Darvas Iván képviselő kérdése „Milyen lépést kíván tenni a miniszterelnök úr a hamburgi Spiegelben megjelent rágalmazási állítással kapcsolatban?” címmel és Dr. Antall József válasza

Elnök: Szabad György

ELNÖK: Darvas Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrhoz „Milyen lépést kíván tenni a miniszterelnök úr a hamburgi Spiegelben megjelent rágalmazási állítással kapcsolatban” címmel. Darvas Iván képviselőtársamat illeti a szó.
DARVAS IVÁN (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök úr! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Miniszterelnök úr!
Folyó év augusztus 5-én a hamburgi Spiegel című folyóiratban megjelent Vojislav Seselj úrral, az időközben kétes közismertségre szert tett szerb csetnik vezérrel egy interjú. A cikk egyébként csak úgy hemzseg a – hogy is mondjam, mondjuk talán úgy – szélsőségesen antidemokratikus, antihumánus, intoleráns nézetektől. De ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg.
Van azonban az interjúnak egy passzusa, amely kifejezetten hazánkra vonatkozik, és igencsak kompromittáló. Idézem: „Spiegel: Külföldről is vásároltak fegyvert? Seselj: Természetesen. Még Magyarországról is. Találtunk egy magyar minisztert, akit lefizettünk, és aki fegyvert küldött nekünk.”
Ez a cikk 5-én jelent meg. Azóta minden héten nagy figyelemmel kísértem az újabb megjelenését a folyóiratnak, s nagy figyelemmel és kíváncsisággal vártam, hogy melyik felelős magyar kormánytisztviselő fogja csattanós cáfolatát adni ennek a rágalomnak. Sajnos, mind a mai napig semmiféle reagálásnak a nyomára nem tudtam bukkanni.
No már most, előre bocsátani szándékozom, hogy én ennek a kijelentésnek egyetlen szavát sem hiszem el. Természetesen az egészet elejétől a legvégéig durva koholmánynak tartom. (Közbeszólás jobbról: Így van.) Sajnos azonban az enyémhez hasonló jóindulatra a Spiegel külföldi átlagolvasójánál aligha számíthatunk. A Spiegel sokmilliós olvasótábora ugyanis a folyóirat több mint 40 éves fennállása óta megszokta, amit egyszer a Spiegel megír – ha csak szavahihetően, hathatósan meg nem cáfolja valaki –, az bizony úgy is van. Tovább rontja megítélésünket a kívülállók szemében az a tény is – az emberek még igen jól emlékeznek arra –, hogy a nem túl távoli múltban néhány magyar miniszter igenis belekeveredett egy ugyancsak ebbe a régióba induló egyfajta botrányos fegyvereladási ügyletbe anélkül, hogy a miniszterelnök úr levonta volna ennek szigorú személyi következményeit.
Ilyen körülmények között attól tartok, hogy a magyar Kormány aligha tehet úgy, mintha mi sem történt volna, vagy mintha méltóságán alulinak tartaná, hogy bármiféle formában reagáljon erre a rágalomra. Attól tartok a negligáló attitűdnek, a tudomásul nem vételnek ezt a luxusát semmiképpen nem engedheti meg magának a Kormány, ellenkezőleg, kényesen és kínosan kellene ügyelnie arra, hogy az effajta híresztelések sehol lábra ne kaphassanak.
Kérdésem tehát mindezek fényében a miniszterelnök úrhoz a következő: Kíváne a miniszterelnök úr lépéseket tenni annak érdekében, hogy az említett kijelentés cáfolatot nyerjen, valamint hogy az illető politikus a jövőben büntetlenül ne rágalmazhassa többé a Magyar Köztársaság Kormányát. (Zaj, mozgás.) Kíváncsian várom a válaszát. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Felkérem dr. Antall József miniszterelnök urat a válasz megadására.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Darvas Iván képviselőtársam kérdését elolvastam, tűrhetőe, hogy egy ilyen tekintélyes, nagy példányszámú lapban hazánkról egy ilyen szemérmetlen rágalom jelenjék meg, kíváne a miniszterelnök úr lépéseket tenni annak érdekében, hogy az említett kijelentés cáfolatot nyerjen, valamint hogy az illető politikus a jövőben büntetlenül ne rágalmazhassa többé a Magyar Köztársaság Kormányát, akkor őszinte köszönetet kívántam mondani Darvas Ivánnak, hogy egy ilyen kérdést ebben a megfogalmazásban feltesz. S ezt nagyon őszintén mondom, minden ironikus él nélkül. Most, amikor kiegészítette ezt a megjegyzését azzal, hogy „belekeveredett több miniszter a közelmúltban”, el kell mondanom, nem volt benne a kérdésben ez a megfogalmazás. A megfogalmazott kérdésre egy nagyon jóindulatú, nagyon baráti, nagyon toleráns és nagyon egyetértő választ akartam adni. Őszintén csodálkozom, hogy Darvas képviselőtársam, akit nagyra becsülök, ezt a megfogalmazást használta a mostani szóbeli előadásában. Nem keveredett bele több magyar miniszter, s nem hiszem, hogy most lenne a legaktuálisabb ezt a kérdést ebben a formában itt tálalni. (Taps a kormánypárt részéről.)
Ebben a formában sajnos – nem szeretem ezt a szót használni – vissza kell utasítanom ezt a részét a megjegyzésének. (Közbeszólás: Így van!)
A jóindulatú válaszom a következő: Nem válaszolt erre a Kormány, mert a Spiegelt egy nagy példányszámú magazinnak tekintjük. Az a kérdés, hogy tekintélyese vagy sem, ízlés kérdése. Ezenkívül a nagy példányszám önmagában még nem teszi indokolttá, hogy egy interjúra, s egy interjúnak minden részére válaszoljunk. Nevezett úr nem tartozik a felelős jugoszláv politikusok közé. Holnap egy őrülttel, holnapután nem kívánom folytatni kivel csinálhatnak interjút, s az interjúban bármit mondhatnak, amire nekünk – mint kormánynak – minden esetben reagálni kellene? Én akkor elolvastam ezt a cikket, és abban a pillanatban úgy gondoltam, erre nem kell reagálni, mert egyszerűen egy olyan interjúról van szó, amire a Kormány nem reagálhat, mert felértékeli az illető szerb urat, aki egyébként annyi szamárságot mond még amellett, hogy az önmagában annullálta ennek értékét, ezért kormányszinten erre teljesen értelmetlen lett volna válaszolni, s még továbbra is úgy gondolták volna, valami mégis lehet benne, ha erre egyáltalán reagálnak.
De ha a magyar politika lassan majd el fog érni a demokrácia egymás iránti megbecsülésében egy olyan szintre, amelyet kívánatosnak tartanánk mindnyájan, akkor egy felháborodott ellenzéki képviselő írt volna a Spiegelnek, adta volna le budapesti irodájában azzal: mint ellenzéki képviselő tartom felháborítónak, hogy arról a Kormányról, annak minisztereiről ilyent állítsanak, amelyiknek én politikai ellenfele vagyok. (Erőteljes taps.)
Ahogy ezt megtette Helmut Schmidt , amikor Franz Joseph Strausst szidalmazták előtte. (Botos Katalin: Ez az!)
Engedjék meg azonban, hogy egy ennél szomorúbbra is rátérjek, ami nagyon röviden ehhez kapcsolódik. Nincs módomban felolvasni, de augusztus 8-án az újvidéki televízióban egy bejegyzett magyar politikai párt elnöke – bár nem érték el a 4%ot – és két ellenzéki képviselőtársam leült egy olyan riporterrel, aki az egész mai magyarországi fejlődést – ami most van – fasiszta, negyedik birodalom előkészítőjének és egyébnek nevezi, e Parlament tagja az újvidéki televízióban úgy aposztrofálta a Kormányt, hogy nem mond igazat stb. – nem kívánom folytatni. Ennek a szövege itt van leírva, augusztus 8-án mondták el az újvidéki televízióban. Hozzáteszem, hogy a hazugság állítása sajnálatos módon egy itteni képviselőtársam részéről történt, a másik állítás természetesen csak egy átlagos ellenzéki kritika, amin azonban lehet vitatkozni, hogy szerencsése jelen körülmények között a Kormányt a televízióban, Újvidéken, egy ilyen riport keretében, ilyen stílusban és hangon kritizálni. Hozzáteszem, hogy az általam meg nem nevezett párt elnöke azt a kijelentést is tette ezen interjú keretében, hogy a német egység úgy jött létre, hogy az NSZK rútul bekebelezte az NDKt, pedig akkor még telefonáló partnere volt Gorbacsov úrnak…, (derültség) …aki ebben a kérdésben igen jól együttműködött Kohl kancellárral.
Ehhez nem kívánok többet hozzáfűzni, de annyit szeretnék mondani igen tisztelt képviselőtársamnak, hogy sokkal rosszabbnak tartom azt, ha felelős magyar politikusok külföldön nyilatkoznak kevésbé felelősségtudattal, mint hogy egy csetnik vajda, aki az egész világot vádolja ebben a cikkében, és hazugságok sorozatát állítja, mint hogy én arra reagáljak. Köszönöm. (Nagy taps az MDF soraiból.)