Az "antalli örökség"

Details

A budapesti Piarista Gimnázium önképzőkörében 1948 szeptemberében egy tizenhat éves diák tart előadást. A nyáron már államosították az iskolákat, de még vannak piarista tanárok, még van önképzőkör. Már nem sokáig. Az iskolai falain kívül folyik az új zsarnokság kiépítése. Ez az a hónap, amelynek során a szovjet NKVD mintájára létrehozzák az Államvédelmi Hatóságot, államosítják a Magyar–Amerikai Olajipari Rt.-t, s nem sokkal később koholt vádakkal perbe fogják vezető mérnökeit. Kevéssel ezután letartóztatják Mindszenty József esztergomi érseket hűtlenség, kémkedés és valutaüzérkedés (!) vádjával.

A kommunisták és útitársaik – az országban állomásozó Vörös Hadsereggel a hátuk mögött – már fennhatóságuk alá vonták a társadalom és a gazdaság nagy részét. Államosították a bankokat, tavasz óta a közepes és a nagy gyárakat is, s egy éven belül kisajátítják a tíz alkalmazottnál többet foglalkoztató üzemeket. Mindez nem magyar sajátosság, a forgatókönyvet Moszkvában írták meg. Magyarországon, Csehszlovákiában és a térségben mindenütt a kommunisták átveszik az uralmat a szociáldemokrata és szocialista pártok felett, és kiszorítják a törvényhozásból a polgári erőket. Ez a hidegháború korszaka. Nyár óta létezik a „berlini kérdés”: a Nyugat-Berlinbe vezető utak lezárva, válaszként az amerikaiak működtetik a berlini légihidat. És mégis akadnak olyanok, akik Budapesten, Varsóban és Prágában a demokrácia intézményeit és a demokratikus hatalomgyakorlás formáit tanulmányozzák. Mint az ifjú Antall József.

Az önképzőköri előadás az Egyesült Államok geopolitikai szerepéről szól. „Az Amerikai Egyesült Államok világpolitikai súlyát, nagyhatalmi helyzetének következményeit nem kell külön megindokolni. Németország az elmúlt évtizedekben kétszer fogott háborúba az európai és azon keresztül a világhegemónia megszerzésére; ellenfelei mind a kétszer az Egyesült Államoknak köszönhették győzelmüket. Kossuth Lajos amerikai körútja során (1851) elhangzott jóslata, hogy az unió egykor döntően fog beavatkozni Európa ügyeibe, valóra vált. A nagy magyar államférfi szavai igazolódtak be akkor, amikor az Egyesült Államok roppant katonai és gazdasági hatalma megmentette az ódon Európát a német kolosszus fojtó ölelésétől. Európa népei ma már Amerikára gondolnak, ha szabadságukat veszélyben érzik” – kezdi az előadó. Elemzése pontos, stílusa érett. De az iskolai újság már nem hozhatta le az előadás szövegét. Nyomtatásban csak negyvenöt év múlva jelent meg a Magyar Szemlében, a parlamenti demokrácia helyreállításának negyedik évében. Az egykori gimnazista fiatalember ekkorra már magyar miniszterelnök – évtizedek óta az első, aki szabad választásokon nyeri el mandátumát.

Details

A rendszerváltoztató miniszterelnök több szempontból távol áll a mai huszonévesek generációjától. A legtöbben még meg sem születtek akkor, amikor Antall a múlt század nyolcvanas éveinek végén a politika színterére lépett, és még nem tudtak saját szavakat formálni, amikor ő örökre elnémult. Mindig jól öltözött, elegánsan konzervatív személyisége nehezen illeszkedik napjaink lezser, nyakkendő és öltöny nélküli világába. Mindennek ellenére a ma pályájukat kezdő, az életben helyüket kereső fiatalok számára Antall József számos okból nem csak figyelemreméltó, hanem példamutató is lehet.

Tudós tanárként úgy tudott közvetlen lenni, hogy az iránta megnyilvánuló tisztelet megkérdőjelezhetetlen maradt. Képes volt egyidejűleg a szaktekintély, a példakép, sőt a felnőtt barát szerepét betölteni.

Huszonöt évesen 1956 forradalmának és szabadságharcának aktív résztvevője volt, és eltiprása után is rendíthetetlen híve maradt. Az ország miniszterelnökeként pedig nem csupán ünnepi alkalmakkor méltatta 1956 jelentőségét, hanem a napi politika taposómalmába belefáradt politikustársait is az ötvenhatosok helytállásával, a bukásában is győztes forradalom eredményeivel igyekezett kitartásra serkenteni.

Elsőként merte vállalni, hogy lélekben tizenöt millió magyar miniszterelnökének vallja magát. Sugárzó személyiségén, politikai éleslátásán keresztül tekintélyt szerzett hazájának a bővülő Európában és az egész világon. Ebben a cikkben megpróbáljuk összefoglalni, hogy mit üzenhet a mai fiataloknak Antall József miniszterelnök, a tanár, az ötvenhatos, a demokrata és az az államférfi, aki több mint két évtizeddel halála után is megkerülhetetlen mérce minden magát valamire tartó közéleti szereplő számára.

Details

Megemlékezés Antall Józsefről a Magyar Köztársaság Nagykövetségén, Berlin, 2005. június 2.

Antall nem „karrierre” törekedett, hanem arra, hogy hazáját ebben a nehéz időszakban a helyes útra vezesse. A felelősséget, amely az előző évtizedek történelméből sarjadt ki, ő most elvállalta – kezdetben a Kerekasztalnál, együtt a korábbi rendszer reformokat kívánó képviselőivel (ezt a tevékenységüket közvetlenül a miniszterelnöki eskütétel után nekik hangsúlyozottan megköszönte), később azonban, mint demokratikus versenyben sikeres választási győző, szembefordult velük.

Elég öntudatos volt ahhoz, hogy ezt a felelősséget a vállán hordozza, és mert az öntudata telítve volt személyes integritással, ő maga is, mint politikus, példakép lett és olyan személyiség, akivel hívei azonosulhattak.

Ha a kormányprogramját olvassuk, világossá válik a feladatok kolosszális terjedelme, de még inkább az a figyelemreméltó világosság és áttekinthetőség, amellyel Antall az irányt és a célt megjelölte, – mégpedig úgy, hogy az máig érvényes.

Antall ezzel a saját országa és jórészt Európa számára is átállította a váltót, éspedig a helyes irányba állította.

Details

Előadás Brüsszelben 2009. január 29-én az Európai Parlament Néppárti Frakciója és a Batthyány Lajos Alapítvány konferenciáján abból az alkalomból, hogy „az Európai Parlament a közelmúltban eldöntötte, egyik épületszárnyát Antall Józsefről, a magyarországi rendszerváltás miniszterelnökéről (1190–93) nevezi el, a konferencián a résztvevők az ő emlékét elevenítik fel, és mérleget is vonnak erről a meghatározó korszakról”. (A Meghívólevélből)

Antall József attól kezdve, hogy Magyarország sorsa a kommunista diktatúra lett, a platóni utat járta. Nem lépett politikai pályára. Gimnáziumi tanár lett, majd tudománytörténészként az Orvostörténeti Intézetben dolgozott. De azzal a talán még önmaga elől is titkolt szándékkal, hogy tudását egyszer a gyakorlatban is hasznosíthatja, itt sem szakadt el a politikatörténet és politikatudomány művelésétől.

Ezért akart minél elmélyültebb ismereteket szerezni.

Ezért akarta tudni, hogy a történelem és saját kora politikai döntései során mit és hogyan lehetett, vagy lehetett volna jobban tenni.

Ezért mélyedt el a nemzeti és az európai történelem meghatározó erőtereinek és eseményeinek világában, az ezekről szóló nagy filozófiai és közjogi instrumentumokban Platón Államában, Arisztotelész Athéni Alkotmányában, első szent királyunk, Szent István (975–1038) Intelmeiben és törvényeiben, az Aranybullában (1222 41 – a magyaroknak az angliai után csak hét évvel később keletkezett Magna Chartájában –, az ókor és a jelenkor alkotmányaiban, a magyar politikai gondolkodás klasszikusaiban, köztük Eötvös József életművében, vagy éppen az európai integrációt megfogalmazó Római Szerződésekben.

Miközben alig hihette, hogy egyszer maga is alakítója lehet a történelemnek, arra törekedett, hogy az esetleges szerep teljes felkészültségben találja.

Antall József kormányfői missziójának filozófia-erkölcsi eszméit és a politikai cselekvés stratégiai elveit széles körű közjogi műveltsége ellenére sem csupán könyvekből tanulta. Gondolkodását a nemzet és cselekvő polgárainak történelmi küzdelmei, sikerei és drámái, ezeknek őáltala mély empátiával átélt tanulságai formálták. Úgy, ahogy mindebben a nemzet megfogalmazta politikai eszméit és cselekvési stratégiáit.

Details

Antall József határozott elgondolásokkal érkezett a politikába, világos és egyértelmű elképzelései voltak az ország és a nemzet jövőjének kívánatos irányát illetően. Békés rendszerváltozást akart, nem pedig felfordulást. Parlamentáris demokráciát, az alkotmányos keretekre és a stabil pártstruktúrára vonatkozó, részletekbe menő elképzelésekkel. Demokratikus jogállamot. Kulturálisan, szellemileg és gazdaságilag a Nyugathoz kapcsolódó, az atlanti gondolat jegyében egyesülő Európához csatlakozó szuverén Magyarországot. Kompromisszumait e stratégiai célok megvalósítása érdekében kötötte meg. Döntései meghozatalánál képes volt személyes szempontjait, indulatait háttérbe szorítani, és nem intuíciói, pillanatnyi megérzései alapján döntött, hanem pontosan tudta, hogy az ország érdekében mit kell tennie, és azt is, hogy hogyan. Elkötelezett volt nemzete iránt, és vallotta, hogy – minden ellenkező hazai véleménnyel szemben – a nemzeti elkötelezettség nem egy ósdi, divatjamúlt eszme.

Antall Józsefnek volt bátorsága, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének vallja magát. Mert tudta, hogy ez elősegíti a kisebbségi sorsban élő, évtizedek óta elárvult magyarok megmaradását. De azt is tudta, hogy a határon túli magyarság érdekeit csak úgy lehet hitelesen és eredményesen képviselni a világban, ha mi is elismerjük a hazánkban élő nemzeti kisebbségek jogait, s ha itthon és a nagyvilág előtt is egyértelművé tesszük, hogy a magyarság Szent István királyunk óta befogadó nemzet.

Antall Józseftől megtanulhattuk, hogy tárgyalásokkal, ha szükséges, ellenfeleinknek tett taktikai engedményekkel sokkal előbbre juthatunk céljaink megvalósításában, mint a pártérdekek konok érvényesítésével és radikális szólamok hangoztatásával. Tény, hogy ehhez kiegyensúlyozott személyiségre, tiszta erkölcsre, tudatosan kialakított, mélyen átélt és következetesen képviselt értékrendre, s a közösséget szolgálni kész alázatra van szükség. Tapsokat, átmeneti sikereket, múlékony hatalmat persze az elvek cserélgetésével, az ellenfelek megalázásával, a partnerek megsemmisítésével is el lehet érni. Csak nem érdemes.

 

Details

A magyar történelem megkerülhetetlen kiindulópontját Antall József abban a fordulatban jelölte meg, hogy a népvándorlás során egyedüli etnikumként a magyar volt képes megkapaszkodni a Kárpátok medencéjében. A siker titkát abban ismerte fel, hogy ősi kultúráját megőrizve, s azt a modern európai kereszténységbe olvasztva a magyarság képesnek bizonyult a kor követelményeit kifejező szerves minőséget létrehozni, amelyben az egymástól elválaszthatatlan szimbiózisban érvényesülő magyarság, kereszténység és európaiság elemeihez a későbbiekben folyamatosan hozzátartozott a függetlenség, a szilárd államhatalom és a jogállamiság követelménye.

Kiemelkedő jelentőséget tulajdonított annak, hogy az „Árpád-házi gondolkodás” elemeit lefektető és annak tartalmát meghatározó, „a magyar alkotmányosság bölcseleti, filozófiai alapját megfogalmazó” Intelmekben István király kidomborította a magyar nemzet befogadó jellegét, s nyomatékosan felhívta fia, Szent Imre herceg figyelmét arra, hogy „minél többnyelvű egy ország, annál gazdagabb.” Az Intelmekre Antall olyan örökségként tekintett, amely az „egymás iránti megbecsülést és megbocsátó toleranciát”, különösképpen pedig a vallási türelmet állította megkerülhetetlen és kötelező érvényű magatartási mintaként kortársai és utódai elé.

 

Details

Antall József olyan politikus volt, aki otthonosan mozgott az eszmetörténetben, és a szellemi érés hosszú évei alatt pontosan tisztázta magában a magyar és európai politikai hagyományhoz, valamint a korszerű áramlatokhoz való viszonyát.

Ebben nem pusztán a családi örökség vezérelte, hanem saját maga kíváncsisága is, folytonos önképzése, olthatatlan szomja a széles látókörű tájékozódásra.

Miniszterelnöksége nyugodtabb perceiben, péntek délutánonként az irodájában vagy repülőutakon, gyakran tért ki olvasmányaira. Egyszer váratlanul Henry Adams-tanulmányomra terelte a szót – sose gondoltam volna, hogy elolvasta. Pedig természetes volt ez, hiszen olyan könyv végén állt ez a tanulmány, amely Thomas Jeffersonról, valamint nagy kortársairól, John Adamsról, Madisonról és Hamiltonról szólt, és a korai amerikai köztársaság dilemmáit, a demokrácia alternatíváit vetette fel. De Antallon kívül kevés magyar demokrata politikus adta a tanújelét annak, hogy ismeri ezt a könyvet.

Details

Ha abból a szempontból vizsgálnánk a történelmet, hogy mikor milyen szándékok és érdekek, miféle megfontolások és meggyőződések mozgatták a hatalom gyakorlóit, jól láthatóan elkülönülne egymástól a mögöttes indítékok legalább három típusa. A leggyakoribb típust az öröklött vagy megszerzett hatalom öncélúsága, a status quo megőrzésének, a hatalmon lévők érdekérvényesítésének primitív logikája irányítja. Valamelyest ritkább, de a mi tájékainkon is jól ismert a másik változat, amikor a hatalomhoz való ragaszkodást valamiféle szellemi kábulat: vallásos fanatizmus, doktriner eszmekultusz vagy ideológiai őrjöngés motiválja. S végül a legritkábban előforduló, a legsérülékenyebb típust az a fajta politikus példázza, aki sem érdekeit, sem absztrakt ideáit nem követi vakon, ehelyett egy nép legjobb képességeit, alkotó energiáit igyekszik felszabadítani és uralomra juttatni minden tudatos és tudattalan ellenállással szemben. Az első típus számára a hatalom az uralkodás technikáinak módszertani problémáit jelenti csupán, a másik úgy fogja fel azt, mint az emberrel való kísérletezés laboratóriumát, s csak a harmadik érzi, hogy a hatalom egy közösség boldogulásáért vállalt erkölcsi felelősség.

1990-ben, amikor a világméretű vereséget szenvedett piaci szocializmus romjain épülni kezdtek a többpártrendszerű polgári demokrácia tartópillérei, Magyarországon nem csupán rendszerváltozás kezdődött. Nemcsak az ország gazdasági, jogi és közigazgatási rendje változott meg. A politika színpadának kulisszái mögött is lényeges változás történt: eltávoztak a pragmatikus hatalom-technikusok, s visszavonultak a szocialista utópia fanatikusai is, hogy átadják helyüket az új típusú, a szolgáló hatalomgyakorlás képviselőinek.

Details

Részlet Kónya Imre „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből

Ellenzéki politikusok és újságírók, hangadó liberális értelmiségiek Antall kijelentése mögött valamiféle határrevízió szándékát vélik felfedezni. Rendre „megfeledkezve” arról, hogy Antall „lélekben és érzésben” kívánt tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni, hangsúlyozva egyúttal, hogy „a magyar közjog alapján” a tízmilliós Magyarország miniszterelnöke. A hamis értelmezés persze külföldi újságokban, köztük a szomszédos országok sajtójában is megjelenik. Mindez nem használ az ország nemzetközi megítélésének.

A hecckampánynak azonban pozitív hozadéka is van. Felerősíti a miniszterelnök üzenetét, s elősegíti, hogy eljusson azokhoz, akiknek szánta. Ők pedig pontosan értik, hogy Antall mit akart nekik üzenni. Azt, hogy negyven évig ugyan magukra voltak hagyatva, de mára ez megváltozott. Hogy Magyarországnak olyan kormánya van, amely felelősséget visel a határon túl élő magyarság sorsáért. (Ha Antall írná ezt a cikket, biztosan hozzátenné: „ahogy az alkotmányban is benne foglaltatik.”)

Details

Antall József politikai filozófiájának középpontjában a polgári szabadságjogok érvényre juttatása és azok védelme állt. Kormányprogramja ismertetésekor hivatalba lépő kabinetjét mindenekelőtt a szabadság kormányaként aposztrofálta, amely „legfőbb kötelességének fogja tekinteni, hogy valamennyi magyar állampolgár számára garantálja ugyanazon jogokat és kötelezettségeket a törvény előtt, és eleget tegyen a jogállamiság követelményének a vélemény-, a szólás-, a gyülekezési-, a mozgás- és az utazási szabadság terén, korlátozásokat pedig csak ott készül alkalmazni, ahol mások jogának megsértése elhárítása érdekében kötelessége, hogy fellépjen.”

Details

(Dokumentumokkal)

Részlet Kónya Imre „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből

Elkezdem olvasni a feljegyzést: „1990. májusában „diagnosztizáltam” magamnak egy csomót, ami betegségként még nem volt elkülöníthető.” Aztán orvos-történészhez méltó szakszerűséggel leírva a betegség menete, lezárva azzal, hogy „…folyamatos kivizsgálásom és kezeléseim biztosította tevékenységem ellátását és orvosaim ettől eltérő döntéséig, tanácsáig ezt még folytathatom.”

Ezután jön a lényeg: „Kötelességemnek érzem mégis a Kormány, az MDF elnöksége és frakciója néhány tagjából álló szűk körű bizottsággal a fentiek közlését, jelezve, hogy bizalmuk megvonása esetén bármikor kész vagyok távozni. Amennyiben bizalmukat továbbra is élvezhetem, teljes politikusi, emberi és nemzeti felelősségem tudatában kijelentem – orvosaim tanácsával egyetértően –, hogy időben bejelentem, ha feladatom ellátására egészségi okokból válnék alkalmatlanná.”

 

Details

(Dokumentumokkal)

Részlet Kónya Imre „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből

Átmeneti tünetmentesség után, 1991 novemberének végére a betegsége kiújult. Ígéretükhöz híven orvosai közölték vele állapotának súlyosságát, és javasolták a kemoterápiás kezelés azonnali elindítását. Antall József ezt elutasította és kizárólag a lokális sugárkezelést fogadta el egyedüli kezelési módként, s azt is csak január 2-ától kezdődően. 1991. december 5-én az orvosainak levélben fejtette ki döntésének okait, magára vállalva minden felelősséget.

Antall József ennek a levélnek a másolatát – előző levelének másolatával, valamint a politikustársai részére adott tájékoztatást tartalmazó „Feljegyzés betegségem tárgyában” elnevezésű irattal együtt – nem sokkal a halála előtt betette egy borítékba, amelyre saját kezűleg ráírta: „Orvosaim védelmére” és azt is, hogy: „Halálom esetén felbontandó”.

Az indulást megelőző nap délelőttjén Antall fogadta a frakcióelnökséget. Előtte üzent: én jöjjek negyed órával korábban. Elmondta, minden eshetőségre felkészült. Írni fog egy vázlatos elemzést Kohl kancellárnak a magyarországi belpolitikai viszonyokról. Ha a legrosszabb következne be, tette hozzá. A másik, ha életben maradok, mondta tárgyilagos hangon, de nem lennék cselekvőképes. Erre az esetre felhatalmazlak benneteket, hogy nyújtsatok be konstruktív bizalmatlansági indítványt ellenem. Ne viccelj, szaladt ki a számon. Ugyan, intett le Antall. Lehet, hogy ez az utolsó közjogi ötletem, jegyezte meg, s elmosolyodott. Nem akarok olyan helyzetet, hogy Göncz, s ezzel az SzDSz kénye-kedvére legyen kiszolgáltatva az ország, tette hozzá. Mindezt egy levélben részletesen leírom. Szárazon, szinte katonásan, pattogóan beszélt. Az átmeneti időszakra Borosst alkalmasnak látom, mondta. Nem lesz átmeneti időszak, vetettem közbe, mert veled visszük végig a ciklust. Persze, legyintett Antall, de minden eshetőségre fel kell készülni.

Details

(Dokumentummal)

A cikk a szerző „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből vett részlet felhasználásával készült

Pongrátz és Antall. A két ember – két külön világ. Pongrátz ösztönös és indulatos, Antall tudatos és fegyelmezett. Ötvenhatban mindketten huszonnégy évesek. Pongrátz szabadságharcos, a Corvin-köz parancsnoka. Fegyverrel harcol az oroszok ellen. Antall politikus, már akkor is az volt. Édesapja mellett részt vett a Kisgazdapárt ujjászervezésében. Egy dolog közös bennük: Az áldozatokra kész hazaszeretet. Amikor a Haza ezt követelte, Pongrátz az életét is kockára tette. Antall fel is áldozta azt.

A forradalom leverése után Pongrátz elmenekült az országból. Ha marad, az elsők között akasztják fel. Antall a börtönbüntetéstől joggal tarthatott, de az életét nem fenyegette veszély. Neveltetése, a családi hagyományok és személyes elhivatottsága okán pedig fel sem merült benne, hogy elhagyja hazáját. 1957-ben egy alkalommal találkozott Pándi (Kardos) Pállal, a később Kossuth díjat is kapott irodalomtörténésszel. Amikor Pándi meglátta Antallt, meglepődve kiáltott fel: Mi az Antall, te nem disszidáltál? Mire a válasz: „Kardos úr, ön elfelejti, hogy Magyarország nekem hazám és nem működési területem.” Huszonöt éves volt ekkor.