Az ENSZ Közgyűlése 46. ülésszakán, 1991. október 1jén szólalt fel a magyar miniszterelnök.
Elnök Úr!
Először is engedje meg, hogy kifejezzem önnek őszinte jókívánságaimat az ENSZ Közgyűlése 46. ülésszakának elnökévé történt megválasztása alkalmából.
Az alkalmat megragadva köszöntöm körünkben az ENSZ új tagállamainak, a balti államoknak, a két Koreának, a Marshallszigeteknek és Mikronézia Szövetségi Államnak képviselőit, közöttük külön is Észtországot, Lettországot és Litvániát, melyeknek jelenléte körünkben nem csupán az ENSZ egyetemességének teljesebbé válását, hanem a népek önrendelkezési jogának minden nehézségét legyőző erejét is jelzi. Ennek az erőnek az üzenete mai világunkban különösen időszerű.
Elnök Úr!
Három és fél évtized telt el azóta, hogy KözépEurópában egy kis ország népe a szabadság, függetlenség és demokrácia jelszavával szembeszállt a kommunista diktatúrával, az idegen megszállással és harca „ultima ratio”jaként segélykiáltással fordult az Egyesült Nemzetekhez. A szabad világ és az ENSZ – az akkori hidegháborús szembenállás miatt – nem tudott az erkölcsipolitikai támogatáson túlmenő, tevőleges segítséget nyújtani a magyar forradalomnak és nemzeti szabadságharcnak. 35 éve a háborítatlanul támadó szovjet tankok diadalmaskodtak a magyar nép önrendelkezési joga felett.
Most itt köszönetet kell mondanom azoknak a diplomatáknak, akik 1956 őszétől évekig dolgoztak azon, hogy a magyar forradalom igazát a világ elé tárják. Mi, akik otthonról igyekeztünk információkkal ellátni a világszervezetet, tudjuk, mit jelentett akkor az ENSZ: a reménykedőknek az egyetlen lehetőséget, de a kételkedőknek is fórumot, kapcsolatot a szabad világgal. Köszönet azoknak, akik akkor segítettek!
Úgy vélem, e fórum nyilvánossága előtt nem kevés büszkeséggel jelenthetem ki, hogy 1956 októberének célkitűzései teljesültek: Magyarországon a nép szabad választásokon kifejezett akaratával összhangban végbement a rendszerváltozás; hazám valóban szabad, független és demokratikus ország, ahol a bekövetkezett mélyreható változások visszafordíthatatlanok.
Ez év júniusában a szovjet csapatok utolsó egységei is elhagyták az országot. Ezzel Magyarország visszanyerte az 1944 márciusa óta a gyakorlatban nem létező szuverenitását, és népe ténylegesen gyakorolhatja önrendelkezési jogát.
A világ több mint hét évtizede várt a kommunizmus összeomlásának pillanatára. Kormányom kezdeményező szerepet játszott abban, hogy az egykori kommunista országok felszámolták a rájuk kényszerített és népeiktől teljesen idegen katonaipolitikai tömböt, a Varsói Szerződést. Mégis, a demokratikus világot készületlenül érte a kommunizmus európai széthullása. Nem készült fel sem a térségben felszínre kerülő problémákra, sem azok megoldására.
Drámai, hogy a kommunizmus mellett egy másik totális rendszer, a fasizmus és a nemzeti szocializmus is sújtotta századunk nemzedékeit. Az 1917-es bolsevista fordulattal szembeni tehetetlenség, majd a hitleri hatalomátvétel utáni defetista politika következményeit és az azt követő nemzetközi megállapodásokat nemzedékek szenvedték meg. Azért szenvedtek, mert a politikából hiányzott az elszántság és az elhatározottság. Ezt a mulasztást a világ drágán fizette meg. Nincs olyan reálpolitika, ami felmentene egy nemzedéket attól, hogy bizonyos alapvető politikai és erkölcsi normákat megtartson, mert utána – ha a totális rendszerrel szemben nem lépnek fel időben – százak helyett milliók pusztulnak el. Ez a XX. század tanulsága.
Ma Magyarországon többpártrendszeren alapuló parlamenti demokrácia működik, amely szervesen illeszkedik az európai és északamerikai demokratikus berendezkedésű politikai rendszerekhez. Más jogállamokhoz hasonlóan, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok széles körű érvényesülését a nemzetközi normákkal összhangban lévő törvényeink szavatolják.
Elnök úr!
Az elmúlt időszakban a világ nemzetközi rendszerében alapvető, és az emberiség számára örömteli változások mentek végbe, megszűnt az ideológiaikatonai szembenálláson alapuló kelet–nyugati megosztottság, a hidegháború korszaka lezárult.
A magyar kormány megítélése szerint Európa biztonságának és stabilitásának alappillérei közé tartoznak az olyan bevált európai struktúrák, mint a NATO, az Európai Közösség és az Európa Tanács. Ezek olyan működőképes, a népek, nemzetek számára vonzó, biztonságukat, gazdasági és társadalmi fejlődésüket hatékonyan szavatoló szervezetek, melyeknek szerepét és küldetését Magyarország maradéktalanul támogatja. Alapvető fontosságúnak tartjuk és üdvözöljük e szervezetek törekvéseit a kelet és közép-európai térség új demokráciáival való érdemi kapcsolatok kiépítésére is.
A világháború utáni megosztottság által leginkább érintett és következményeit évtizedeken át szenvedő Európában, a helsinki folyamat csúcspontjaként, a párizsi charta elfogadásával új fejezet nyílt meg a kontinens életében. A részt vevő államokat összekapcsoló euroatlanti értékközösségen alapuló dokumentum az összeurópai együttműködés kódexévé válhat.
A békés és prosperáló, szabad és demokratikus Európa megteremtésének ígéretes folyamatát azonban alapjaiban veszélyeztetik az olyan konfliktushelyzetek, mint amilyennek például Jugoszlávia esetében lehetünk tanúi, ahol a kommunistanacionalista diktatúra erői, amelyek még nem szenvedtek teljes vereséget, szembekerültek a demokrácia híveivel; ahol az egymással keveredő nemzetek önrendelkezési törekvései egyre erősebben nyilvánulnak meg; ahol a nemzeti és kisebbségi autonómiára irányuló jogos igényeket elfojtják; s ahol, mindezeken túl, a hadsereg kicsúszott az alkotmányos ellenőrzés alól.
Európa biztonságának és stabilitásának veszélyeztetése miatt Magyarország a legkomolyabb aggodalommal és a Jugoszláviában élő félmilliós magyarság iránt érzett különleges felelősséggel figyeli a tragikus jugoszláviai fejleményeket. A világ közvéleményében az a hiedelem él, hogy Jugoszláviában fegyverszünet van, amelyet ismeretlen nevű városokban elszórt incidensek sértenek meg. Sajnos, valójában szüntelen és kegyetlen háború folyik. Tömeges a mozgósítás, amit még Jugoszlávia alkotmányosan megválasztott elnöke is elítélt. Felkészületlen újoncokat vetnek be a harcokba egy olyan konfliktusban, amelyben nem akarnak részt venni. Emiatt százával, ezrével menekülnek át a határon Jugoszlávia minden nemzetiségének fiataljai a besorozás, az értelmetlen halál elől. A horvát és magyar polgári lakosságot elüldözik lakhelyeikről. Magyarországon – a korábban máshonnan érkezetteken felül – mintegy harmincezer Jugoszláviából menekült van már, akiknek mindössze tíz százaléka magyar nemzetiségű. Országunk egyre nehezebben tud megbirkózni az ezzel kapcsolatos emberi és anyagi gondok tömegével.
Alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy a déli szomszédunknál kialakult válság politikai eszközökkel és demokratikus módon, a helsinki és a párizsi dokumentumokban, s az ENSZ alapokmányában foglalt elvekkel összhangban nyerjen megoldást. Kormányom az EBEÉ többi résztvevőjéhez hasonlóan támogatja az Európai Közösség közvetítési erőfeszítéseit, beleértve a hágai békekonferencia tevékenységét. Ennek kapcsán szükségesnek tartom leszögezni, hogy a jugoszláv tagköztársaságok mellett elengedhetetlen az albán és a magyar, valamint más érintett etnikai közösségek képviselőinek intézményes bevonása a konfliktus rendezésébe és jogos törekvéseik figyelembevétele. Úgy véljük, hogy a jugoszláviai válságot a nemzetek önrendelkezési jogának, az egyetemes emberi jogoknak és a nemzeti kisebbségi jogoknak egyidejű alkalmazásával lehet csak tartósan megoldani.
Üdvözöljük az ENSZ Biztonsági Tanácsának 713. számú határozatát, amely kifejezésre juttatja a jugoszláviai válság nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető jellegét, aggodalmát fejezi ki a válságnak a térség országaira, különösen a szomszédos országok határövezeteire ható következményei miatt, emlékeztet arra, hogy elfogadhatatlan mindennemű Jugoszlávián belüli erőszakos területi változtatás, és teljes támogatásáról biztosítja az Európai Közösségnek az EBEÉ égisze alatt kifejtett béketörekvéseit.
Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi közösségnek és mindazoknak, akik tevékenyen részt vesznek a jugoszláviai békefolyamatban, le kell vonniuk a következtetéseket a véres erőszak által okozott helyzetből, és a valóságos állapotoknak megfelelően kell fellépniük.
Az egész világnak egyetemes érdeke, hogy az Európában kialakult válságok és feszültségek minél előbb megoldódjanak, létrejöjjön az egységes, stabil Európa, amely kisugárzásával stabilizáló erőként jelenhet meg a szomszédos térségekben és azokon túl is. E folyamatban az eljövendő időszakban nagy feladatok várnak az ENSZre is.
Elnök Úr!
Magyarország szűkebb környezetén – Európán – túlra tekintve, általában a már megindult pozitív irányú folyamatok és változások folytatódásának lehetünk tanúi. A kétpólusú világ többpólusúvá vált. A hidegháború lezárása lehetővé tette, hogy a korábban az éles szembenállást és rivalizálást megjelenítő regionális konfliktusok kérdésköre mára a nagyhatalmak együttműködésének elemévé vált. Mindezek fényében a korábbiaknál lényegesen kedvezőbb lehetőségek nyílnak a destabilizáló hatású regionális konfliktusok politikai eszközökkel történő rendezésére.
Paradox módon az új korszak kezdetét éppen egy háború – az Öbölháború – kapcsán fémjelzi a nemzetek széles körét átfogó koalíció létrehozása. Az Öbölválság során a nemzetközi jog védelme érdekében kialakított példa nélküli nemzetközi öszszefogást a hidegháborús szembenállást követő globális partneri együttműködés első gyakorlati megnyilvánulásaként értékeljük. A háború tapasztalatait az ENSZ konfliktuskezelési lehetőségei és szerepvállalása tekintetében is mérföldkőnek és precedensértékűnek tekintjük: a világszervezet létrehozása óta valójában első alkalommal került sor az államközi kapcsolatokat vezérlő elvek betartásának „minden szükséges eszközzel” történő kikényszerítésére, vagyis az ENSZ eddig csak papíron létező kollektív biztonsági funkciójának gyakorlati alkalmazására. Ezzel összefüggésben büszkék vagyunk arra, hogy – ha szerény lehetőségeinkkel összhangban csak kismértékben is – a demokratikus nemzetek családjának tagjaként magunk is hozzájárulhattunk a megszállt Kuvaitot felszabadító szövetséges erők győzelméhez.
Meggyőződésünk, hogy az Irak elleni szankciókat mindaddig fenn kell tartani, amíg az iraki kormány nem teljesíti maradéktalanul az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozataiból rá háruló minden kötelezettségét.
Az Öbölháború egyik sajátos következménye, hogy a korábbiaknál kedvezőbb helyzetet teremtett az évtizedek óta húzódó közelkeleti konfliktus tárgyalásos rendezéséhez. Reményeink szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatai alapján, az érintett felek álláspontjában és magatartásában tapasztalható elmozdulások eredményeképpen elhárulhatnak az akadályok az átfogó, igazságos és tartós béke megteremtésének útjából. Magyar részről határozottan támogatjuk a közelkeleti békekonferencia összehívásának gondolatát, és ezzel párhuzamosan a konfliktusban érintettek közvetlen tárgyalásainak megkezdését.
A népek önrendelkezésének elvét nem lehet szelektíven alkalmazni. A közelkeleti béke megteremtése is többek között ennek az elvnek a figyelembevételével lehetséges. Sürgető feladat tehát, hogy az ENSZ közgyűlése mielőbb helyezze hatályon kívül a cionizmussal kapcsolatos 1975. évi határozatát. A cionizmus a zsidó nép önrendelkezésének és államalapításának filozófiája, így ez az ENSZhatározat a zsidó nép alapvető jogait kérdőjelezi meg.
Elnök Úr!
A szabadság és a demokrácia eszméjének térnyerésével a XX. század végére az emberi jogok és a kisebbségek jogai egyre inkább elfoglalják méltó helyüket az államok közötti kapcsolatok világában.
Ennek megfelelően a magyar külpolitika prioritásai közé tartozik az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok nemzetközi védelme, így az államok e téren önként vállalt kötelezettségei végrehajtásának egyértelmű számonkérése, függetlenül attól, hogy a jogsértésekre melyik országban kerül sor. E politikánk elválaszthatatlanul kötődik a nemzeti kisebbségi jogok aktív védelmét is szorgalmazó közös nemzetközi fellépés elősegítéséhez.
A demokratikus berendezkedésű országokkal összhangban képviseljük azt a határozott álláspontot, hogy az emberi jogok és a kisebbségi jogok megsértése nem képezheti egy ország kizárólagos belügyét. Az ENSZ a legutóbbi időszakban már számos eredményt ért el a nemzetközi számonkéréstől jogellenesen elzárkózó kormányok magatartásának megváltoztatásában. Sajnálatos azonban, hogy még nem egyetemesen elfogadott az az elv, miszerint az ENSZ az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében legitim módon lép fel. A mi felfogásunk szerint a világszervezet ilyen lépéseiben nem a vádló ujjat, hanem a segítő kezet kell látni és elfogadni. E meggondolások alapján is támogatjuk az emberi jogi világkonferencia 1993-ban Berlinben való megtartását.
Hét évtizede országunk határain kívül él a magyarság egyharmada, Európa egyik legnagyobb lélekszámú, sokmilliós nemzeti kisebbsége. A magyar kormány nemzetközi kötelezettségeivel összhangban fordít különös figyelmet a magyarság – és minden kisebbség – sorsának alakulására, emberi és kisebbségi jogainak érvényesülésére. Támogatjuk és sürgetjük a nemzetközi közösség szerepvállalását e jogok érvényesítésében. Ezért nem fogunk tétovázni abban, hogy az emberi jogok megsértése esetén, a kétoldalú kapcsolatok mellett, nemzetközi fórumokat is igénybe vegyünk a felelősség megállapítására és a jogsértések felszámolására.
Elnök Úr!
A jelenlegi, sok tekintetben átmeneti, de alapvetően kedvezően megváltozott nemzetközi körülmények között a világszervezet fennállása óta első ízben nyílik lehetőség arra, hogy a gyakorlatban ténylegesen megfeleljen az alapokmányában rögzített elveknek és céloknak. A nemzetközi béke és biztonság fenntartásában a közelmúltban elért sikerek és eredmények alapján a világ közvéleménye növekvő bizalommal viseltet az ENSZ iránt, és mind erőteljesebben igényli a világszervezet szerepének és tevékenységének erősítését. Ebben kiemelkedő szerepet játszott az ENSZ leköszönő főtitkára, Javier Pérez de Cuéllar úr, akinek tízéves tevékenysége iránt szeretném kifejezni kormányom őszinte elismerését.
A megváltozott nemzetközi körülmények új helyzet elé állítják az Egyesült Nemzeteket. A szervezet jelenlegi struktúrája még a második világháború után kialakult világképet tükrözi. A világszervezetnek új kihívásokkal és feladatokkal kell szembenéznie, ami megkívánja az ENSZ reformját, hozzáigazítását a megváltozott körülményekhez. Az ENSZnek annyi hatalma van, amennyit a tagállamok kölcsönöznek neki. A tagállamoknak, a meghatározó hatalmaknak viszont az ENSZ számára annyi erőt kell biztosítaniuk, hogy a szervezet ne csak jogokkal, hanem azzal a képességgel is rendelkezzék, amivel e jogok érvényesítését kikényszerítheti. Soha ilyen felelősség nem terhelte a szervezetet, soha ilyen lehetősége sem volt, mint most, amikor a kétpólusú világ felbomlott.
A vezető hatalmak felelősségérzetének újszerű megnyilvánulásaként üdvözöljük azt a konkrét és bátor kezdeményezést, amelyet a napokban Bush amerikai elnök tett a nukleáris fegyverzet jelentős csökkentésére. Biztatónak tartjuk azt is, hogy a szovjet vezetés részéről hasonló készséget fejeztek ki. Hisszük, hogy ezek a lépések egy biztonságosabb új világ eljövetelét hirdethetik meg.
Századunk utolsó és a jövő század első évtizedében az eddiginél minden bizonnyal jóval nagyobb szerep vár az ENSZre. Olyan világméretű problémákkal kell szembenéznie, mint a hadiipar békés célokra való átállítása, a kiáltó gazdasági fejlettségbeli különbségek csökkentése, a népesedésrobbanás, a természeti környezet pusztulása, az emberi jogok világméretű érvényre juttatása és mások.
Ezeknek a globális problémáknak a megoldásában az ENSZ csak akkor működhet közre hatékonyan, ha maga is korszerű, dinamikus, rugalmas és hatékony szervezetté válik. A magyar kormány a maga eszközeivel e folyamatos átalakulást támogatja.