Napirend előtti vita a külügyi bizottság elnöki tisztének betöltéséről Horn Gyula, dr. Torgyán József és dr. Gál Zoltán képviselők között, továbbá dr. Antall József e tárgyhoz kapcsolódó felszólalása

 

 

Elnök: Szabad György

ELNÖK: …Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt rendkívüli ügyben Horn Gyula képviselőtársunk a Magyar Szocialista Párt részéről kíván szólni. Horn Gyulát illeti a szó.
HORN GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök úr. Engedje meg tisztelt elnök úr, hogy ne a Magyar Szocialista Párt részéről szóljak, hanem személyes ügyről, illetve olyanról, amelyik a Parlament egyik tisztségét is érinti.
1992. december 29-én „Szigorúan bizalmas, saját kezű felbontásra” minősítésű levelet kaptam, amelyben a külügyi bizottság 13 kormánypárti – MDFes, kereszténydemokrata és kisgazda – képviselője arra szólít fel, hogy január 26-ig mondjak le a bizottsági elnöki tisztségről. Azt kérték, hogy amennyiben a felszólításnak nem kívánok eleget tenni, akkor a kérdés megvitatására január 27-ére hívjam össze a bizottság ülését.
A levél és a kormánykoalíció egyes politikusainak nyilatkozatai szerint a külügyi bizottság elnöki és pártelnöki tisztségem összeférhetetlen, ilyen kettős tisztségre nincs példa Európában. Állításuk szerint hazai és külföldi megnyilatkozásaim ellentétesek a Magyar Köztársaság külpolitikai érdekeivel. Az is elhangzott, hogy a két különböző tisztségben adott nyilatkozataim a választási kampány során óhatatlanul ellentétbe kerülnének.
Tisztelt Ház! Meggyőződésem szerint parlamenti tisztségem és pártelnöki funkcióm állítólagos összeférhetetlenségét az Alkotmányban, illetve a Házszabályban foglaltak szerint kell megvizsgálni. Az Alkotmány 20. §ának (5) bekezdése, valamint a Házszabály 12. §ának (2) bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint valamelyik párt elnöke vagy tisztségviselője nem tölthet be parlamenti tisztséget. Ezért nem volt, és nincs például akadálya annak sem, hogy Szabad György úr, vagy Kulin Ferenc úr, az MDF elnökségének tagjai magas országgyűlési tisztséget töltsenek be.
A nemzetközi gyakorlattal kapcsolatban pedig hadd jegyezzem meg, hogy a levélben foglaltakkal ellentétben igenis van példa ilyesfajta kettős tisztségre. Így Finnországban Pertti Paasio volt külügyminiszter hosszabb ideig egyidejűleg töltötte be az ellenzékbe került Szociáldemokrata Párt elnöki és a parlament külügyi bizottságának elnöki tisztjét. Franciaországban Giscard d’Estaing az ellenzéki UDF vezetőjeként volt a szocialista többségű nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke.
Azt a vádat a leghatározottabban visszautasítom, hogy bármely nyilatkozatom kárt okozott volna a Magyar Köztársaság külpolitikai érdekeinek. Az elmúlt harminc hónap alatt a külügyi bizottság elnökeként folytatott nemzetközi tárgyalásokkal összefüggésben sem hangzott el soha ellenem kifogás a bizottság kormánypárti képviselőinek részéről.
A külpolitika alapkérdéseiben kialakult hatpárti egyetértésnek köszönhetően jó a hangulat, és megvan az együttműködési készség a bizottságban. Voltak és bizonyára lesznek is éles viták, de ez természetes. Nem voltak viszont kivonulások, ádáz összecsapások miatt félbeszakadt ülések.
Ami pedig a választási kampányra történt utalást illeti; a többpártrendszerben természetes, hogy a pártok képviselői kormányzati vagy parlamenti tisztségükben nem valamiféle pártok feletti semleges álláspontot képviselnek, hanem saját pártjuk felfogását. A levél abszurd logikáját követve a választási kampány időszakában kizárólag független képviselők tölthetnének be parlamenti vagy netán kormányzati tisztségeket.
Mindezek alapján úgy érzem, hogy jogomban áll visszautasítani a kormánykoalíció képviselőinek a lemondásra vonatkozó felszólítását. A történelmi hűség kedvéért azt is hangsúlyozni kívánom, hogy én nem jelentkeztem a külügyi bizottság elnöki tisztségére. 1990. áprilisában Antall József úr az MDF nevében kért fel erre. A felkérést szívesen vállaltam, mert úgy éreztem, hogy külpolitikai tapasztalataimmal és széles körű személyes nemzetközi kapcsolataimmal a Parlament, az ország hasznára lehetek.
(15.10)
Ezt a meggyőződést erősítette bennem, hogy 1992 októberében az Országgyűlés többi tisztségviselőjével együtt a plenáris ülés újraválasztott tisztségemben.
A lemondásra felszólító levél megjelenése óta Magyarországról és külföldről sok levelet és telefonhívást kaptam. Arra bíztatnak, hogy tartsak ki, ne hátráljak meg a kormánykoalíció nyomására, ragaszkodjak a parlamenti tisztségek betöltésére vonatkozó hatpárti egyezmény betartásához.
Én azonban saját személyemet illetően nem ragaszkodom az egyezséghez. A megnyilatkozások szerint ugyanis a külügyi bizottság és a Parlament koalíciós többsége eltökélt abban, hogy lemondassanak. A szocialista frakció a jogszabályokra és a hatpárti egyezségre hivatkozva ezt persze elutasíthatja. Nem áll szándékomban azonban a saját ügyemben hónapokig tartó vitát gerjeszteni, ezzel terhelni a Parlamentet, amelynek szerintem ennél fontosabb dolga is van.
Tudomásul veszem tehát, hogy a Kormány, a külügyi bizottság és az Országgyűlés koalíciós többsége a továbbiakban nem tart igényt a bizottsági elnöki munkásságomra.
Tekintettel azonban a közép-európai térségben kiéleződött feszültségekre és ezzel összefüggésben országunk helyzetére, külpolitikai aktivitásomat nem kívánom csökkenteni, hanem ellenkezőleg: bővíteni akarom. Erre jó lehetőséget adnak saját és a pártom kiterjedt nemzetközi kapcsolatai, az a körülmény, hogy többek között tagja vagyok az Európai Szenátusnak és a svéd kormány felkérésére a stockholmi Nemzetközi Biztonságpolitika Intézet Igazgató Tanácsának.
A következő parlamenti választásokig még több mint egy esztendő van hátra. A térség súlyos helyzete országunkat is tragédiába sodorhatja. Ennek megakadályozását, stabilitásunk, a külpolitikai konszenzus megőrzését mindenfajta egyéni megfontolásnál, presztízsszempontnál fontosabbnak tartom.
Ezért ezennel lemondok a külügyi bizottság elnöki tisztségéről és tagságáról. Lemondok, mert országgyűlési képviselőnek a Somogy megyei állampolgárok, a külügyi bizottság élére viszont a Parlament, benne a koalíciós többség választott.
Lemondásom tehát nem meghátrálás, csupán a jelenlegi parlamenti erőviszonyokon alapuló döntés, az eltávolításomra irányuló szándék tudomásulvétele.
Nem az érveik előtt hajlok meg, mert azok nincsenek. Nem az eltávolításomra való jogukat fogadom el, mert ilyen joguk nincs. Csupán méltatlannak érzem, hogy a külpolitika folyamatossága érdekében nekem 1990 áprilisában felajánlott tisztség megtartása érdekében most kisstílű csatározásokba bocsátkozzam.
Számomra a külügyi bizottság elnöki tisztsége megtisztelő megbízatást jelentett, a nemzet érdekeinek szolgálatát. Biztosíthatom Önöket, a közvéleményt, hogy parlamenti képviselőként, a Szocialista Párt elnökeként, a demokrácia elkötelezett híveként továbbra is minden erőmmel hazánk nemzetközi tekintélyének erősítésén, kapcsolataink bővítésén fogok munkálkodni.
Tisztelt Országgyűlés! A hatpárti megállapodásnak megfelelően továbbra is a Szocialista Párt képviselője fogja betölteni a külügyi bizottság elnökének tisztét. Erre vonatkozóan, illetve a távozásommal megüresedő bizottsági hely betöltésére képviselőcsoportunk javaslatot fog tenni.
Kívánok a külügyi bizottság valamennyi tagjának, a parlamenti bizottságok elnökeinek, Önöknek további eredményes munkát. Köszönöm, elnök úr! (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm a felszólalást. Torgyán József képviselő úr neve jelent meg a képernyőn. (Zaj.) Kérdezem, milyen indokból szeretne felszólalni napirend előtt?
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót! Ez a tisztség a Független Kisgazdapártot illette volna… (zaj, derültség) … – és most hallottam – az erősorrend következtében a harmadik eredményt a Kisgazdapárt érte el, és a Kisgazdapártnak kellett volna megkapnia a külügyi bizottság elnöki tisztét. (Zaj.) Horn Gyula most jelentette be, hogy Antall Józseffel olyan egyezséget kötöttek, miszerint Antall József őt kérte fel ezen tisztség betöltésére.
Nyilvánvalóan ez lehetett az oka annak, hogy a Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége a mi hátunk mögött olyan módon osztották fel a bizottsági tisztségeket, hogy a Kisgazdapártot a harmadik helyről a negyedik helyre sorolták. Ez ad nekem indokot arra és ez kötelez engem arra, igen tisztelt elnök úr, hogy bejelentsem: megdöbbenéssel szereztem most tudomást a hátunk mögötti tisztességtelen alkuról, amelyről természetesen a Független Kisgazdapártnak fogalma sem lehetett.
Ezért bejelentem, hogy erre a tisztségre a Független Kisgazdapárt tart igényt. (Zaj, derültség.) Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
ELNÖK: Gál Zoltán, a magyar Szocialista Párt frakciójának vezetője kíván szólni.
DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP frakcióvezetője: Tisztelt Országgyűlés! Nem is tudom, ilyen hozzászólás után most mit mondjon az ember…, (derültség) … mindenesetre Torgyán József szíves figyelmét felhívom, hogy egy frakció kell ahhoz, hogy itt a parlamenti mechanizmusban egy-egy párt… (nagy taps, derültség) …a maga nevében részt vegyen.
Azt is tudomásul kell vennünk, tisztelt Torgyán József, hogy a Parlament működéséhez hozzátartozik az, hogy az itt lévő politikai erők éppen a folyamatos működés és a problémamentes működés érdekében egyfajta megállapodásokat kötnek. Legutóbb ilyet októberben az Országgyűlés 200 igen, 7 tartózkodás és 7 ellenszavazat mellett erősített meg azzal, amikor a bizottsági helyeket és köztük a tisztségviselőket eldöntötte.
Tehát én úgy gondolom, hogy ez az alapja a Szocialista Párt igényének, mármint annak, hogy Horn Gyula után a Szocialista Párt tölti be ezt a bizottsági elnöki tisztet, és minden más bizottsági helyeken. Ha másképp alakulnak az Országgyűlés erőviszonyai, biztosíthatom Önt, hogy a Szocialista Párt hajlandó lesz újabb megállapodások kötésében részt venni. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm. Kétperces időkeretben Torgyán József képviselő úr kíván viszontválasszal élni. (Zaj.)
(15.20)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Személyes érintetési alapon, igen tisztelt képviselőtársam…, (derültség) …ha nem hallotta volna Gál képviselő úr felszólalását, aki maga csodálkozását fejezte ki azért, hogy én milyen alapon terjesztem elő ezt az igényt. Azon az alapon, igen tisztelt Gál képviselő úr, hogyha elfelejtette volna, hogy a Független Kisgazdapárt érte el az országgyűlési választások kapcsán a harmadik eredményt, és a külügyi bizottsági elnöki tiszt a rangsorolásban, a bizottságok rangsorolásában a harmadik helyen áll, és nem a negyedik helyen. Én csak arra mutattam rá, hogy egy tisztességtelen, elvtelen, olyan egyezség akadályozott meg minket ennek a tisztségnek a betöltésében, amely egyezségről mi mit sem tudtunk, mert azt a Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége együtt terjesztették elő. Én úgy gondolom, hogy ezért nem az én igényem bejelentése kellett volna, hogy meglepetést keltsen, hanem Gál Zoltán képviselő úrnak el kellett volna ismernie azt, amit Horn Gyula képviselőtársunk itt, a plenáris ülés előtt elismert.
Én nem többre, mint erre kívántam rámutatni. Úgy gondolom, hogy a Parlament demokratikus működéséhez hozzátartozik az is, hogy ha tudomást szerzünk egy olyan turpisságról, amely az egész parlamenti működéssel összeegyeztethetetlen, akkor azt kötelességünk feltárni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szólni kíván Antall József miniszterelnök úr.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! Őszintén sajnálom, hogy az első ülésnapon meg kell szólalnom – és ez ügyben. Nem akarom viszont, hogy Torgyán képviselő úr a döbbenet közepette töltse a mai napot…, (derültség) …ezért – valóban csak a jegyzőkönyv részére – rögzíteni kívánom, hogy a pártok a Parlament megalakulása előtt – ezt jegyzőkönyv, fényképek őrzik – megállapodtak abban, hogy hogyan osztják fel arányosan a parlamenti bizottsági helyeket valóban a választási eredményeknek megfelelően; elnökök, alelnökök stb.
A megállapodás szervezeti része egy hatpárti ülés keretében történt. Szerencsére itt vannak az aláírók – az egyik Torgyán József képviselő úr. (Derültség.) Ott történt a megállapodás, és nem jelentettek be semmiféle ilyen igényt. Voltak vélemények. Csak egy példát mondok: a Szabad Demokraták Szövetsége ahhoz ragaszkodott – parlamenti szokások alapján –, hogy a költségvetési bizottság elnöke feltétlenül ellenzéki párti legyen, a legnagyobb ellenzéki párt képviselője. Ezt is tudomásul vettük. … Nem sorolom el.
A Kisgazdapárt a honvédelmi bizottsági elnöki tisztségét fogadta el, és ez lett a Kisgazdapárté.
Ahhoz tehát semmiféle kétség nem fér – és 1990 áprilisában ugyanígy, ugyanilyen megállapodás történt a Szocialista Párt részéről, természetesen a lelépő kormányzat részéről az igények között, mint a lehetőségek egyike, a külügyi bizottság. Mi a hatpárti együttműködés és a hatpárti külpolitika reményében, valóban tudomásul vettük a Szocialista Párt jelölését, és személy szerint sem emeltünk semmiféle kifogást. Nyugodtan mondhatom, hogy az átmenet időszakában, nemzetközi viszonylatban is ez a változás és a folytonosság nagyon jó megoldásnak tűnt.
Ennyit szerettem volna elmondani. Ha turpisságokat akarunk elkövetni, akkor jobb ötletünk van. (Derültség.) Köszönöm szépen. Nem kívánok ehhez többet szólni.
Horn Gyula elnök úr bejelentését természetesen tudomásul vesszük, eddigi együttműködésünket megköszönjük, és természetesnek tartjuk, ha a Szocialista Párt adja a következő elnököt is. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm. Torgyán József képviselő úr… (Torgyán József felállva szólni készül) …választ nyert. Ismételten módja volt megnyilatkozni.
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Elnök úr! Nem kaptam választ – téves az erre való utalás. Tessék nekem megengedni… (Felzúdulás.)
ELNÖK: Kérem hangosítani Torgyán Józsefet!
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Elnök úr! Kénytelen vagyok észrevételezni, hogy nem az én memóriámmal, hanem a miniszterelnök úr memóriájával van baj…, (zaj) …ugyanis Horn Gyula képviselő úr azt a kijelentést tette a Ház előtt, hogy őt a miniszterelnök úr kérte fel arra, hogy a külügyi bizottság elnöki tisztét ellássa. Én éppen arra utalok, hogy ez a tisztség az erősorrend szerint a Kisgazdapártot kellett volna, hogy megillesse. Tény az – és nem vitatom –, hogy a Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, ezek szerint az MSZP is megállapodott abban, hogy Horn Gyula lesz a külügyi bizottság elnöke, de ez a Kisgazdapárt tudtán és hozzájárulásán kívül történt. Amikor is láttuk a nagy többséget a megállapodást illetően, természetesen nem vonhattuk azt kétségbe.
Én tehát arra kérem a miniszterelnök urat: arról nyilatkozzék, igaze, hogy ő kérte fel Horn Gyulát a külügyi elnöki tisztség ellátására. Ez itt a kérdés lényege! Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. (Iván Géza szólásra jelentkezik.) Megjelent Iván Géza képviselő úr neve. Bocsánatot kérek: személyesen nem érintette Iván Gézát a vita. (Dr. Iván Géza: De igen! – Zaj. Az elnök csenget.) Sajnos, fennálló szabályaink értelmében nem tudom ebben a vitában megadni neki a szót. Köszönöm.

Megjegyzés: Az Országgyűlés rátért a következő napirendi pont tárgyalására.