Dr. Antall József napirend előtti felszólalása a magyar Köztársaság 1991. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat határozathozatala előtt

Elnök: Szabad György

ELNÖK: Soron következik a költségvetési törvényjavaslat határozathozatala. A határozathozatal előtt Antall József miniszterelnök úr kér szót. Tessék!
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: (Felmegy a szónoki emelvényre.) Elnök úr! Tisztelt Ház! Mielőtt ijedtséget okozok a tisztelt Háznak, hogy a mai vasárnapon az előttünk álló nagyon nehéz, hosszadalmas szavazás előtt Önöket egy hosszú beszéddel terhelem, kérem, hogy nyugodjanak meg: nem teszem. Azzal, hogy a költségvetési szavazás előtt a Kormány nevében miniszterelnökként szót kértem, úgy gondolom, hogy ez a tisztelt Ház iránti megbecsülésnek és tiszteletnek egy parlamentáris rendszerben kötelező jele. Nem arra kívánom ezt az időt tehát felhasználni, hogy most hosszú érvelésbe kezdjek.
A költségvetésből a költségvetés előterjesztésekor a személyi változások következtében Botos Katalin, akkori politikai államtitkár vállalkozott az előterjesztésre, hivatalánál fogva, és a viták befejezésekor az újonnan kinevezett pénzügyminiszter úr, Kupa Mihály megadta a zárszóval a költségvetéssel kapcsolatos kormányzati állásfoglalást.
Szeretném azt elmondani, hogy a Kormány a költségvetés beterjesztésekor tisztában volt azzal, hogy egy olyan költségvetést terjeszt be, amelyik nem nyerheti el sem a tisztelt Ház, sem az ország osztatlan rokonszenvét. Nem szólva arról, hogy kevés alkalommal fordult elő a történelemben, és kevés olyan ország volt, ahol költségvetés osztatlan rokonszenvet ébresztett volna. Nálunk sokkal gazdagabb országokban sem.
Ma Magyarországon egy kényszerpályán részben és egy kényszerhelyzetben egy kényszerköltségvetést terjesztettünk elő, és ezt a költségvetést úgy terjesztettük elő, hogy tisztában voltunk azzal, hogy számtalan oldalról éri bírálat és számtalan módosító javaslat fog hozzá érkezni. Tisztában voltunk azzal, hogy pártoktól függetlenül, szakmai vagy egyszerűen – és ezt nem is pejoratív értelemben használom – érdekcsoportok, érdekszempontok szóltak egyik vagy másik érv mellett.
Ugyanígy nyilvánvaló, hogy nem lehet azonos álláspontja globálisan egy parlamentáris demokrácia rendszerében a kormánypártoknak és az ellenzéknek.
A kormánypártoknak, amelyek a kormányzásra vállalkoztak a szavazók bizalmából, azoknak e költségvetés mellett globálisan ki kell állniok! Ezt a költségvetést mi alávetettük az Országgyűlés kontrolljának, elfogadtuk részleteiben az Országgyűlés bizottságainak többségi állásfoglalásait, minden esetben, ahol lehetett. És mindenképpen az a véleménye a Kormánynak – és ez volt eredetileg is –, hogy kompromisszumkész, mert holmi dilettantizmusból nem ismerte a költségvetésnek a nehézségeit, és negatívumait, hanem egyszerűen azért, mert az ország mai helyzetében, a rendelkezésre álló források mellett, a rendelkezésre álló bevételi lehetőségek mellett tisztában volt azzal, hogy az elosztás kérdésében csak nézetkülönbségek lehetnek pártokon belül, a kormánykoalíción belül és természetszerűleg kormánypártok és ellenzék között.
Éppen ezért azt is természetesnek tartottuk, hogy a kormánypárton belül – bármelyik kormánypárton belül – helyi szempontok, egyéni felelősségérzetek, szakmai és egyéb kérdések miatt kemény kritikák hangzottak el a költségvetésről, nem egyszer a kormányzat padsoraiból, élesebb hangon, mint akár a tisztelt ellenzék oldaláról. Ezt is tudomásul vettük. Azért, mert hiszünk abban, hogy egy hiányköltségvetést terjesztettünk be, olyan költségvetést, amelyiknek szükségszerűen számtalan negatív oldala van, és itt kizárólag azon múlik, hogy az Országgyűlés ebben a kérdésben hogyan tud állást foglalni és mit tesz!
Mi egyet tudunk, hogy ma itt költségvetési törvénynek kell születni; tudjuk azt, hogy a maximumot érte el a magyar fél a Nemzetközi Valutaalappal, amikor elfogadták a 78 milliárd forintos deficitet, amihez óriási lefaragásokra volt szükség. De ez nem egyszerűen azért történt, mert mi a Nemzetközi Valutaalapnak holmi szolgáiként hajtottuk ezt végre! Ez vonatkozik a kormánypártokra és a tisztelt ellenzékre is; meggyőződésem, hogy tisztában vannak vele: ez az ország fizetőképességének fenntartása érdekében lehetséges maximális menynyiségi adat, amit az ország elfogadhat és működőképes marad.
Több szónok elmondta már, hogy mit jelent: igazságkeresés; mit jelent a működőképesség. Nekünk itt az Országgyűlésen az a felelősségünk, hogy egy működőképes államháztartást tartsunk fenn, és minden működőképességre szükség van ahhoz, hogy a további kérdéseket megtegyük. Azt is világosan elmondtuk, hogy olyan bizonytalansági tényezők vannak a világban, amelyek szükségszerűvé teszik, hogy ezt a költségvetést év közben módosítani kell. Aki tisztességgel és reálisan gondolkodik, az azzal is tisztában van – ha nem is mondja ki politikai pártállás következtében –, hogy a nagy rendszereket nem lehetett átalakítani az elmúlt hónapokban, és azt a költségvetést így lehetett egészében és globálisan összeállítani, és még így is olyan részletességű, amilyenre nem volt példa több mint négy évtized után.
Az új államháztartási törvényjavaslat beterjesztése után, amikor megszületik majd az új államháztartási törvény, és az elkövetkezendő esztendőben folyamatosan lehet előkészíteni a következő évi költségvetést, vállalva azt, hogy negyedévenként szembesítjük a tényekkel és módosítjuk az Önök jóváhagyásával, mert ez az alapvető érdeke az országnak, az Országgyűlésnek és a kormányzatnak is.
Ezt kérem feltétlenül figyelembe venni, amikor dönteni fognak.
Az Országgyűlés a költségvetés elfogadásakor nyilvánvalóan az elsőrendű és fő felelősséget a kormánykoalícióra hárítja. A kormánykoalíciónak kell a költségvetést elfogadnia a többségi elv alapján. De vannak válságos helyzetek, márpedig ma válságos helyzetben van az ország, amikor az ellenzéknek is figyelembe kell venni – megítélésem szerint – parlamenti magatartásában azt a tényt, hogy közös felelősség terhel bennünket. Voltak ilyen történelmi pillanatok, amikor magyar Országgyűléseknek és más parlamenteknek figyelembe kellett venni azt, hogy olyan kényszerhelyzetek vannak, amikor nemcsak a kormánypártokat terheli a felelősség. És ha tény az, hogy nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzék padsoraiban is úgy érzik, hogy ezt a költségvetést az ország fizetőképességének fenntartása érdekében, a hitelek folyósítása érdekében is – nem kívánom felsorolni –, szükséges elfogadni, akkor kérem az ellenzéket, jól gondolja meg s jól fontolja meg állásfoglalásának formáját.
Ez az Országgyűlés nemcsak most a költségvetésnél kerül olyan helyzetbe, hogy kénytelen lesz átfogóan gondolkodni. Előttünk áll még egy amnesztiatörvényjavaslat is. (Moraj.) Előttünk állhatnak még válságkérdések, amikor az Országgyűlésnek át kell gondolnia sok mindent.
Én nem azt kértem az ellenzéktől, hogy szavazza meg a költségvetést – félreértés ne essék –, az ellenzék azért politikai ellenzék, hogy kontrollt gyakoroljon, kritikát és bírálatot mondjon, sőt elfogadom azt is modellként az abszurditás határáig menve, hogyha a költségvetés minden tételét megszavazta volna az Országgyűlés az ellenzék előterjesztése után, meggyőződésem, hogy az ellenzék utána az egész költségvetés globális elfogadásakor mégis ellene szavazott volna. (Közbeszólások: Próbáljuk meg! Moraj.) Ezt a politikai döntést, amely most előttünk áll, én úgy kérem, hogy az ország érdekében foglaljanak állást. Úgy gondolom, a Kormány végig figyelembe vette a képviselők javaslatait, figyelembe vette az egyes bizottságok által előterjesztett javaslatokat, s figyelembe vette olyannyira a költségvetési bizottság összegező állásfoglalását, hogy a Kormány lényegében azonosította magát vele. Nem azért, mert valamiféle hibás koncepcióból indult ki, hanem azért, mert egy parlamentnek, egy törvényhozásnak az a feladata, hogy felülbírálja, részleteiben módosítsa, javítsa a költségvetést, és utána ebben a helyzetben a lehetséges legkisebb rosszat szíveskedjék elfogadni.
Én azt kérem Önöktől, s természetesen elsősorban a kormánykoalíció tagjaitól, akik bizalmi szavazatukkal és megválasztással ezt a Kormányt hivatalba helyeztették, s mindazokat, akik az ellenzék, a függetlenek oldaláról úgy ítélik meg, hogy egyet tudnak érteni, s nyíltan elismerik a mai kényszerhelyzetet, azok válasszák azt a megoldást, amit lelkiismeretük diktál. Hogy ez az ország működni tudjon a következő esztendőben, és meg tudjuk védeni mindazt, amit eddig intézményrendszerben létrehoztunk, ezért kérem Önöket, hogy ezt fogadják el.
Elmondhatnám mindazt, – de megígértem, nem teszem –, hogy egy ilyen kényszerhelyzetben Winston Chirchill mit mondott az angol országgyűlésen (közbeszólás a FIDESZ padsoraiból: Sir Winston Churchill!) de miután a kétkötetes mű megjelent, Önök is elolvashatják, és egy másik alkalmat fogok keresni, amikor a mi működésünk… (moraj) …és a politikai demokrácia kialakításához szükséges szavait összehasonlíthatjuk a mi működésünkkel.
Kérem azt, mindezt fontolják meg, vegyék figyelembe azt, hogy az ország működőképességét kívánjuk fenntartani, s azt, hogy ezzel a költségvetéssel elindulva januártól egy negyedévi működés után, amikor látni fogjuk, milyen hatással vannak a nem várt nemzetközi politikai, gazdasági, akár katonai események, milyen tényezőket tartogatnak számunkra, mi történik a keletközép-európai térségben, és ez hogyan hat reánk, s milyen belső erők vannak Magyarországon, amelyek jó és rossz irányba hatnak, akkor felül fogjuk vizsgálni. A Kormány rugalmas lesz és határozott, s gazdaságpolitikai programjában a következő esztendőben minden nehézség ellenére, amit igenis feltártunk, a kivezető út felé kívánja az országot vinni, s hiszem azt, hogy erre képesek leszünk.
Kérem a kormánypártnak, valamennyinek, mind a háromnak a teljes felelősségét a kormányzati munka támogatására, mert egy kormány csak úgy tud cselekedni, hogyha élvezi a mögötte álló politikai erők támogatását.
Kérem azt, hogy az ellenzék is töltse be alkotmányjogilag meghatározott szerepkörét, és az ellenzék is vegye figyelembe az adott mai politikai helyzetet, gazdasági viszonyainkat és az ország előtt álló feladatokat.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok részéről.)