Vásárhelyi Miklós képviselő napirend előtti felszólalása a volt titkosszolgálat ügynöklistái hozzáférhetőségének törvényes szabályozásáról és Dr. Antall József válasza

Elnök: Szabad György

VÁSÁRHELYI MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm, Elnök úr! Elnök úr! Tisztelt Ház! A sajtóból értesültünk arról, hogy a miniszterelnök úr – egyben a kormánykoalíció legnagyobb pártjának elnöke – az elmúlt napokban a koalíció egy másik pártja vezetőinek a nyilatkozatok szerint kérésükre, bizonyos úgynevezett feddhetetlenségi igazolásokat adott át. Ugyanakkor a miniszterelnök úr arról is informálta a Kisgazdapártot, hogy vezető személyiségei között olyan politikus is van, aki korábban a titkosszolgálat hálózati ügynöke volt.
A különböző újságok lényegében azonos tartalmú közleményei egybehangzóan számoltak be erről az eseményről. A hírt megütközéssel fogadtuk. Bekövetkezett az, amitől jó ideje tartottunk. Az ügynöklista komplexumát aktuálpolitikai érdekek érvényesítésére próbálják felhasználni. (Közbeszólás a jobb oldal széléről: Ha, ha!)
Hónapok óta szorgalmazzuk ennek a rendkívül kényes kérdésnek törvényes megoldását. El akartuk érni, hogy a régi rendszer besúgói, ügynökei ne tölthessenek be meghatározott állami és közéleti pozíciókat. Ezt azonban törvényes garanciákhoz akartuk kötni. A Kormány az elmúlt év őszén arról biztosította a közvéleményt, hogy a korábban zárolt listákhoz megfelelő garanciák nélkül nem lehet hozzáférni. Most azonban az adott esetben ennek éppen az ellenkezőjét kellett tapasztalnunk.
Ezt az eljárást aggasztónak és megengedhetetlennek tartjuk. Az ilyen lépések veszedelmes precedenst teremtenek a sanda gyanúsítgatások, a felelőtlen suttogások, rágalmazások áradatát indíthatják el. Megrendítik az embereknek a jogrendbe vetett hitét, szabad folyást engednek az önkénynek és a manipulációnak, rossz hírbe keverik demokráciánkat a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt. Merőben ellentétesek azokkal az erkölcsipolitikai normákkal, amelyek elfogadottak abban az Európában, amelyhez fel kívánunk zárkózni.
A Szabad Demokraták Szövetségének ezért az a kívánsága, hogy az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága, egyetértésben a bizottság elnökének mai nyilatkozatával, hallgassa meg a miniszter urat, más minisztereket és azokat a felelős köztisztviselőket, akik meghallgatása révén a történtek tisztázása megtörténhet.
A miniszterelnök úr ezzel a lépéssel megítélésem szerint helytelen útra tévedt. Kérem őt, fontolja meg cselekedeteit, ragaszkodjék a továbbiakban szigorúan a demokrácia írott és íratlan etikai szabályaihoz. (Taps balról.)
ELNÖK: Köszönöm. Szólni kíván Antall József miniszterelnök úr.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Kissé csodálkozom, hogy ez az interpelláció jellegű felszólalás ebben a formában hangzott el. Úgy gondolom, hogy Vásárhelyi képviselő úrnak ezt mindenképpen interpellációs kérdésként kellett volna feltennie, hiszen olyan kérdés, amire nyilvánvalóan válaszolnom kell, legalábbis reagálnom elöljáróban is, annál inkább, mert vannak benne olyan mondatok, amelyek mintegy jogszerűtlenséget ­sejtetnek.
Azt, hogy ki téved és mikor helytelen útra, azt majd az utókor eldönti. Ha jogszerűtlen útra téved valaki, azt el tudja dönteni a bíróság, és el tudja az Országgyűlés. Úgyhogy az életutak úttévesztéseire nem kívánok reagálni. (Közbeszólás a jobb oldalról: Helyes! – Taps a jobb oldalon.)
A másik: szeretném megemlíteni, hogy ebben a kérdésben az elmúlt időszakban mi történt, amikor itt demokrácia oktatásáról van szó. (Közbeszólás jobbról: Helyes! – Derültség.) Az egyik: az Országgyűlés 1991. március 4-i ülésén sajnálatos módon itt egy vitára került sor – amelyet nem kívánok részletezni –, de itt a Parlamentben hangzott el, hogyha az etnikai kérdéseket tovább folytatjuk, akkor a Kisgazdapárttal kapcsolatban mindent kiborítanak, a III/IIIas ügyektől kezdve mindent stb. Tehát ezek a kérdések itt hangzottak el a Parlamentben; nem részletezem, tessék megnézni a vitát március 4-én.
Ezután ez a kérdés itt felmerült az ország színe előtt, és nem a Kormány és főleg nem mi kezdeményeztük. Ezzel összefüggésben azonban szeretnék néhány szót szólni, amelyek erre a kérdésre vonatkoznak.
Ez után a belső vita után és ezek után az elhangzottak után a Független Kisgazdapárt elnöksége tudomásomra hozta levélben, hogy úgy döntöttek, kérik a választ arra vonatkozóan, hogy a rendelkezésre álló dokumentumok – megmaradt dokumentumok – alapján politikai magatartásukat illetően találhatóe az említett utalásokkal összefüggésbe hozható megállapítás. Erre azt a választ adtam, hogy semmiféle ilyen közös levélre és semmiféle ilyen jellegű kérésre ebben a formában nincs módom válaszolni, mert mindenki csak egyénileg kérheti a választ arra vonatkozóan, hogy szerepele bármilyen nyilvántartásban. Ez csak egyénileg adható meg, és csak egyénileg közölhető. A többi, az természetesen egy pártnak a belső ügye, és semmi köze ahhoz, hogy én a Magyar Demokrata Fórum elnöke vagyok, vagy – és egyben – miniszterelnök.
Legyen szabad néhány hivatkozással élnem. Az Alkotmánynak 59. §ának (1) bekezdése szerint „A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog”. Az Alkotmánybíróság 15/91. alkotmánybírósági határozata, értelmezve az Alkotmány idézett rendelkezését, kimondta: „Az Alkotmánybíróság a 20/90. AB határozat szerinti eddigi gyakorlatát folytatva a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve információs önrendelkezési jogként. Az Alkotmány 59. §ában biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad. Mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfelhasználás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatait.” Eddig az Alkotmánybíróság állásfoglalása.
A Polgári Törvénykönyv 83. §ának (2) bekezdése szerint „A nyilvántartott adatokról tájékoztatást – az érintett személyén kívül – csak az arra jogosult szervnek vagy személynek lehet adni. Az érintett személy tájékoztatását csak abban az esetben lehet megtagadni, ha annak teljesítése állami vagy közbiztonsági érdeket sértene.” Nyilvánvaló, hogy a nyilvántartott adatoknak az érintett személy általi megismerhetősége garanciális jelentőségű, hiszen ellenkező esetben nem nyílna mód a Polgári Törvénykönyv idézett szakasza (3) bekezdése által biztosított azon jog érvényesítésére, amely szerint – idézem: „Ha a nyilvántartásban szereplő valamely tény vagy adat nem felel meg a valóságnak, az érintett személy a valótlan tény vagy adat helyesbítését külön jogszabályban meghatározott módon követelheti.” – idézet bezárva.
További megjegyzésem: az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1987. évi 5. törvényerejű rendelet 3. § (1) bekezdése szerint „Államtitok az az adat, amelynek illetéktelen személy tudomására jutása veszélyezteti a Magyar Köztársaság biztonságát vagy más fontos politikai, gazdasági, illetőleg honvédelmi érdeket, és vagy az említett törvényerejű rendelet, vagy más jogszabály, illetőleg meghatározott személy által meghatározott államtitoknak tekintendő adatok körébe tartozik.” A meghatározott személyek között egyebek mellett szerepel az Országgyűlés elnöke, a köztársasági elnök, a miniszterelnök, valamint a miniszter is. E személyek a tvr. 5. §a szerint saját szervezetükre, közvetlen alárendeltségükbe vagy államigazgatási felügyeletük alá tartozó szervre meghatározzák az államtitokkört, és azt rendszeresen felülvizsgálják. A felülvizsgálat körében a minősítésre jogosult személy a tvr. 8. § (4) bekezdése értelmében a minősítési jelölést megszünteti vagy módosítja, ha az irat tartalma az iraton feltüntetett érvényességi időtől függetlenül már nem minősül államtitoknak, illetve szolgálati titoknak. A minősítési jelölés megszüntetésével egyidejűleg az irat az egyéb iratokkal esik egy tekintet alá.
Összefoglalva: azok a nyilvántartások, amelyek alapján egyéni kérdésre, az egyénnek adott válasz keretében megfeleltem, ebben az értelemben nem minősül államtitoknak vagy szolgálati titoknak, hanem az illető személynek kiadható. Személyekre vonatkozó nyilvántartásokról lévén szó, ezekre körültekintően kell alkalmazni az Alkotmány, valamint a Polgári Törvénykönyv hatályos rendelkezéseit, nem lehet az adatokat minden korlát nélkül nyilvánosságra hozni, a személyiség jogok vélhető sérelme nélkül. Egyebek között ennek szabályozását érintené a Kormány törvényjavaslata is. Ugyanakkor az adatoknak az érintett személy tudomására hozása nem sért állami, közbiztonsági érdeket, így a tájékoztatást sem lehet megtagadni.
Zárójelben, személyes véleményként is közlöm, hogyha olyan adatokra bukkantam volna, hogy bárkinél kábítószerkereskedelemben való részvétel gyanúját, vagy egyéb ilyen fennforgását láttam volna, akkor azt államtitoknak tekintettem volna.
A tizenhárom kisgazdapárti vezető pedig egyénenként intézett kérelmet a miniszterelnökhöz, hogy a reá esetlegesen vonatkozó adatokat megismerhesse. Éppen ezért az eljárás az Alkotmánynak és az irányadó törvények szabályainak megfelelő volt. Az eljárás nem áll semminemű kapcsolatban az Országgyűlés vagy annak egy képviselőcsoportja és a Kormány közötti viszonnyal, hanem a nyilvántartás adatai felett bizonyos értelemben rendelkező állami szerv, illetőleg a nyilvántartott állampolgár közötti viszonyról van szó.
Úgy gondolom, hogy Vásárhelyi Miklós tisztelt képviselőtársam elmondott beszédével kapcsolatban ezt kellett elmondanom jelenleg a jogi vonatkozásokat illetően. Úgy gondolom – és erre többen helyesen mutattak rá –, hogy semmiféle jogszerűtlen, semmiféle törvényellenes lépés nem történt, hogy írásbeli egyéni kérelemre egyénenként választ kaptak egyes személyek a feltett kérdésre, miután ez a problémakör felmerült. Azzal egyetértek, hogy ezt a kérdést mielőbb célszerű törvényesen rendezni, hiszen más alacsonyabb rendű jogszabály az idézett alkotmányjogi és a Polgári Törvénykönyvből idézett rendelkezésekkel ha ellentétben áll, akkor mindig az előbbieket kell figyelembe venni.
Politikai értelemben két különböző dologról van szó, hogy valaki a saját oldaláról egyénileg kérelmezi azt, hogy szerepele valamelyik még rendelkezésre álló nyilvántartásban, vagy pedig ha az Országgyűlés vagy bármilyen más politikai szerv olyan javaslatot tesz és olyan oldalról vizsgálja a kérdést, hogy kik ne lehessenek bizonyos tisztségekben; tehát ez egy külön kérdés, amiben el kell dönteni azt egyszer, hogy melyik legyen az a kör, akik történetesen felsorolt különböző kategóriákba tartoznak, milyen tisztségeket ne tölthessenek be, ez egy kérdés. Egy másik kérdés nyilván az, hogy milyen döntést hoz az Országgyűlés a jövőre vonatkozóan ezekről az anyagokról, amelyek nyilvánvalóan hiányosak, hiszen jól tudjuk, hogy különböző részeit megsemmisítették és elvitték. De mi csak abból indulhatunk ki, ami rendelkezésre áll, és semmit nem hozunk nyilvánosságra. De a Polgári Törvénykönyv és más jogszabályok hivatkozott rendelkezései szerint az illető személynek módjában van azt a kérdést feltenni, hogy szerepele vagy sem, és milyen formában.
Ami pedig azt illeti, semmiféle feddhetetlenségi bizonyítványt nem állít ki a Kormány, vagy nem állíthatott ki a miniszterelnök se, vagy bármelyik kormánytag egy ilyen esetben, mert mi azt nem vizsgáljuk, hogy milyen más források állnak rendelkezésre, csak arra tudunk válaszolni, hogy a rendelkezésre álló nyilvántartásokban szerepel vagy nem, vagy amennyiben külön azt is kéri, akkor annak a szereplésnek a jellegét, vagy még az sem zárható ki, hogy megismerje a teljes anyagot.
Ez az ügy arra mindenképpen figyelmeztetés, hogy ezt a kérdést jó lenne Országgyűlés által hozott törvénnyel mielőbb rendezni, mert a Kormány ma nincs abban a helyzetben, hogy visszautasíthatna ilyen kérdéseket, mert ilyen törvényünk nincs, amelyik erről rendelkezne.
Még egyszer mondom, jogi értelemben a Kormány ebben az esetben is korrektül, jogszerűen járt el, a politikai megfontolási része és a politikai része pedig valóban döntést igényel, rendezést igényel, mert mérgezheti közéletünket. Enynyit szerettem volna elmondani. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)