Dr. Antall József napirend előtti felszólalásban tájékoztatja a törvényhozást a bősi vízierőmű körül kialakult helyzetről és kormányzati lépésekről, továbbá az 1992. október 23-i Kossuth téri ünnepségen történt események egyes tanulságairól

Elnök: Szabad György

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Elsőként Antall József miniszterelnök úr kíván szólni.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! Az egyik, amiért szót kértem: röviden jelezni kívánom, hogy a bősi erőművel összefüggésben milyen helyzet alakult ki, és milyen lépésekre kerül sor az elkövetkező időszakban.
Gondolom, tisztelt képviselőtársaim az elmúlt napokban figyelemmel követhették a kormányzat által megtett lépéseket, amelyeket természetesen az ügynek megfelelően az érdekelt bizottságok vezetőivel és a frakciók képviselőivel való folyamatos tárgyalás keretében tettünk meg.
Egyben be kell jelentenem azt, amit tájékoztatásul megkapott a Kormány: a Duna medrének elrekesztése megtörtént, az esőzések miatti nagy mennyiségű víz miatt azonban a víz átbukik a gáton, ezen kívül a gát mögött elhelyezett zsilipen keresztül is kerül még víz az ÖregDunába. Az ÖregDunában a vízszint süllyedése jelentős, de közvetlen veszéllyel még nem jár. A víz szintjének figyelése folyamatos, az árvízvédelmi készültséghez hasonló figyelőszolgálatot és figyelőrendszert működtetünk. A Paksi Atomerőmű vízhűtése jelenleg még nincs veszélyeztetve. A figyelőszolgálat folyamatos, a fejleményekről folyamatosan érkeznek a jelentések.
Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy a már közölteknek megfelelően a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordultunk, holnapi válaszok alapján fogunk az EBEÉ konfliktusmegelőző mechanizmusával összefüggő intézkedéseket tenni, és a holnapi napon – természetesen ettől teljesen függetlenül és nem is e tárgykörben – Londonban kerül sor Major miniszterelnök és Delors, az Európai Közösség végrehajtó bizottsága elnökének meghívására egy ülésre, ahol a visegrádi csoport országainak és az Európai Közösség viszonyának a megtárgyalására kerül sor. Így ezen a napon, holnap, holnapután az ügy, tehát a Közös Piaccal és a visegrádi csoporttal kapcsolatos kérdésekben leszek távol.
A másik ügy, amiről szólni kívánok – és erről szóltam az elmúlt napokban, éppen az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharccal összefüggésben –, azokról a jelenségekről, illetve a megtörtént incidensekről itt, a Kossuth Lajos téren.
Szeretném hangsúlyozni azt, amit a miniszterelnöki sajtóhivatal eleve közleményben közzétett, és amit ismertetett a rádió, televízió és a sajtó egy része is. Ezzel kapcsolatban le kívánom szögezni először is azt, hogy sajnálatosnak és mindenkor elítélendőnek tartjuk, ha ünnepélyes alkalmakkor, nemzeti ünnepünkön kerül sor olyan jelenségre, amelyik az ünnepélyesség hangulatát megzavarja.
(15.10)
Ez vonatkozik az 1956. október 23-án, itt a Köztársaság téren történt… (közbeszólás: Kossuth Lajos téren!) …Kossuth Lajos téren történt ünnepségre.
A második: sajnálatosnak tartjuk azt, ha a köztársasági elnökkel, aki alkotmányjogilag felette áll a napi politika kérdéseinek, történik hasonló incidens, ezeknek a megállapítása mellett, amit nemcsak most és itt teszek meg – most csak megismétlem –, hanem megtettem az Operában rendezett ünnepélyes előadáson is, és amit megtett a miniszterelnöki sajtónyilatkozatban a Kormány is.
De ehhez kapcsolódik az is, hogy ezzel összefüggésben, e jelenséggel összefüggő nyilatkozatok után olyan megjegyzések hallatszottak és hangzottak el politikusoktól, közéleti személyiségektől, a sajtótól és a sajtóban megjelent egyes véleményekként, ami arra utal, vagy arra céloz, mintha a Kormány vagy akár a kormánykoalíció szervezte volna, vagy egyáltalán ehhez köze lett volna, ami történt a köztársasági elnök úr beszédének el nem mondásával összefüggésben itt a téren.
A leghatározottabban visszautasítom bárki részéről, hogy ilyet feltételezzen, és ezt a – nyugodtan mondhatom – alpári észjárást…, (zaj az ellenzék soraiból) …ami egyesekre jellemző… ,(szórványos taps a kormánypártok soraiból) …szíveskedjenek maguknak megtartani és nem átruházni a kormányzatra! (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)
Mindazoknak a jelenlegi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, ha egy ilyen eseményre kerül sor, akkor sajnálatos módon előfordulhat – ahogy nemcsak a kormányzat részéről utaltak rá, hanem bárhol és bármikor előfordulhat –, hogy egy kisebb csoport ilyen hangot enged meg magának, vagy fütyül, vagy egyéb hasonlóra kerül sor.
Érdeklődöm, miért nem volt hasonló a felháborodás, amikor a Parlament elnökét fütyülték ki az egyik ünnepségen, vagy tettek különböző megjegyzéseket. Vagy más alkalommal, vagy sorolhatnám tovább…, (zaj az ellenzék soraiban) …de nem kívánok egy ilyen kérdésben ennél megmaradni, számos példa van.
Sajnos, a politikában előfordulhat, hogy egy olyan helyen, ahol nagy tömeg gyűlik össze, ott sor kerül nemkívánatos hangvételre. Ennél sajnálatosabbnak tartom azt, hogy nemzeti ünnepünkön tüntetően távol maradtak… (zaj, közbeszólások: Nem kaptunk meghívót! – Dr. Szigethy István: Nem volt meghívó!) …– nem kellett külön meghívó ahhoz, tisztelt képviselő… (Dr. Tölgyessy Péter: Az Operába?)… – nem kellett külön meghívó ahhoz, hogy valaki… – a frakcióvezetők kaptak meghívót, és ezenkívül lehetett venni a jegyeket, azonkívül megjelent a diplomáciai kar képviselője… (Zaj. – Dr. Tölgyessy Péter: 500 forintért vették a jegyeket!) Egyelőre a téren belül vagyunk, uraim!
Ennek következtében sajnálatosnak tartom azt a tényt, amire rámutattunk a Kormány nyilatkozatában is, hogy – nem most, hanem már az elmúlt esztendőkben – gyakorlattá válik, hogy a közös nemzeti ünnepeinket külön és ellenrendezvényekkel rendezik. Nagyon sajnálatosnak tartjuk… (közbeszólás az ellenzék soraiból: KI? – Zaj.) …legyen az akár országos, akár a főváros részéről vagy bárhol.
Éppen ezért, amikor egy ilyen jelenséget vizsgálunk, akkor azt meg kell vizsgálni jogi szempontból… (közbeszólás az ellenzék soraiból: Meglesz!) …– megtörtént, hallhatták, a legfőbb ügyész úrtól kezdve, az ezzel kapcsolatos megnyilatkozásokat. Ezen lehet változtatni jogi úton, lehet megítélni politikailag, de politikusokként kell megítélni az eseményt, és politikusként kell viselni az adott szituációt. (Közbeszólás: Helyes!)
A másik pedig, hogy minden ilyen esetben meg kell tenni azokat a lépéseket, ha kell, kezdeményezéseket, amelyek az olyan helyzetet, mint például totalitárius rendszerekkel összefüggő szimbólumok használatát, megfelelő módon kiiktatják a nyilvános szerepeltetésből, és akkor nem kerülhet sor ilyen szituációkra. De teljesen eltúlzottnak tartom, hogy egy ilyen jelenségnél a kormányzatot vádolják, a pártkoalíciót vádolják, azok beszélnek hangulatkeltésről, akik a kútmérgezésnek – ahogy már alkalmam volt itt egyszer elmondani – … (felzúdulás az ellenzék soraiból, zaj) …folyamatos gyakorlói… (közbeszólás az ellenzék soraiból: Rágalom!) … – majd a téren kiabáljon! (Derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.) És a leghatározottabban visszautasítom, hogy 1956 forradalmával és szabadságharcával összefüggésben olyanok próbáljanak kioktatni, akár párttisztségben, akár tisztség nélkül, akik semmiképpen nem az 1956-os forradalom oldalán álltak. (Közbeszólás a jobb oldalról: Éljen! – Nagy taps a kormánypártok soraiban.)
(15.20)
És a köztársasági elnök urat… bár a politikában, hasonló jelenség elítélése mellett, mind a téren történt kiabálást, mind azt, hogy nem mondta el a beszédét, sajnálatosnak tartom, de ez nem ok és nem alkalom arra, hogy az ország izgatására és egy ilyen hangulatkeltésre használják fel ezt a jelenséget, és különböző hamis beállításokat adjanak mindannak, ami történt, a teljes tájékozatlanság mellett. (Taps a jobb oldalon, közbeszólás: Úgy van!)
Ha az elemi udvariasság alapján vizsgáljuk – nem kötelességem a Parlament előtt erről beszámolni, de –, jelzem, hogy a történtek után, ahogy a köztársasági elnök úr hazaért, azonnal felhívtam telefonon, még az operai előadás előtt. (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.) Úgy látom a kedves megjegyzéstevőknek inkább hasznos lenne Orbán Viktor tánc és illemtanóráira járni, (derültség, taps a jobb oldalon) mint az énnekem tett megjegyzéseire. Éppen ezért a legnagyobb udvariassággal felhívtam a köztársasági elnök urat, sajnálatomat fejeztem ki a történtekért, és megkérdeztem természetesen, hogy ott lesz-e az Operában, ahol egyik meghívó volt. Emberileg nyilvánvalóan érthető, hogy felindultságában lemondta. Mint meghívó fél szerepelt a meghívón, ennek megfelelően a diplomáciai kar ­doyenje előtt kimentette a kormányzat a meghívót.
Ennek következtében (közbeszólások a bal oldalon) – az elnöki páholyba együtt szólt a meghívó, nem tudom, ki volt a tisztelt képviselő urak közül, aki itt beszólt… (zaj, az elnök csenget) …talán jobb lett volna, ha tavaly is ott lettek volna, amikor az elnök úrral együtt ültünk ugyanúgy, mint ahogy idén szólt a hármunk helyjegye, ha úgy tetszik.
Éppen ezért a kialakult helyzetben, ahol ez az egész kérdés a sajnálatossága mellett teljesen túldimenzionált, teljesen ferde beállítottságú, egyáltalán nem indok és ok arra, amit egyesek jeleztek, – hogy valami ad hoc jogi bizottság vagy ad hoc vizsgálóbizottság kell, hogy ezt a helyzetet megvizsgálja. A kormányzat nyilvánvalóan meg fogja vizsgálni, hogy milyen előzetes információk érkeztek, és az előzetes információk meddig terjedtek, és ez alapján milyen jogszerű lépéseket lehetett tenni.
Abban az esetben, hogyha az igen tisztelt ellenzék egyes képviselőinek több információja volt, és olyan információja, ami bármilyen szempontból valóban veszélyeztetett helyzetet vagy egyáltalán incidenst sugallt, akkor jó lett volna egyrészt, ha megjelennek – tudták, hogy az elnök úr fog beszélni –, másrészt nagyon jó lett volna, hogy akkor előre közlik, ha „magánszimat műveik” jobban működnek, (derültség) és azonkívül pedig egy ilyen helyzetben nyilván nem helyes, hogy távol tartották magukat.
Egyébként bármi történt volna – és ezt az ellenzéktől egyáltalán nem veszem nyilván zokon –, akkor is elmondanák a kritikájukat. Ha ott, helyben a belügyminiszter felrohant volna, kívánságuk szerint, és leintette volna a tömeget, és az elhallgat, akkor most azt hallgatnánk, hogy mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mi rendeztük, minthogy vezényszóra elhallgatnak. (Taps a jobb oldalon.)
Egyébként 1956 után tanárként jártam így, hogy egyik vád volt éppen ez, mert sikerült a diákjaimat elhallgattatni, és amikor éppen erre hivatkoztak, hogy aki el tudja hallgattatni, vagy rendet tud teremteni, akkor bizonyára ő is szervezte. Úgyhogy tisztában vagyunk azzal, hogy bármi történt volna, itt az Önök kritikája változatlan lenne. (Közbeszólás a bal oldalon: Még el sem mondtuk.)
Összegezem, de hallottam eleget a nyilatkozatait Orbán Viktor képviselő úrnak, azt is, hogy egyedül találta magát, és távozott, oktató hangjával együtt, ugye. (Derültség.) Tehát ebből következik, hogy mindaz, ami elhangzott, mindaz, ami történt, nem volt méltó 1956. október 23-a Kossuth téri ünnepléséhez. Ezt sajnáljuk, és ami egyébként pedig ehhez kapcsolódik, az az elhangzott kormánynyilatkozatban is és az elhangzott nyilatkozatokban benne van.
Úgy gondolom, hogy az ország jelenlegi helyzetében – és nem elterelés a bősi elterelésről – ez sokkal nagyobb problémát jelent, és sokkal fontosabb kérdést, ami egységet kíván, és igenis azt kívánja, hogy ezekben a nehéz napokban és hetekben az ország egységes magatartást tanúsítson, és ne pedig ilyen kérdéseknél maradjunk leülepedve. Köszönöm. (Nagy taps a jobb oldalon.)
AZ ORSZÁGGYŰLÉS 1992. ÉVI ŐSZI ÜLÉSSZAKÁNAK 34. (253.) ÜLÉSNAPJA (1992. DECEMBER 7.)
Dr. Antall József napirend előtti felszólalásban tájékoztatja a törvényhozást az Egyesült Nemzetek Szervezete szomáliai humanitárius segélyakciójában való magyar részvételről, az Amerikai Egyesült Államok elnökével folytatott levélváltásról, továbbá Horn Gyula képviselőnek a korábbi szovjet kereskedelmi adósságok kiegyenlítésének módjával kapcsolatban tett kijelentéséről, és Katona Béla képviselő ehhez kapcsolódó hozzászólása
Elnök: Szabad György
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt elsőként Antall József miniszterelnök úr kíván szólni.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! Igyekszem röviden szólni és nem visszaélni az idejükkel.
Az első kérdés, amiről szólnom kell, az Amerikai Egyesült Államok elnökétől december 3-án kelt levélben érkezett kérés arra vonatkozóan, hogy Magyarország vegyen részt a szomáliai humanitárius célzatú segélyszállítmányok katonai jellegű biztosításában és kíséretében. Ebben az ügyben Bush elnöknek a választ Kodolányi Gyula miniszterelnökségi címzetes államtitkár vitte magával.
Az Egyesült Államok ez irányú kérése, összhangban az ENSZ főtitkárának előzetes kérésével – ENSZakcióról lévén szó, nem kívánok most részletekbe bocsátkozni – Magyarország részvételét kérik, s ez nyilvánvalóan az Egyesült Államok jelenleg hivatalban lévő elnöke s a megválasztott új adminisztráció, illetve az új elnök összehangolt külpolitikai lépését illeti.
A magyar válasz tartalmazza azokat az elemeket, amelyek e tárgykörben indokoltak. Először azt, hogy Magyarország egyetért azzal, hogy a szomáliai éhezés miatt az ott kialakult helyzetben humanitárius célzatú ENSZbeavatkozásra van szükség, és támogatni kell a segélyszállítmányok megfelelő célhoz juttatását, és azoknak a jelenleg fosztogató stb. rablóbandáknak a megfékezését, amelyek ezt akadályozzák.
(15.10)
Egyidejűleg természetesen rámutatunk Magyarország helyzetére, az itt kialakult viszonyokra, a Jugoszláviában kialakult helyzet súlyosságára, és ezeknek a terheknek Magyarországot érintő kérdésére.
A harmadik rész, amiben jeleztük, hogy megfelelő formában a magyar Kormány javasolni fogja a részvételt, ami lehetséges egészségügyi, lehetséges szállítási és lehetséges kisebb katonai egység egy-egy meghatározott időszakra, egy-két-három század részvételére, ami szigorúan az önkéntesség alapján történhet és a magyar Országgyűlés hozzájárulásával.
E tárgykörben a mai napon a magyar nagykövet tárgyalásokat folytat az illetékes amerikai és nyilvánvalóan – ehhez kapcsolódóan e kialakult helyzetben – az ENSZszervezetekkel, hogy mik ennek a pénzügyi vonatkozásai, és milyen feltételek mellett kerülhet erre sor.
Nyilvánvaló, hogy ez felkészülést igényel és a körülmények pontos ismeretét. A megfelelő előkészületeket megtesszük, és ezt a mai bejelentésem után a magyar Országgyűlés asztalára helyezzük, és az Országgyűlés, természetesen a külügyi, honvédelmi bizottság javaslatával, a Ház elé fogja terjeszteni. Úgyhogy kérem ennek az előzetes bejelentésnek az elfogadását.
A magam részéről rendkívül fontosnak tartom, hogy egy humanitárius célzatú akcióban, amelyik egyben a Nemzetek Közösségének szolidaritását jelzi, Magyarország részt vegyen, figyelembe véve azokat a szempontokat, hogy egy ENSZbékefenntartó vagy hasonló akcióban sohasem a szomszéd országok vesznek részt, tehát Magyarország például a jugoszláviai békefenntartó erőkben ezért nem vesz részt, éppen a szomszédság következtében.
Úgyhogy erre vonatkozóan vagy ma, vagy holnap, aszerint, hogy a tárgyalásaink milyen sikerrel járnak és milyen tájékoztatást kapunk, tesszük meg a következő lépéseket.
Kérem e bejelentésem tudomásulvételét, egyben jelzem, hogy a honvédelmi miniszter és az amerikai nagykövet ugyancsak egy sajtótájékoztatót tart, illetve folyik a mai napon, amiben az Egyesült Államok, először a volt kommunista országok térségében, támogatást nyújt ahhoz, hogy bizonyos idegenfelismerő rendszer ajándékozásával és ennek hozzánk való eljuttatásával elősegítse biztonságunkat.
A második kérdés, ami részben kapcsolódik ehhez, és sajnálom, hogy nincs itt Horn Gyula, a Magyar Szocialista Párt elnöke és a külügyi bizottság elnöke, mert anélkül, hogy a Parlamenten kívül elhangzó politikai kérdéseket most a Parlament elé kívánnék hozni, mégis kénytelen vagyok az Országgyűlés és az ország lakosságának színe előtt egy olyan kijelentésre, amit – legalábbis a sajtó alapján – így kellett tudomásul vennem, a Parlamentben reagálni.
Horn Gyula azt állította, hogy a guruló dollárok ügye filléres tétel ahhoz képest, amit a Jelcin–Antall megállapodás keretében Magyarország elengedett Oroszországnak, és mindjárt egymilliárd dollárra kerekítette ezt az összeget, amit mi átengedtünk.
Ezzel kapcsolatban legyen szabad egyrészt kijelentenem, hogy a guruló dollárok ügyét az ügyészség vizsgálja, a magyar Kormány a magyar igazságszolgáltatás keretében tekinti ezt a kérdést megoldani, nem pedig összekapcsolva azzal semmilyen összefüggésben nem lévő kérdésekkel.
A másik kérdés, hogy a magyar Kormány egy centet sem engedett el a korábbi szovjet kereskedelmi adósságból. A külgazdasági miniszterek jegyzőkönyvet írtak alá a szovjet adósság törlesztéséről, Oroszország vállalja a teljes szovjet rubeltartozást, átszámítva dollárra 0,92 átváltási kulccsal.
A szovjet adósságból levonásra kerül a 300 millió rubeles magyar adósság, és a fennmaradó, kereken 1,8 milliárd rubel tartozást váltjuk át dollárra.
Oroszország 800 millió dollárig 1992–93-ban haditechnikai eszközöket szállít részleges törlesztésként. A fennmaradó tartozás törlesztési elveiben és határidejében 1992. december 31-ig állapodnak meg a felek. Ez azt jelenti, hogy a magyar hadsereg, amelyik szovjet rendszerű fegyverekkel van felszerelve, és amelyiknek egyáltalán a működőképessége fenntartásához van szükség ezekre a szovjet gyártmányú felszerelésekre, ez Magyarország biztonságát szolgálja, hogy ezekhez hozzájussunk, legalábbis ebben az elkövetkező időben. Tehát ez a bizonyos összeg, amiről szó van, hogy 800 millió dollár értékben le tudjuk vásárolni, ez a magyar honvédség és Magyarország biztonságának érdekeit szolgálja.
A fennmaradó összegből, tehát az aktívumunkból eredően fennmaradó követelésünket pedig most fogjuk lezárni tudni, mivel ezt nem tudtuk, ahogy bejelentettük a Jelcinlátogatás alkalmával is, hogy milyen időtartamban. Tudjuk jól, hogy Magyarország – éppen a szállítások leállításával – nem került olyan helyzetbe, hogy 45 milliárd dolláros tartozása lenne irányunkban Oroszországnak, mint egyes szomszéd országoknál, vagy a térség más országainál, és más országok 4 és 5 éves időszakot adtak erre a törlesztésre Oroszországnak, amit mi nem vállaltunk.
Ennek következtében nagyon súlyosnak ítélem meg, ha bármilyen fórumon – amennyiben a sajtóban közöltek megfelelnek a valóságnak – a magyar Parlament külügyi bizottságának elnöke, akár pártelnöki minőségben, ilyen kijelentést tesz, és a magyar Kormányt ilyen alaptalan vádaskodásokkal illeti, amit a leghatározottabban visszautasítunk.
A másik kérdés: teszi mindezt az után, hogy a magyar Kormány a nullszaldós megoldást érte el, egyedül a térségben, a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos elszámolások keretében, s talán szabad emlékeztetnem arra, hogy mást sem hallottunk az első két esztendőben, hogy a magyar Kormány hogy’ elrontja a kapcsolatait a Szovjetunióval, hogyan rontjuk el az orosz–magyar kapcsolatokat, hiába cáfolta ezt ugyan Gorbacsov elnök, majd Jelcin is. Horn Gyula külügyi bizottsági elnök ezt elmondta, és ezt vissza kell utasítanom ugyancsak, és hasonlóan hozzáfűzhetem ehhez azt a kérdést is, hogy az az eredmény, amit elértünk a kölcsönös lemondással, alighanem elég jelentős Magyarország számára, és elég jelentős eredménynek kell azt jeleznünk. Nem szólva arról, hogy mind szovjet oldalról, mind pedig magyar oldalról hányszor hangzott el ebben a két esztendőben – két és fél esztendőben – csendes tanácsként, hogy valamit azért fizetni kell, mert ne képzeljem, hogy ezt a megállapodást el lehet érni.
(15.20)
Erről, ha módom lesz, majd az emlékirataimban fogok írni, és azokról, akik ezt tanácsolták.
Ennyit szeretnék most elmondani, és amennyiben nincs, nem lesz más megjegyzés, akkor napirend előtti felszólalásomat ezzel befejeztem.
Sajnálom, hogy Horn Gyula elnök úr nincs jelen, mert szerettem volna az ő jelenlétében elmondani. Azt, amit még hozzáfűzött, hogy a Kormány tagjai, és azok, akik bizonyos haszonélvezői voltak az elmúlt rendszernek, akár mint múzeumi főigazgatók, akár mint vendéglátóipari vezérigazgatók, akár mint egyebek – úgy gondolom, hogy ezek összevetése akár egy karhatalmi szolgálattal… (derültség, taps a jobb oldalon és középen) …mialatt mi gyűjtőfogházban, a Markóban vagy Kistarcsán ültünk, és utána mint szakemberek értünk el valamit, ez a politikai pornográfia kategóriájába tartozik. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon, középen és a FIDESZ soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Katona Béla neve jelent meg – mint frakcióvezetőhelyettes kíván szólni, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőhelyettesként.
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök úr! Tisztelt Ház! Valamennyien nagy figyelemmel figyeltünk Antall József miniszterelnök úr napirend előtti felszólalásának első felére, ahol az országot igen komolyan érintő, fontos kérdésről számolt be az Országgyűlésnek – és azt hiszem, hogy ez így van rendjén, és köszönjük a tájékoztatást.
Úgy vélem viszont, hogy egyáltalában nincsen rendjén, ha akár a miniszterelnök is a Parlament falai között olyan megnyilvánulásokra reagál, amelyek nem itt, a Parlamentben hangzottak el, hanem egy pártrendezvényen. (Felzúdulás a jobb oldalon.)
ELNÖK: Katona Bélát illeti a szó!
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Nagyon szeretném, hogyha valamennyi parlamenti párt tartaná magát ahhoz a korábbi elvi megállapodáshoz…, (közbeszólás a jobb oldalról: Ti is!) …hogy itt, a Parlamentben, a parlamenti kérdésekről beszélünk…, (közbekiáltások a jobb oldalról: Ez az! Erről van szó!) …és úgy hiszem, hogy ebben a miniszterelnök számára sincs kivétel.
Mi mindenesetre úgy gondoljuk, hogy nem itt és nem napirend előtt fogunk mindazokra a kijelentésekre válaszolni, amelyek a kormánypártok pártgyűlésein hangzanak el. Persze mi úgy gondoljuk, hogy a Parlament nem a mi pártpolitikai fórumunk, és nagyon szeretnénk, hogyha a kormánypártok is ketté tudnák választani a két ügyet. (Dr. Fodor András Attila: És Géczi mit csinált legutóbb?)
ELNÖK: Köszönöm. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy napirend előtti felszólaláshoz a házbizottság ajánlása szerint frakcióvezető vagy annak helyettese… szólhat… Köszönöm, visszavonták. Antall miniszterelnök úré a szó.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Röviden. Tisztelt Ház! A Kormányt érte a vád, bármely fórumon. És nem hiszem, hogy amennyiben ez így hangzott el, ahogy kérdeztem, a sajtóban – ezek szerint így hangzott el – egy nemzetközi állandó megállapodást és tárgyalást tett kritika tárgyává, és azt hamisan mutatta be a magyar közvéleménynek és a magyar társadalomnak – és ezt a leghatározottabban vissza kell utasítanom.
Ami pedig a pártrendezvényeken vagy egyéb helyen történteket illeti: tudtommal ebben a Házban nem olvasta fel például Csurka István a dolgozatát, és mégis kifejezésre juttattam, hogy nem azonosítom magamat annak bizonyos tételeivel – és a Ház számos képviselője és csoportja kifejezett elhatárolódást kívánt. Úgyhogy azt hiszem, hogy a Házban elhangzanak olyan dolgok, amelyek a Ház falain kívül hangzanak el, ha azok alapvető politikai kérdéseket érintenek. Úgyhogy én javaslom, hogy pártrendezvényeken is azt mondjuk, ami igaz…, (derültség, taps a jobb oldalon és középen.) …és akkor nem kerül sor ehhez hasonló megkülönböztetésekre.
Egyébként, függetlenül mindentől, én kívánom, hogy Horn Gyula elnök úr sokáig álljon az Önök pártja élén. Köszönöm szépen. (Derültség, nagy taps a jobb oldalon.)