Soós Károly Attila képviselő interpellációja a miniszterelnökhöz „A Kormány nyilatkozataival kapcsolatos tájékoztatás javítása” címmel és dr. Antall József válasza

Elnök: Szűrös Mátyás

ELNÖK: Köszönöm. Rátérünk az interpellációk elmondására. Soós Károly Attila képviselőtársunk (SZDSZ) interpellálni kíván a miniszterelnökhöz a Kormány nyilatkozataival kapcsolatos tájékoztatás javítása tárgyában. Soós Károly Attila képviselőt illeti a szó. (A képviselő nincs a teremben, de röviddel ezután megérkezik.) Közben képviselőtársunk a folyosón készült fel, de már a helyén van. Átadom a szót. (Derültség.)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Elnézést kérek a késésért. Volt még egy napirendi pontunk, aminek ugyancsak én lettem volna az előadója: a társadalmi szervezetek költségvetési támogatása. Nem tudom, annak megtárgyalására esetleg nem kerül sor? Akkor elmondom interpellációmat a miniszterelnök úrhoz.
A június 19-e és 22e közötti németországi miniszterelnöki látogatás során június 20-án a Kormány képviselői a magyar gazdaság fontos belső problémáinak kezelésére vonatkozóan olyan nyilatkozatot tettek, amely a Kormány eddig itthon nem ismertetett lényeges intencióit taglalta. Az ilyen nyilatkozat adása a Grósz Károly által meghonosított, rossz hagyomány folytatása.
A kérdéses bejelentésekhez hasonlókat nem külföldön, hanem itthon, mégpedig az Országgyűlésben kell tenni. Ez az körülbelül, amit az interpellációm benyújtása után már a sajtó is megírt. Ehhez még az interpellációmban a következő dolgokat teszem hozzá.
Nem külföldön, hanem itthon kellene ilyen bejelentéseket tenni, éspedig az Országgyűlésben, mert csak itt vizsgálható meg, hogy a bejelentett kormányintenciók összhangban vannake a törvényekkel és a Kormány más intencióival. Az adott esetben ez kétséges, hiszen például a vállalati sorban állás kezelésének keretében csak akkor tud a Kormány, mint Matolcsy György miniszterelnökségi államtitkár utalt rá, 30–40 vállalat ellen törvényesen csődöt indítani, ha ezeknek adótartozásuk vagy más köztartozásuk van – márpedig ezt az adótartozásukat nyilván kifizetik. Ugyancsak utalás történt az állami tulajdonosi jogok egy részének a helyi önkormányzatokhoz való telepítésére. Ez ellentmondani látszik a Kormány azon, az Állami Vagyonügynökségről szóló törvény javasolt módosításában szereplő szándékának, hogy az önkormányzatok mai, igen csekély üzleti vagyonát is központi ellenőrzés alá vonják. Ugyanakkor – legalábbis amennyire ez a sajtó tudósításaiból megállapítható – nem esett szó Németországban a helyszínnek megfelelő kérdésekről. Nem pontosították például azt – a külföldi befektetőket felettébb érdeklő – a kormányprogramban megfogalmazott szándékot, hogy a külföldi befektetők adókedvezményeit csökkentik. Pedig erre a pontosításra feltétlenül sürgős szükség lenne, hiszen addig, amíg nem ismeretes, hogy milyen változtatást milyen határidővel kíván bevezetni a Kormány, ez a bizonytalanul megfogalmazott szándék kifejezetten elriasztó hatású a potenciális külföldi befektetők számára. Annak alapján, amelyeket itthon kellett volna megtenni, kérdezem a miniszterelnök úrtól: milyen intézkedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy a Kormány intencióival való kapcsolatos tájékoztatást javítsa, hogy a megfelelő témáról a megfelelő helyszínen legyen tájékoztatás. (Az SZDSZ padsoraiban taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Felkérném a miniszterelnök urat, hogy válaszoljon a kérdésre. Megérkezett dr. Antall József, átadom a szót.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! Meglepőnek találom a képviselő úr felvetését, hogy a Kormány külföldön nyilatkozott olyan kérdésekről, amelyeket eddig itthon még nem ismertetett, és lényeges információkat tartalmaztak.
Sérelmezi, hogy Matolcsy György államtitkár közölte: 30–40 vállalat ellen csődeljárást indítunk, összekötve ezt a sorban állás megoldásával.
Képviselő úr számára idézem a kormányprogram irányelveinek rövid távú cselekvési programja B) fejezetének 2. pontját a 25. oldalon: „a Kormány csődeljárást indít az ellen a 30–40 vállalat ellen, amelyik tartósan veszteséges piaci lehetetlenülése miatt elhúzódó leépülésre van ítélve.” Mint látható, mind a csődeljárásra vonatkozó kormányzati szándék, mind pedig a vállalati számra vonatkozó jelzés teljes mértékben azonos. Az előtt pedig végképp értetlenül állok, hogy a képviselő úr szerint a Kormány nem képes ezek ellen a nagyvállalatok ellen csődeljárást indítani, mert azok most nyilván kifizetik adótartozásukat.
Megjegyzem, hogy a Kormány valóban nem abban az értelemben indít csődeljárást, ahogyan azt a hitelezők vagy maga az adós tenné a jogszabály szerint. A Kormány azonban eltökélten azon van: ha úgy tetszik, indirekt eszközökkel, olyan helyzetet teremtsen, amely maga után vonja a csődeljárás megindítását a jogosult részére. Ilyenek például a hitelpolitikai eszközök vagy az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatok s a Kormány kapcsolata, de megemlíthetném a bankok szerepét is, amelyekben az állam megfelelő tulajdonosi hányaddal rendelkezik. Éppen a Hídprogram – amelynek Soós Károly Attila igen tisztelt képviselőtársaim is tagja volt – dolgozta ki azt a javaslatot, hogy a legnagyobb hitelező állami vállalatok: MÁV, Posta stb. közösen indítsanak csődeljárást a leghosszabb ideje reménytelenül tartozó vállalatok ellen.
Miután a Kormány ezt a javaslatot magáévá tette, természetesen az adótartozások kifizetése után is képes az érintett vállalati kör felszámolására.
Az önkormányzati vagyonról tárgyalásaink során nem esett szó. Az erre való utalás valószínűleg félreértésen alapulhat, esetleg a sajtó részéről.
Végül felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a Kormány el tudja dönteni, hogy milyen kérdésekről tárgyaljon, így ugyan köszönöm a külföldi befektetőkkel kapcsolatos felvetését, de kérem egyetértését abban, hogy a Kormány a törvényeknek megfelelő önállósággal alakítsa külföldi tárgyalásainak témáit.
Ami pedig a kérdésnek azt a részét illeti, hogy hogyan oldja meg a megfelelő tájékoztatást a Kormány, legyen szabad biztosítanom a tisztelt Házat, hogy a Kormány a kormányszóvivőn keresztül a minisztertanácsokat követően, továbbá a Kormány programjának esetenkénti megfelelő részismertetésével, illetve külföldi utunkon a sajtó folyamatos és részletes ismertetésével oldotta meg ezt a feladatot. Úgy gondolom, hogy a magyar sajtó megfelelően, nem minden esetben feltétlenül nekünk tetszően, de mindenesetre részletességgel ismertette a tárgyalásainkat, és a Kormány minden esetben tájékoztatta.
Természetesen a Kormánynak az a feladata, hogy céljairól, programjáról folyamatosan tájékoztassa a közvéleményt és az Országgyűlést. Ennek minden esetben igyekszünk megfelelni, de az, hogy milyen helyen és milyen körülmények között tesz egy Kormány valamilyen új bejelentést, nem feltétlenül kell, hogy az Országgyűléshez kötődjék. A politika történetében számtalan példát lehet arra találnunk, hogy vannak szimbolikus értékű bejelentések is, amelyek nem feltétlenül az Országgyűléshez kötődnek, de amit az Országgyűlésen kell, azt természetesen itt kell ismertetnünk.
Úgy gondolom, hogy a konkrét esetben, ami most történt, az teljesen jogszerű volt: a kormányprogramnak megfelelően adtunk választ a külföldi gyáriparosok országos szövetségei tagjainak kérdéseire, tehát rendkívül körültekintően, az adott kérdésekre konkrét válaszokat adtunk, és semmiben nem sértettük meg az Országgyűlés szerepkörét. Egyébként pedig arra való felhívásával, hogy tájékoztató munkánkat javítsuk, egyetértek.
Ennek érdekében természetesen már csak önérdekből is mindent el kell követnünk, és ezért külön minden minisztériumban kértük már a minisztereket – most folyik ennek az előkészítése –, hogy a kormányszóvivő egyben a minisztériumok szóvivőivel folyamatosan összehangolja a tájékoztató munkát.
Nagyon köszönöm tisztelt képviselőtársaim feltett kérdését. Ebben az értelemben tudtam rá felelni. Nagyon köszönöm. (Nagy taps.)
ELNÖK: Köszönöm a miniszterelnök úr válaszát. Megkérdezem Soós Károly Attila képviselőtársunkat, elfogadjae a miniszterelnök úr válaszát. Elegendő „igennel” vagy „nemmel” válaszolnia.
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): De nem kötelező arra korlátozódni, ugye?
ELNÖK: De, tulajdonképpen kötelező. Viszontválaszra nincs szükség.
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Értem. Hogyha kötelező arra szorítkozni, akkor egyrészt azt mondanám, hogy nem, másrészt csak egy nagyon rövid pontra szorítkoznék.
Kifogásomnak vagy interpellációmnak az utolsó előtti bekezdésére, az utolsó érdemi pontjára a miniszterelnök úr nem válaszolt. Itt azt vetettem fel, hogy arról, hogy miképpen fogják a jövőben a külföldi befektetők helyzetét – például adózási helyzetét – szabályozni, tudomásom szerint külföldön nem történt nyilatkozat. Na most, én azt nagyon megértem és helyesnek tartom, hogy a Kormány külföldön ismerteti itthoni gazdasági intencióinkat, és főképpen a külföldi hitelezőket bátorítja, mert hiszen a hitelekre szükség van; – megmagyarázza nekik, hogy nekünk igenis érdemes hiteleket nyújtani.
Ezzel szemben azáltal, hogy abban a kérdésben, tehát a külföldi befektetők számára itthon nyújtandó adó és egyéb feltételek kérdésében a konkrét választ, a konkrét ismertetést nem adták meg, ezzel elbátortalanítják a külföldi direkt befektetést. Na most – ez kétségtelen tény, számos külföldi befektetővel találkozom itthon hétrőlhétre – kifogásolják, hogy a Kormány csökkenteni kívánja az adókedvezményeket: hogy és mikor? Anélkül ők el vannak bátortalanítva; amíg nem tudják a konkrét választ, el vannak bátortalanítva! Nagyon szerencsétlen dolognak tartom, hogy erről nem adnak külföldön tájékoztatást, ezáltal abba a hibába esünk, hogy továbbra is kizárólag a hiteleken éldegélünk, vagy túlságosan nagy részben; ahelyett, hogy bátorítanánk a külföldi tőkének – a vállalkozói tőkének – a bejövetelét! Köszönöm szépen.
(Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) felszólalásra jelentkezik.)
ELNÖK: Ügyrendi kérdés? (Dr. Hankó Faragó Miklós: Igen.) Igen, tessék. Ügyrendi kérdésben kér szót.
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Parlament! Szeretném megkérdezni az elnök urat, hogyan jutott arra az értelmezésre, hogy az interpellációra adott válasz esetén az interpelláló képviselőnek csak „igen” vagy „nem” lehet a válasza, hiszen a Házszabály 59. szakaszának (4) bekezdése így szól: „A válasz után – az írásban adott írás esetében is – az interpelláló képviselőnek viszontválaszra van joga, amely után az Országgyűlés dönt, hogy a választ elfogadjae.”
ELNÖK: Azt mondtam, hogy elegendő igennel vagy nemmel válaszolni. A szót megadtam végül is. (Zaj.) Kérem szépen, elnézést kérek, azt mondtam tehát, hogy elegendő igennel vagy nemmel, valóban nem kötelező csak ennyire korlátozódni.
Kérem szépen, megkérdezem a miniszterelnök urat, hogy kíváne kiegészítést fűzni válaszához? (Antall József miniszterelnök: Nem.) Nem kíván. Ezek szerint tehát Soós Károly Attila nem fogadta el a választ és az ehhez fűzött kiegészítést. Megkérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezek után elfogadjae a miniszterelnök úr válaszát? Kérem szavazni. (Megtörténik.)
Kimondom a határozatot: a válasszal az interpelláló képviselő nem ért egyet. A válasz az Országgyűlés 165 „igen” szavazattal, 80 ellenszavazattal és 19 tartózkodással elfogadta.