Amikor Antall József hatvanadik születésnapjának előestéjén belépünk az ülésterembe, a képviselők felállnak a helyükről és tapssal köszöntik az ünnepeltet. Antall fellép az emelvényre, kezet fog Pásztor Gyulával és Füzessy Tiborral, a kisgazdák és a kereszténydemokraták frakcióvezetőjével, közben a képviselők is leülnek. Ebben a pillanatban elsötétül a terem, nyílik az oldalsó ajtó és bevonulnak a frakció női munkatársai, élükön Tóth Ágival, aki egy méretes tortát tart a kezében, rajta hatvan szál égő gyertya.

„Megtapsoltam volna a hölgyeket,”– jegyzi meg Antall – „ha Rákosi nem tette volna ugyanezt”. Ezután a képviselőkhöz fordul: „Kedves barátaim!” – szólítja meg őket, majd alig leplezve megilletődöttségét, így folytatja: „Ezt nemre, korra és mindenre különbség nélkül mondom, mert úgy érzem, hogy akik itt vannak, legyenek akármilyen kérdésben közöttünk nézetkülönbségek esetleg, de mindent összevetve, úgy gondolom, hogy akik itt vannak, és akik eljöttek, azok nekem valamennyien barátaim.”

De nem lett volna hűséges önmagához, ha nem tért volna rá hamarosan fontos világpolitikai kérdésekre, a KGST és a Varsói Szerződés felbontására. Eközben olyan diplomáciai kulisszatitkokat osztott meg képviselőtársaival, amelyekről ilyen részletességgel sem azelőtt, sem később, nyilvánosan soha sem beszélt.

Antall József a Varsói Szerződés megszüntetéséről

Az ünnepélyes alkalmat a miniszterelnök arra is felhasználta, hogy szóba hozza az elmúlt időszak belső vitáinak homlokterében lévő kérdéseket, és ne fejtse ki álláspontját az MDF mibenlétéről, a kerekasztal tárgyalásokon kidolgozott köztársasági elnöki tisztségről és ennek aktuális jelentőségéről, valamint az MSZMP-vel és az SZDSZ-szel megkötött megállapodásról.

Antall József az MDF-ről, a kerekasztalról és a "paktumokról