1990. március 23-án, a szabad választások 25-i, első fordulója előtt Budán, a Csörsz utcai MOM Művelődési Házban, több száz főnyi hallgatóság előtt elhangzott választási beszéd.

Tisztelt Vendégeink! Budai Választópolgárok! Hölgyeim és Uraim!

Nem könnyű Szabad professzor után „kossuthosan” szólva: az ékesszólás saroglyájába kapaszkodni, erre nem is leszek képes, de mindent el fogok követni, hogy Önöknek elmondhassam mindazt, amit most, szinte a választás előestéjén elmondhatok még.

Nekünk ez a választás sokféle tanulsággal szolgált, különösen azáltal, hogy bejártuk az országot és volt alkalmunk összehasonlítani Budapestet, a nagyvárosokat, a kisvárosokat, a falvakat. Ez az ország egyet akar és egységes tulajdonképpen akkor is, ha mi magunk úgy érezzük, hogy három magyar ötfélét akar. Különös öröm számomra, hogy Szabad professzorral a budapesti listát vezethetjük. Ez azt jelenti, hogy mi arra vállalkoztunk, hogy az egyéni képviselők mellett a listán igyekszünk még képviselőket bejuttatni – lehetőleg minél nagyobb számban – a parlamentbe; és ez azt jelenti, hogy március 25-én, reméljük, a parlamenti helyek közül nemcsak a listás helyek jelentékeny részét fogjuk megkapni, hanem az egyéni kerületekben is már az első fordulóban szép számmal kerülnek be jelöltjeink, hogy azután a második fordulóban, április 8-án még többen – hogy egy olyan parlament üljön össze Budapesten, amelyik alkalmas lesz arra, hogy hatékonyan dolgozzon, erőteljes kormányt alakítson. Különben ebből a válságból semmilyen körülmények között nem fogjuk tudni az országot kivezetni, és azon a bizony keskeny pallón nemigen fogunk könnyen átérni, nem érünk könnyen át a túloldalra, ha ezt nem tudjuk egyenletesen tenni.

Én hiszem, hogy a Demokrata Fórum erre képes lesz, és meg fogják érteni választóink, hogy mit jelent a Demokrata Fórum és mit jelent mindazoknak a neve, akarata, akik a mi jelöltjeink. Tegnap Lakitelken tartottunk egy utolsó gyűlést. Jó érzés volt visszamenni oda, ahonnan valóban a sátor alól indult el ez a mozgalom, és ahol újra szembenézhettünk azokkal a tekintetekkel, akiket akkor csak az út mentén állva és integetve láthattunk, és jó érzés volt újra érezni azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum egységes, és a falvak népétől a fővárosig alkotja ezt az egységet. Nem hiszem, hogy az a tény, hogy mi nagy súlyt helyezünk a vidéki Magyarország megerősítésére, a vidéki Magyarország mozgósítására, egy hajszálnyit is csökkentené budapesti jelenlétünket. Ez a mai nap, vagy nemrégen a sportcsarnokban, vagy egyéb kerületi rendezvényeink azért azt is jelentik, hogy a Magyar Demokrata Fórum Budapesten is az élen van.

Valóban történelmi fordulathoz érkeztünk. Ttörténelmi fordulathoz és úgy gondolom, hogy nem csak Magyarországon és nem csak a magyar történelemben. Különös öröm, hogy a Magyar Demokrata Fórum gyűléseinek különös hangulatot adott az, hogy osztrákok, németek, angolok, franciák – és sorolhatnám tovább a különböző nemzetek fiait – köszöntötték a mi gyűléseinket és juttatták kifejezésre együttérzésüket.

Nem mindig volt a sajtó bőkezű hozzánk, nem mindig adott hosszú hírt arról, hogy ki mindenki járt nálunk, de ez nem baj. Az se nagy baj, hogy a világsajtóban néha rágalmak, néha félreértések közepette, de egyre inkább világos és egyre egyértelműbb kép bontakozott ki a Magyar Demokrata Fórumról és egyre nagyobb elismerést kaptunk. Hiszem, hogy ez az elismerés hozzá fog segíteni bennünket ahhoz, hogy valóban megszolgálva, az ország részére szerezzük meg a bizalmat.

Bizalomra van szükség egymás között, az országon belül és a külvilág felé. Bizalom nélkül sehová nem jutunk, és minden csak ezen a bizalmon keresztül érvényesülhet. Az országot járva, azt hiszem, megerősítik barátaim, érezzük a különbséget, ami Budapest és a kis falvak, a tanyák népe között van. Nem abban, hogy ők nem akarják a változást, nem abban, hogy nem örülnek, hanem abban, hogy itt a fővárosban mi egymás között ebben a tömegben erőt érzünk, és úgy érezzük, hogy már mindenen majdnem túl vagyunk. Itt már szép sorban a szimbólumokat is leemeljük és egyre előbbre jutunk.

Bizony elszorítja a szívét az embernek a félelem, amit nem egy helyen tapasztaltunk. Kétkedő szemek, kézszorítások jelzik: vigyázzanak, ezek még itt vannak. Ne higgyenek, ne gondolják, hogy már feladták! Félelmek vannak még. Érdekszövetségek, helyben még nem dőlt el mindenütt a harc. És valóban helyi hatóságok, üzemek, egyéb vállalkozások összefonódott kiskirályságai állnak még vidéken. És az emberek szemében félelem van, és hitet kell nekik adni, és nekünk kell a hitet adni, mert különben nem érzik és félnek. És félelemmel nem lehet új országot építeni, dermedtséggel nem lehet újrakezdeni. Márpedig nekünk a legfontosabb, hogy újra tudjunk mindent kezdeni.

Ebben a szellemben készülünk a választásra, és ebben a szellemben kívánjuk folytatni a mostani választások után április 8-ig a második menetet, mert nem pihenhetünk utána. Nem fejeződött be még mindig. Én azt hiszem, hogy a Magyar Demokrata Fórum, amelynek több szellemi irányzata, több politikai irányzata alakult ki, de ezek az irányzatok sokkal inkább csak áramlatok, mert a Magyar Demokrata Fórumot éppen az tette erőssé, hogy a magyar politikai parlamentarizmusban, a magyar politikai élet legnagyobb és legjelentősebb politikusainak hagyatékában, szellemi kincstárában jelentkező minden tudással azt foglalta össze, ami bennünket a legerősebbé tesz és olyan áramlatokat, amelyek igazán együttesen hatnak. Az, amiről mi úgy beszélünk, hogy a múlt század nagy magyar szellemiségének, nagy magyarjainak hagyatéka, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös és mások; vagy az a hagyaték és az az örökség, ami a harmincas években kibontakozott: a népi írók hazaszeretete, valóságfeltáró missziója, a magyar agrármozgalmak és minden olyan irányzat, amely tradicionális alapokon nyugvó, de modern szabadságeszméket is jelző liberalizmust tartalmaz, liberális elemeket, egyesül a kereszténydemokrácia tanításaival. Bennünket éppen az egységesítő törekvés különböztet meg. Ezeknek az irányzatoknak van külön pártja is – nem egynek –, de mi azzal vagyunk mások, hogy nálunk nem külön frakciók vannak, hanem mi ezt egységesen, együttesen értjük, úgy ahogy az Osztrák Néppártban is, vagy a CDU-ban és más nyugat-európai partnerpártokban.

Nem vagyunk világnézeti párt. Mi politikai értelemben vett programpárt vagyunk, amelyik vállalja a nemzeti örökséget, az európai egységtörekvéseket, a szabad piacgazdálkodást és annak azt a változatát és programját, amelyet szociális piacgazdaságként a német gazdasági csoda atyja, Ludwig Erhard alkalmazott a gyakorlati politikában. Ez azt jelenti, hogy számunkra mindezek a politikai programpontok együttesen jelentkeznek. Európai értelemben vett középpárt vagyunk, amelyik természetesen a magyar politikai palettán a többi párttal együtt, azokhoz viszonyítva foglalja el helyét.

Sok minden hangzott el most a választási küzdelemben. Sokféle vádaskodás. Sokféle kritika egymás iránt. Ez a magyar közvéleményt nemegyszer ingerelte, néha bennünket is. Nem örültünk annak, hogy politikai pártok, amikor vetélkednek, egymással szemben kicsinyességet mutatnak, vagy állandó méricskéléssel vizsgálják egymás helyzetét. De bele kell nyugodnunk abba, hogy a többpártrendszernek is vannak hátrányai.

Sok minden nem fog Önöknek tetszeni ezután sem, nehezen szokjuk meg. Nehezen szokjuk meg a választási kampányt is. A pártok természetesen a maguk hitével, maguk önbizalmával mondják mindazt, amit szeretnének. Biztos mi is így vagyunk. Bízunk abban, hogy a magyar választók, a magyar nép meg fogja tudni különböztetni egymástól azokat a pártokat, amelyek a mi hitünk szerint jobban szolgálhatják. Mi nem tehetünk mást, magunkat ajánljuk és magunkat hisszük a legalkalmasabbnak arra, hogy az ország szolgálatába szegődjünk.

Ha körülnézünk, és megnézzük a szomszéd országokat, akkor bizony elszorul a szívünk sokszor, hogy miért nem találjuk meg egymást és annyi költői vágy és annyi reálpolitikusi szándék után ezek a népek miért olyan nehezen találnak egymásra, és miért oly könnyen szegődnek olyan szolgálatba, ami marosvásárhelyi tragédiákhoz vezethet. Sajnos a politikai döntések, a politikai változások a fejekben nem olyan könnyen történnek. Egyes politikai pártok könnyebben tudják korábbi köntösüket levetni és cserélni, megújhodás címen könnyen úgy tesznek, mintha semmi közük nem lett volna ahhoz, ami előbb történt, és ami az ő nevükben történt. Azt hiszem, annak a politikai pártnak és főleg annak, amelyik a nevét visszavette, vállalnia kell a felelősséget mindazért, ami az elmúlt évtizedekben a nevéhez fűződik. Nem lehet azt mondani, hogy vannak vívmányok, amiket meg kell tartani, az nagyszerű, az a miénk, viszont az, ami bűnöket hozott, ami vétkeket teremtett az ország ellen, ahhoz semmi közünk, mi már egy új vezetőség vagyunk és mi éppen megújhodtunk.

Régi praktikus módszer, de ezt mi nem tudjuk elfogadni.

Magyarország számunkra nyilvánvalóan csak önálló, független országként, olyan nemzetként képzelhető el, ahol a haza határain belül minden ember otthon érzi magát. Nem ok nélkül választottuk jelszavunkat. Kölcsey megállapítását, hogy ahhoz, hogy a hazát magáénak érezze valaki, szabadság és tulajdon kell.

Szabadság és tulajdon. Látszólag az egyik milyen fennkölt szó, a másik milyen praktikus. De azt hiszem éppen ez a lényege. Az, hogy egy költő, aki persze egyben politikus volt, világosan felismerte, hogy ahhoz, hogy az emberek magukénak érezzenek egy országot, szabadságban kell élniük, különben nem az övék az az ország, és ha nem érzik a tulajdon megkötő erejét, nem érzik, hogy gazdái valaminek, és hozzáteszem nemcsak a magántulajdon révén, de a köztulajdon vonatkozásában is gazdának kell, hogy érezze magát mindenki, és mi ezt a tulajdonosi szemléletet szeretnénk megerősíteni. A tulajdonosi szemlélet a legfontosabb, hogy ezen az úton előremenjünk. A Magyar Demokrata Fórum tehát ebből indult ki és ez a meghatározója programjának.

Külpolitikánkban arra törekszünk, és ezt következetesen képviseltük az elmúlt időszakban is, hogy Magyarország legyen Európa szerves része. Nem azért, mert eddig nem volt, de politikai értelemben nem voltunk részesei az egyesült Európának, elválasztottak bennünket természetes szövetségeseinktől, közös kulturális örökségünk képviselőitől a vasfüggönnyel, de mi soha másnak nem éreztük magunkat. Ez adott erőt ahhoz, hogy mindig élen járjunk abban, hogy megteremtsük nemcsak a független Magyarországot, hanem az európai értelemben vett országot. Azt hiszem, hogy mi nyugodtan kijelenthetjük, hogy az európai egység hívei vagyunk, sőt az európai egységen kívül mi azt is tudjuk, hogy van egy tágabb tér: az, ami nem egyszerűen katonai rendszer, hanem atlanti közösségnek is neveznek és éreznek egyes népek. Hiszen Észak-Amerika és Európa összekapcsolódása olyan szoros volt mindig is, hogy mi az európai egységet nem kívánjuk szembeállítani az atlanti közösséggel, sőt úgy érezzük, hogy Amerika, Kanada technikája, technológiai ismeretei éppúgy hozzátartoznak megújhodási kísérletünkhöz. Most, amikor Európa közepéről a szovjet befolyás visszahúzódóban van, és amikor itt új jelenlétek lehetősége támad, akkor nekünk nagyon fontos, hogy többféle, sokféle politikai jelenlét legyen. Mi támogattuk és kezdettől fogva vallottuk a német egységet és természetesnek tartottuk a német nép önrendelkezési jogát.

Természetesen Európa határait biztosítani kell. Mi elfogadjuk a helsinki alapokmányt, amelyik kimondja a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmát és ez vonatkozik arra is, hogy mi a német egységet a két Németország mai határai között tudjuk támogatni, a lengyel népet is biztosítani, hiszen a második világháború sokféle következményei között keletről nyugatra arrébb taszítódnak a határok és új politikai térkép alakult ki. Mi az osztrákokat – és nemcsak udvariasságból, mert most itt vannak, vendégeink – természetesen legközelebbi szomszédainkként köszöntjük. Mi Ausztriával szoros kapcsolatban akarunk lenni.

Ugyanígy törekszünk arra, hogy barátságban éljünk többi szomszédunkkal. A legőszintébb szándékkal közeledünk Csehszlovákiához, megbecsülve azt a harcot, amit a polgári és emberi jogokért ott is folytattak. Becsüljük Václav Havel úr nagy érdemeit. De fájdalommal tölt el bennünket, hogy Szlovákia déli részében olyan jelenségekről hallhattunk az elmúlt időszakban, melyek nyugtalanítóak az ottani magyarság számára. Minden más soviniszta, nacionalista fellángolás – legyen az bármelyik szomszédunkban, akár Kárpátalján, akár Romániában, akár Jugoszláviában – fájdalmas a számunkra, és bízunk abban, hogy Ausztria is tovább fog még haladni a kisebbségi kérdésekben, és mindent elkövetnek szomszédaink – mert mi is el akarunk mindent követni – a nemzetiségek megbecsülésében.

Európának ebben a felében, ahol háborúk, kényszerű telepítések tették tarka mozaikvilággá a térképet, csak türelemmel, csak egymás megértésével lehet együtt élni, és mi nem viselhetjük el, hogy a magyar kisebbségeket bárhol bántalom érje és ezt a világnak meg kell értenie. Nem vagyunk soviniszták, nem vagyunk nacionalisták, semmiféle jelzőt nem vállalunk. Nem akarunk több jogot, nem akarunk több népcsoportjogot a számukra, mint bármelyik nép a világban a saját határokon túl lévő kisebbsége számára. Úgy érezzük, hogy nekünk feladatunk az egyetemes magyarság képviselete. Az egyetemes magyarságba mi persze beleértjük a nyugati magyarságot is, amelyik különböző okokból az elmúlt századok során a régi Magyarország határain kívülre került, nemcsak azokat, akik Trianon után kerültek távolra, aminek tragikus évfordulója az idén lesz. A moldvai csángóktól a Csendes-óceán pártján lévő kanadai és amerikai magyarokig mi mindenkit a magyar nemzet szerves részének tekintünk, aki magát magyarnak vallja. A magyar nemzet tagjának lenni az nemcsak adottság, az lelki közösség, amelyet bármilyen állampolgárság mellett lehet vállalni. A Magyar Demokrata Fórum céljának tekinti, hogy megkeresse azt az alkotmányjogi lehetőséget, hogy mindazoknak, akiknek befogadó országa lehetővé teszi, kettős állampolgársággal vagy más státusban szavazzanak a jövőben Magyarországon egy új képviselőválasztás esetén. Ha egy új alkotmány lehetővé fog tenni egy olyan országgyűlési szerkezetet, amelyik egy kétkamarás parlament felé mutathat a jövőben, az ne csak az önkormányzatok háza legyen, hanem a világ szétszórt magyarsága is képviseletet kapjon.

Értsük meg végre, hogy nekünk, bárhol élünk, együtt kell működnünk, és ma, amikor itt újra kell kezdeni valamit, alulról újra kell építeni ezt az országot, amikor elfelejtett gazdálkodási formákat, vagy soha meg nem tanult, a világban azóta kialakult új gazdasági formákat kell megtanulni, új technológiákat, hihetetlenül szükségünk van a magyar emigráció támogatására és segítségére. Az emigrációnak is tudnia kell, hogy az itthon maradottak együtt éreznek velük és nem elszakadtaknak tekintik őket, hanem olyanoknak, akiknek gazdasági tudására, behozott tőkéjére, a megújhodásban való részvételükre számítunk. Nem úgy tekintjük őket, mint szegény rokonok, akik büszkék az eltávozottakra, hanem úgy tekintjük őket, mint az egyetemes magyarság részét. Az egységes magyar nemzet tagjaira gondolunk, akik velünk együtt akarják ezt az országot felépíteni. Számunkra éppen ezért fontos a nemzet, nem pedig azért, mert a legkisebb mértékben nacionalisták lennénk. Mi együtt mondjuk Ady Endrével azt, hogy „kitárul afelé karom, kit magyarrá tett értelem, parancs, sors, szándék, alkalom.” Mi így értjük a magyarságot, ebben a lelki, kulturális közösségben, ahová mindenki beletartozik, aki bele akar tartozni. És mindenki velünk élhet, aki nemzetiségként vagy kisebbségként akar élni velünk, de aki akar, az természetesen önként feladhatja nemzetiségi vagy kisebbségi jogállását és vállalhat bennünket. Mi befogadjuk, de soha nem fogunk senkit erre kényszeríteni.

Minden olyan politikai eszme távol áll tőlünk, amelyik bármilyen izmushoz van kötve, bármilyen szélsőséghez. A szélsőségek furcsa módon valahol hasonlítanak egymásra. És mindenki nyugodt lehet, aki itt él, és aki a Magyar Demokrata Fórum eszmeiségét vállalja, hogy olyan pártot, politikai mozgalmat támogat, amelyik minden kisebbséget meg fog védeni, mint ahogy az elmúlt évtizedekben és az elmúlt századokban sohasem a hangoskodók védték meg a kisebbségeket, hanem igen gyakran azok, akiktől féltek.

Mi az európai Magyarországot akarjuk, az emberi jogok kiteljesedésével, valamennyi jog gyakorlásának lehetővé tételével. Olyan jogállamot, amelyik megad polgárainak minden szabadságot, és egy olyan szociális államot, amelyik összeegyeztetve – mert a kettő egymást nem zárhatja ki – megadja a biztosítékot és a biztonságérzetet polgárainak. De az bebizonyosodott, hogy a szabad piacgazdaság és a magántulajdon többségén alapuló gazdasági élet képes csak erre. Politikai demokráciát nem lehet teremteni gazdasági demokrácia nélkül, és ha a gazdasági életet olyan szabályok teszik tönkre, amelyek a gazdasági munkát, a gazdasági kezdeményezést akadályozzák, akkor nem lehet politikai demokrácia sem. Ezt együttesen kell nekünk megalkotni, hiszen minden az emberért van és nekünk az embert kell szolgálni. Most viszont leltárt szeretnénk felvenni az elkövetkező hetekben, hogy mi mit veszünk át. Mert ezt a 21 milliárdos adósságot nem mi csináltuk, a gazdasági csődöt sem mi csináltuk, de mégis vállalnunk kell, bármilyen keserű. Ezt nekünk kell vállalni, mert helyettünk senki nem fogja átvállalni, és minden olyan politikai szervezet vagy politikai párt, amelyik úgy tesz, hogy majd úgy egyszerűen elintézi ezeket a dolgokat, valótlant állít. Sajnos az elmúlt évtizedek rossz gazdálkodása, felelőtlen beruházásai vezettek ide és teremtettek nálunk elhibázott gazdaságpolitikával ilyen válságot.

Sokszor megkérdezik, kikkel akarunk koalícióra lépni, kiket tekintünk természetes szövetségeseinknek? Most, a választások előtt még egyszer elmondhatjuk, hogy kikkel nem akarunk, kikkel lehetséges és a többit meglátjuk a választások második fordulója után.

A Magyar Szocialista Munkáspárt néven megújulóban levő politikai párt nem tűnt tegnap sem „természetes szövetségesünknek”, úgyhogy nem beszélek róla.

A Magyar Szocialista Párt szintén nem. Akkor sem, ha soha nem tagadtuk, sőt mi mindig egyértelműen kimondtuk, hogy számos olyan vezetője van, akik megjárták nemcsak a politikai kiábrándulás útját, hanem azt is, hogy lebontani, megváltoztatni akarták a pártállamot. Velük együtt csináltuk – mi ezt is elismerjük –, de nálunk ez politikai döntés volt: mi a Magyar Szocialista Párttal nem lépünk koalícióra. Tehát a Magyar Szocialista Párttal vagy a Magyar Szocialista Párt egyes tagjaival a kormányban nem kívánunk együttműködni. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar közéletben nem lehet megbecsült helyük. Ezt annyiszor kérdezték tőlem külföldön és itthon, hogy azért kívántam ezt újra leszögezni.

De nem tartozik természetes szövetségeseink közé a Szabad Demokraták Szövetsége sem. Mi nem mondtuk ki elvileg az ellenzék egyetlen pártjára sem azt, hogy kizárjuk a koalíció bármilyen lehetőségét, de ki kell jelentenünk, hogy nem érezzük nagyon közelállónak magunkat egymáshoz. Ki kell jelentenünk azt, hogy velük egyetértve a magyar politikának két pólusát alkotjuk. Nem tudunk velük gazdaságpolitikai kérdésekben és főleg nem stílusban és mentalitásban azonosulni. Békesi László pénzügyminiszter úr mondta arra a kérdésre: melyik párt képviselőjét fogadná el leginkább utódjának? Kijelentette: „közgazdasági és pénzügyi koncepcióját tekintve az SZDSZ programja áll az enyémhez a legközelebb. Szakmailag a legkidolgozottabb, de ez nem véletlen, hiszen azok az emberek döntő többségben ebben a házban dolgoztak.” Nem túl sikeres ez a gazdasági politika, nem túl sikeres ez a közös műhely. Nem tudom, hogy ezt hogyan vállalják?

De szólhatok másról, a szociáldemokrata pártról, amelyikből négy van, de én az elsőről szólok, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyik röplapjáról. Igaz, ez a röplap másokat is támad, de mi úgy szerepelünk benne, hogy „nemzetiszínű sült galambokat” ígértünk, továbbá az MDF elképzelése szerint Európa közepén magyarul haljunk éhen. Ez a mi programunk. Azt hiszem, hogy ezek olyan megállapítások, hogy nehéz erre egy másik politikai párt nevében egyáltalán válaszolni. A Szociáldemokrata Párt elnök asszonyának olvastam egy szociáldemokrata lapnak adott nyilatkozatát is, amiben mi szintén körülbelül így vagyunk minősítve: nem vagyunk elég európaiak, bár az Európa Mozgalom és minden más szervezettel nekünk van a legszorosabb kapcsolatunk, bár az Európa Parlamentbe és az európai parlamenti frakciókba bennünket hívtak meg előadásra, sorolhatnám tovább. De azt jelezte ebben a kijelentésében, hogy Magyarország egy kapitalizmus előtti állapotban van, és ebből csak ők tudják kivezetni az országot. Azt hiszem, hogy egy szerény általános iskolai történelemkönyvből is meg lehet tanulni, hogy Magyarország már 1867-ben sem volt a kapitalizmus előtti állapotban. Nem tudom, hogy az ilyen megállapítások külföldi lapoknak adott interjúkban hogyan segítik elő a nagy európaiasodást, hogy milyen vonzó erőt jelentenek a nyugati tőkére, amit ők szintén szorgalmaznak, ha Magyarországot nem úgy mutatják be, ahogy mi, hanem úgy, hogy egy kapitalizmus előtti, elmaradt feudális ország. Mi úgy gondoljuk, hogy Magyarország egy olyan ország, amelyiket 40 esztendő alatt tönkretettek, letérítettek a természetes fejlődési útjáról, de amelyiknek minden adottsága megvan ahhoz, hogy elsőként lábaljon ki a válságból Közép-Kelet-Európa országai közül. A nyugati kormányfők és politikusok, akik Magyarországban bíznak leginkább, Magyarországot látják olyannak, ahol a feltételek a legjobbak ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból, és megteremtsük a magángazdaságon alapuló piacgazdaságot és a politikai demokráciát. Én inkább nekik hiszek azon kívül, hogy elsősorban magunkban hiszek. Nem tudom elképzelni, hogy a magyar nép, amelyik annyi tehetséget termelt ki az elmúlt századokban, lefejezve és emigrációba kényszerítve, külföldön nevessé tett tudósok és kétkezi munkások után az itthon maradottak ne lennének erre képesek. Bíznunk kell abban, hogy minden nemzeti erőt összegyűjtve, minden akaratot és megújhodási szándékot, valóban előrelépjünk, és új országot teremtsünk itt.

Ezt nem lesz könnyebb megteremteni, mint a II. világháborút követő romeltakarítások után. Néha a rosszul megépített épületeket nehezebb eltakarítani és működőképessé tenni, mint a romokból újjáépíteni valamit. De örüljünk annak, hogy ez békésen történt, mert ha a gazdasági árát meg is kell fizetnünk, gondoljunk arra, hogy emberéletben, legalábbis eddig és nálunk, nem kellett áldozatokat felmutatni.

Ebben a szellemben kérem Önöket, hogy a Magyar Demokrata Fórum iránti bizalommal a képviselőjelölteket tüntessék ki bizalmukkal. És itt, a budai oldalon, ahol Budapest polgárainak a jobb módú része lakik nagyrészt, ezen a területen, ahol jobbak a szociális feltételek, mint a város más részein, ahol tájékozottabbak az emberek és talán magabiztosabbak, mint az aprófalvak népe, ezekben a városrészekben, ezekben a kerületekben is érezzék azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum az Önök pártja és bízzanak azokban a képviselőkben, akik ezt nem karrierizmusból, hanem küldetéstudatból vállalták és vállalják.

Akkor lesz az Önök bizalmára a legnagyobb szükség, amikor meg kell törni összefonódott érdekszövetségeket és új irányok felé kell vinni az országot, Európa és a világ bizalmától kísérve.