Dr. Tölgyessy Péter képviselőnek „Magyarország általános válságának súlyosbodása és a Kormány cselekvési programjának hiánya” címmel a miniszterelnökhöz intézett interpellációja és dr. Antall József válasza

Elnök: Vörös Vince

ELNÖK: Következő interpelláló képviselőnk dr. Tölgyessy Péter a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. „Magyarország általános válságának súlyosbodása és a Kormány cselekvési programjának hiánya” címmel interpellálni kíván a miniszterelnökhöz. Dr. Tölgyessy Péter képviselőtársunkat illeti a szó.
DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Miniszterelnök úr!… (További szavait a hangosítás hiányában nem lehet hallani. Zaj. Közbeszólások a jobb oldalról.)
ELNÖK: Kérném Tölgyessy képviselő úr hangosítóját bekapcsolni!
DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Elnök úr!… (Zaj. A szónok megkopogtatja mikrofonját. Közbeszólás: Sikerült bekapcsolni! – Taps.)
Elnök úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszterelnök úr! A modern parlamenti demokráciákban szokás, hogy a kormányátalakítást követő 100120. napon a Kormány nyilvánosan számot ad országának helyzetéről, programjának megvalósulásáról.
Miniszterelnök úr! Úgy érzem, helyes volna, ha ma, itt az ország házában szót ejtenénk hazánk helyzetéről és a Kormány programjának sorsáról.
Hölgyeim és Uraim! Szilárd meggyőződésem, ma a kormányalakítást követő 118. napon Magyarország erkölcsi, gazdasági és társadalmi helyzete rosszabb, mint a választások idején volt. (Mozgás.) Feltartóztathatatlanul csökken az ipari termelés, mezőgazdaságunkat összeomlás fenyegeti. Országunk külkereskedelmi aktívumának növekedése augusztus hónapban megtört, a forint még sohasem vesztett annyit az értékéből, mint manapság, hónapról hónapra újabb és újabb százezrek kerülnek a létminimum alatt élők már eddig is milliós táborába.
Új központosítás keríti hatalmába a társadalmat, a szabadnak remélt sajtó újra függetlenségért tusakodik. (Derültség. Taps a bal oldalon.)
Egyes kormánypárti megnyilatkozások olcsó hazai népszerűség fejében a határainkon kívül élő magyarság sorsát kockáztatják. (Zaj.) A koncepciótlanság elfedésére pártpolitikusok… (közbekiáltások), …mint a múlt héten itt a Házban hallhattuk, felelős miniszterek is érzelmeket, indulatokat mozgósítanak, a pragmatikus cselekvés helyett ideológiai vitákat szítanak.
Hölgyeim és Uraim! Bár a Magyar Demokrata Fórum a választásokon felelőtlenül egyszerre ígért adócsökkentést és mérséklődő költségvetési hiányt, gyorsuló gazdasági növekedést és enyhülő inflációt, mégsem gondolom, hogy Magyarországon a választói várakozás azonnali, gyors életszínvonalnövekedést igényelne. Interpellációmban magam sem az eredményeket kérem számon. Tudom, az elmúlt 40 év roppant öröksége, legújabban pedig a KGST széthullása, a perzsaöbölbeli válság, a súlyos aszály mind-mind óriási kihívást jelent egy kormányzati tapasztalatok nélküli új hatalomnak.
Nem a nyilvánvaló eredménytelenség megokolását kérem Öntől, Miniszterelnök úr, hanem a kormányprogram irányelveinek III. fejezetében 18 pontban beígért konkrét cselekvési programok túlnyomó többségének elmaradására várok Öntől magyarázatot.
A Kormány elmulasztotta – hogy csak a legfontosabbakat említsem – a vállalkozásokat élénkítő program meghirdetését. Nem adott inflációellenes programot, lemondott a vállalati sorban állások enyhítéséről, és nem kezdeményezett 30–40 tartósan veszteséges vállalat ellen csődeljárást.
A nyár közepi áremelési csomagot nem számítva, a Kormány valamennyi törvényjavaslata a Némethkormány törvénytervezeteinek átdolgozásával készült. A nagy pátosszal előadott, de semmire sem kötelező általánosságok és a rögtönzésszerű adminisztratív intézkedések között hiányzott – és egyre nyomasztóbban hiányzik – a módszeresen végiggondolt cselekvési program.
Miniszterelnök úr! Úgy látom, míg Kormánya a rendszerváltás új koncepcionális tervezeteivel nem jeleskedett, addig serény volt a hatalomváltásban. A közigazgatás csúcsaira, a központilag ellenőrzött vállalatok élére a meghirdetett elvekkel ellentétben csak igen ritkán kerültek valóban független, nemzetközi hírű személyiségek, az új vezetők inkább a megbízhatóság okán, illetőleg a párthűség alapján kerültek tisztségükbe.
Miniszterelnök úr! Megítélésem szerint Ön, hogy Kormánya stabilitását biztosítsa, az agrárszféra ügyeinek intézését átengedte egy olyan pártnak, amely a választási kampányban a Magyar Demokrata Fórum által is élesen bírált homályos és átgondoltam ígérethalmaz alapján… (felzúdulás) …már pusztán a bizonytalanság állandósításával is károkat okozott a magyar mezőgazdaságnak. (Torgyán József közbeszólása: Hordót! Hordót!)
Hölgyeim és Uraim! A feladat súlya és mérete óriási. (Zúgás.)
ELNÖK: Csendet kérnék! Tessék folytatni az interpellációt!
DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Hölgyeim és Uraim! A feladatok mérete óriási, mégsem a sürgősségtudat vezérli a köztársaság új kormányát. Az Antallkormány ugyanúgy halogatja a halaszthatatlan döntéseket, ahogy azt a Lázár, a Grósz és a Némethkormány tette. (Felháborodott közbekiáltások: Ez már túlzás! Becsületsértés!)
Hölgyeim és Uraim! Mindezért a rendszerváltás bizakodását a választópolgári csalódottság váltotta fel. (Bánffy György: Majd meglátjuk!) Az általános közöny és fásultság oka nem annyira a válság elmélyülése, mint inkább a kivezető út hiánya és a Kormány cselekvőképtelensége. Meggyőződésem, az ország lakossága szembenézett volna gazdaságunk keserves állapotával, és felsorakozott volna választott vezetése mögé, ha az nyíltan beszél az elengedhetetlen áldozatokról, és nyomban cselekedni kezd.
A Demokrata Fórum másfél éven át készült a hatalom átvételére, és most számomra világossá vált, mégis felkészületlen a kormányzásra.
Miniszterelnök úr, Ön mivel magyarázza rövid távú programja végrehajtásának elmaradását? Kormánya mikor fog végre előállni kézzelfogható cselekvési programmal, határidőkben is konkretizált intézkedési tervekkel, s nem utolsósorban átfogó gazdasági törvényjavaslatokkal? Köszönöm. (Közbeszólás: Most szavazták meg! – Ellenzéki taps.)
ELNÖK: Köszönöm Tölgyessy Péter képviselőtársam felszólalását. Az interpellációra Antall József miniszterelnök úr fog válaszolni. (Szórványos taps.)
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Képviselő úr! Tisztelt Ház! Tölgyessy Péter hatásos szónoklatot tartott. (Derültség.) Érzelmekben gazdagon, a politikai racionalitás kérdésében bizonyos mértékig – azt hiszem – irreálisan, de mindez semmi ahhoz képest, hogy az interpellációja ennyi (felmutatja a papírlapot; derültség), amit írásban megkaptam, amelyikben a legrövidebben és a legáltalánosabban fejti ki csak kérdéseit. Ennek ellenére igyekszem válaszolni, a válaszban kitérek egy-két olyan kérdésre, amelyiket őszintén szólva nevetségesnek tartok.
Az egyik ilyen a sajtó szabadsága. Ameddig a sajtó azt írhat és úgy, ahogy ma teszi, addig mi magyar demokraták – hogy én is használjam úgy, ahogy szokták: szabad demokraták –, a magyar demokraták és koalíciós partnereink nagyon nyugodtak lehetnek, mert Magyarországon teljes sajtószabadság van, mert ha nincsen teljes sajtószabadság, és ha az nem szabad, ami a sajtóban elhangzik, akkor ebben a Parlamentben sincs szabadság, és akkor Tölgyessy Péter is itt valami súlyos kényszer és súlyos fenyegetettség közepette mondta el ezt a beszédet. (Derültség és erőteljes taps jobbról.)
A másik: azt mondta Tölgyessy Péter, hogy nincs sajtószabadság, és kérdezzük meg a MÚOSZt.
Kérem, nyugodtan megkérdezhetjük a MÚOSZt. De egy fordulattal, mert szereti a nyugati parlamenti példákat: egyszer a szakszervezetekkel kapcsolatban Churchill is kérte Attleetől a védelmet, és utána bejelentette, hogy a kőműves szakszervezetbe azért belépett, hogy kérhesse a védelmét. Nekem nem kell belépni, régóta tagja vagyok a MÚOSZnak, ennek következtében MÚOSZtagként megnyugtathatom Tölgyessy Pétert… (derültség, taps a jobb oldalon), hogy a széles tagsága az újságírótársadalomnak arról meg van győződve, hogy sajtószabadság van.
Ennél sokkal súlyosabb probléma, és ebben az újságírók jövőjét illetően lehetnek aggályaink, és valóban gondolkodni kell, és a szakmának össze kell fognia átgondoltan, a közvélemény érdekében is, és saját érdekében, mert bizony sok lapot fenyegethet egyszerűen a piac törvényei szerint veszély, nem fogja bírni az ország azt a sok sajtóterméket, ami most még megjelenik, a versenyben el fognak hullani.
Ez okoz az újságírótársadalomban bizonytalanságot, és bizony ezzel foglalkozniok kell, mert valóban fenyegetettség érzése jelentkezhet. De nem azért, mert itt a sajtószabadságot kérdőjelezi meg valaki, hanem azért, mert kérdés, hogy fenn tudnake maradni lapjaink, és mindenkinek meglesz-e azok közül a helye, akik ma tömegesen a sajtóban helyezkedtek el.
Mindehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy mi más egy olyan jelentés, hogy a Kormány első száz napja után az ország erkölcsi, gazdasági és társadalmi állapota rosszabb, mint a választások napján volt. Kérem, ez egy egyszerű kijelentés, ilyet bárki mondhat. Honnan veszi, hogy az ország erkölcsi állapota most e száz nap alatt rosszabb? Ady Endrére gondol, hogy a nyár nagy kerítő? (Derültség, taps.) Miért? Miért lenne? A nyár következtében? Miért lenne erkölcsi állapota most rosszabb az országnak, mint három hónappal ezelőtt!? (Derültség, taps.)
Én úgy gondolom, hogy a nagyon is sajnálatos választási küzdelem időszakában, aminek számos megnyilvánulásával – ami részben nem csak etika, de etikett kérdése is – elhangzottak olyan kijelentések, olyan megjegyzések, amikkel nagyon sokan nem értettünk egyet. Remélem, Tölgyessy Péter sem.
Én úgy látom, hogy most ebben a választási harcban kevesebb a személyeskedés, és nyugodtan mondhatom, hogy a politikai kultúra és a politikai erkölcs javult ebben az időszakban. És ezt már a parlamentarizmus eredményének kell tekintenünk.
Egyéb vonatkozásokban ilyen megállapítások sehova nem vezetnek. Vagy vegyük az ország pénzügyi helyzetét.
Április végén, Tölgyessy Péter éppúgy tudja, hogy Magyarországot a pénzügyi egyensúly felbomlása, a bizalom hiánya, a betétek kivonása jellemezte. És ez megfordult, és ma ennél sokkal jobb helyzetben vagyunk, s megindultunk egy úton, ami éppen a bizalom következménye.
Persze, hogy súlyos gazdasági állapotban van az ország, sohasem tagadtuk. Nem felel meg a valóságnak, hogy mi nem mondtuk meg azt, hogy Magyarország súlyos állapotban van. Amikor mi egy programról beszéltünk, amelyiket lehet minősíteni, akkor is egy három éves program, illetve egy kormányzati periódus időszakáról beszéltünk, nem pedig az első hónapokról. Úgyhogy eleve mint módszert, hogy ilyen kijelentéseket tenni, ebben a formában nem tartom indokoltnak, nem tartom helyesnek. Éppen ezért ennek semmiképpen nem lehet eredménye, nem lehet haszna, sőt nyugodtan mondhatom, hogy árt az ország iránti bizalomnak, ha mi ilyen kijelentéseket túlzottan komolyan vennénk.
Az új Parlament és a Kormány rendezett körülmények között valósította meg a rendszerváltozást az állami élet csúcsain. A nemzeti egyetértés jegyében a Parlament közös elhatározással – a koalíciós pártokat beleértve – választotta meg a köztársasági elnököt, pedig egy népszavazási kezdeményezés következtében még belpolitikai zavarok is keletkeztek. Az egész rendszerváltozás békés formában, bármiféle erőszakosság nélkül zajlott le. Ez olyan teljesítménye a magyar társadalom egészének, amire büszkék lehetünk. Külföldi partnereink is elismeréssel szóltak a magyar nemzet érettségéről. Azt is mondhatom, hogy valamennyi pártnak szerepe van abban, hogy mi ma itt a Parlamentben – belső vitáink, nézeteltéréseink ellenére – pártpolitikai értelemben sokkal közelebb állunk a kialakult demokráciák pártstruktúráihoz, ehhez a szisztémához, mint szándékaink, vagy mint más országok a korábbi kommunista országok közül.
Nem hiszem így, hogy az interpellációban foglalt helyzetértékelés megfelelően fejezi ki az ország politikai állapotát.
A választást követően a Kormány természetesen a saját kormányzati rendjét, a minisztériumok kialakítását, a tisztviselői kar megfelelő beállítását kellett, hogy elvégezze.
Ami az ország gazdasági állapotát illeti, a választás hetei óta fontos eredményeket tud felmutatni, a súlyos tehertételt jelentő újabb külső fejlemények ellenére. A tavasszal kiéleződő nemzetközi fizetési válságot sikerült elhárítani. Az új Kormány működésének eddigi szűk négy hónapja alatt folytatódik a külföldi tőke beáramlása, komoly világcégek kötelezték el magukat Magyarország mellett, és jelentkeztek. Az átszervezett kormányzat népszerűtlen intézkedéseket is vállalva, szigorúan őrködik a költségvetési és pénzügyi fegyelem megtartásán. A támogatások csökkentésére, az export növelésére, a világpiaci árak követésére irányuló politikánk élvezi a nemzetközi pénzvilág és üzleti élet támogatását.
Tölgyessy Péter nagyon helyesen felsorolta mindazokat az eseményeket, amelyek nyilvánvalóan nem lehettek májusban a kormányprogram részei, beleértve a Szovjetunió intézkedéseit, a KGST állapotát, az aszályt, a közelkeleti válságot és egyebeket, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ebben a helyzetben mit kell tennie a kormányzatnak.
A rövid távú gazdasági programmal kapcsolatban az első, az államigazgatás új szervezeti rendjét tűzte ki célul. A Kormány hivatalba lépését követő 120 napon belül elmondható: az új kormányzati munkamegosztás kialakult, a korszerű államigazgatás, a modern közszolgálat valódi létrejöttéhez természetesen hosszabb idő kell. A Kormány által elfogadott közszolgálati törvénytervezet már tartalmazza a további teendőket.
A program inflációellenes és vállalkozásélénkítő intézkedéseket irányoz elő. Az úgynevezett sorban állások csökkentésére a Kormány tett intézkedéseket, mint amilyen a társadalombiztosítással szembeni tartozások büntetőkamatának felemelése, a nyilvánvalóan fizetésképtelen vállalatok elleni csődeljárás kezdeményezése. De nem vagyunk elégedettek. A körbetartozások banki eszközökkel történő kiegyenlítéséig a bankrendszer – elsősorban technikai felszereltségi okokból – ez idáig nem tudott eljutni, de a további új eszközök ezt felgyorsítják.
A vállalkozásösztönzés és a privatizációs célok terén is történt előrehaladás, noha nem annyi, mint amennyi szándékunkban állt. Bár a Kormány már július elején elfogadta a kereskedelem és vendéglátás előprivatizációs törvénytervezetét, az Országgyűlés túlterheltsége miatt erre csak a mai napon kerülhetett sor, hogy törvényként megszavazhatta. Nyilvánvaló, hogy az Országgyűlés munkájának, a bizottság munkájának is benne kellett lennie. Ez sem a Kormányzat hibájának róható fel, nyilván még kevésbé a Parlamentnek, hanem egyszerűen a parlamentáris rendszer menetrendjéhez tartozik hozzá.
A Vagyonügynökség státusának rendezését ugyanúgy hosszú ideig késleltették az előttünk álló feladatok. Néhány napja azonban a nemrégen a Kormányzat alá helyezett Állami Vagyonügynökség bejelentette az első, rendkívül jelentős privatizációs programját, amelyet egymilliárd dolláros összegben határoznak meg.
Az előirányzatok közül továbbá létrejött a külföldi befektetők informálását célzó központ. A Kormány a nyáron költségvetési megtakarítási csomagot léptetett életbe. Felülvizsgálva az állami költségvetés állapotát, legutóbbi ülésén a Kormány döntött a lakossági devizatartás szabályai könnyítésének beterjesztéséről, valamint előkészítette az úgynevezett egzisztenciaalap, vagyis kedvezményes vállalkozási forrás megteremtését. Lezárult a vállalati tanácsok újraalakítása, a Kormány előterjesztésére a Parlament elfogadta a vállalati belső egységek kiválását megkönnyítő törvénymódosítást.
Nagy horderejű kérdésekben, mint a Bécs–Budapest Világkiállítás, a lakásgazdálkodás reformja, a vámrendszer módosítása, a szovjet csapatkivonás gazdasági és környezetvédelmi stb. ügye, – e fontos kérdésekben a munkálatok folynak, azok előrehaladásáról a parlamenti és a szakmai nyilvánosságot időről időre tájékoztatjuk. A Bécs–Budapest Világkiállítás előpályázatait a kormánybiztos kiírta, folyik a kormányzati döntés előkészítése.
A program a kormányzat által örökölt helyzet hiteles bemutatását is tartalmazza. E tanulmányok szintén a hónap végén, kezdve az első kötettel, meg fognak jelenni.
Végül az utolsó pont a hároméves gazdasági program kidolgozását ígérte, amire hivatkozik Tölgyessy Péter. A gazdasági programot a Kormány a mai soros ülésén megtárgyalta együttesen az általános programmal, s a mai rendkívüli Minisztertanács ezt jóváhagyta. Végleges megszerkesztése az elkövetkező két napon történik meg a módosító javaslatok beiktatásával, és a jövő hét közepére kinyomtatva el fog készülni az átfogó kormányprogram, amely tulajdonképpen mindazt tartalmazza, ami az elkövetkező hároméves időszakban munkánkat meghatározza, illetve amely alapján az egyes minisztériumok kidolgozzák részletes munkatervüket.
Az államigazgatás munkájának összefogása természetesen szintén része ennek. Úgy gondolom, mindez azt jelenti, hogy a kormányzat ebben az időszakban végezte munkáját, figyelembe véve mindazt, amit előre nem számíthatott ki, beleértve azt a környezetet, amelyben élünk, beleértve az európai, a nemzetközi és a gazdasági környezetet és mindazt, amit kormányzati időszakunkban kellett megismerni.
Itt kívánok tájékoztatást adni még arról is, hogy a következő törvénytervezetek megvitatását kérjük az elkövetkező időszakban: a termőföld tulajdonjogi kérdéseinek rendezése, a tisztességtelen piaci magatartás tilalma, az árak megállapítása, az államháztartásról szóló törvény, az adózás rendjéről, az illetékekről szóló törvény, új csődtörvény, az alkalmazotti részvénytulajdonosi program törvényi kerete, valamint a privatizációs eljárásról szóló törvény, a helyi adók rendszerének és az önkormányzatok pénzügyi forrásainak szabályozása, energiapolitikai koncepció és ennek részeként a szénbányászat szerkezeti átalakítása, a külföldi befektetések szabályozására új befektetési törvényjavaslat – hogy felsoroljam azokat, amelyeket a kormányzat részben már átadott, részben pedig a közeljövőben tesz a Parlament asztalára.
Mindennél lényegesebb, amit el kívántam mondani, hogy a Kormány mai ülésén fogadta el a teljes átfogó kormányprogram szövegét, és ezt a jövő héten hozza nyilvánosságra. Ennek főbb elveiről ma 11 órakor a kormányszóvivő és két államtitkár tartott a sajtó részére tájékoztatást.
E törvénytervezetek előkészítése, s az ezzel összefüggő munka – úgy gondolom – jelzi a kormányzat tevékenységét, és jelzi egyben azt is, hogy rendkívül kedvezőtlen körülmények között, nyugodtan vállalva az összehasonlítást bármelyik volt szocialista országgal, bármelyik kormányzattal a szomszédaink közül, úgy vezettük az országot ebben az időszakban, hogy ma Magyarország fenn tudta tartani teljesítőképességét, fenn tudta tartani politikai stabilitását, és ilyen súlyos, válságos időszakban is – azt hiszem – jövőt tudunk mutatni a magyar népnek. Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy legalább másfélkét nehéz esztendő áll az átalakítás időszakában az ország előtt, amelyben összefogásra van szüksége az országnak, és főleg hitre és bizalomra ahhoz, hogy ezt együttesen végrehajthassuk.
Egyetlen kormány sem tud ilyen feladatot végrehajtani, és nem ilyen körülmények között, hogy ha nem nyer ehhez megfelelő támogatást! Én elmondtam ezt a választ az igen tisztelt képviselő úr kérdésére. Úgy gondolom, hogy maga a kérdés felvetése ebben a formában – és ezt nem a mai esetre mondom, hanem a jövőre vonatkozóan – nem tipikus interpellációs kérdés volt a képviselő úr részéről, ez sokkal inkább egy nagy és széles körű általános parlamenti vitához lenne alkalmas.
A magam részéről nagyon egyetértenék azzal, hogy a magyar Országgyűlés átfogó vitákat tartson lehetőleg minden egy hétben vagy két hétben, legyen az külpolitika, pénzügy, vagy fejlődéspolitika. Arra szakítsunk időt, mert sokkal több félreértést sokkal gyorsabban tudnánk eloszlatni, és azt hiszem, hogy az ország megnyugtatására is sokkal inkább szolgálnának az ilyen viták, mint nemegyszer azok, amelyek szükségesek ugyan, de amelyeket néha talán túlzott részletességgel is végzünk. Én azt kérem az Országgyűléstől, hogy a rövid tájékoztatást – a kérdéshez viszonyítva – a program elkészítését és a jövő heti kinyomtatását szíveskedjék tudomásul venni.
Biztos vagyok benne, hogy igen tisztelt képviselőtársam hivatalból nem fogadja el a válaszomat. Ennek ellenére úgy gondolom, a tisztelt Országgyűlés fontolja meg ebben a formában az interpellációra adott válaszom elfogadását. Köszönöm. (Nagy taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: Köszönöm Antall József miniszterelnök úr válaszát. Megkérdezem Tölgyessy Péter képviselőtársunkat, egyetérte a miniszteri válasszal.
DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Először is egyetértésemet szeretném kifejezni a miniszterelnök úrral abban: helyes volna, ha országunk állapotának részterületéről rendszeresen, visszavisszatérően vitát folytatnánk ebben a Parlamentben.
Én úgy éreztem, hogy a száz nap elmúltával hasznos volna ennek a kérdésnek a fölvetése, már csak azért is, mert valahol a sajtóban olvastam – persze, lehet, hogy hibás közlés alapján –, hogy a Kormány a hároméves programját nem fogja a tisztelt ház elé behozni; azt a kormányprogram irányelvei folytatásának tekinti, csak a magyar közvéleményt, a magyar választópolgárt fogja erről tájékoztatni, de az ország házában erről nem tervez vitát. Ezért is tartottam fontosnak, hogy a program kérdéseiről szó essék.
Miniszterelnök úr nem cáfolta meg az ország súlyos helyzetére vonatkozó adatokat. Nem is tehette, hiszen a Statisztikai Hivatal objektív számai mutatják, hogy az infláció magasabb, mint fél évvel ezelőtt volt, az ipari termelés tíz százalékkal csökkent, és hadd ne soroljam tovább ezeket a szomorú adatokat! A beszédemben hangsúlyoztam is, hogy nem ezeket a számadatokat kérném számon a Kormánytól, hiszen senki – képviselő vagy választópolgár – nem várhat eredményeket, életszínvonaljavulást vagy bármi hasonlót a Kormánytól.
Egyetlen egy ponton szeretnék vitatkozni miniszterelnök úrral: az erkölcsi állapotra vonatkozó kitételével. Én úgy tudom, a Belügyminisztérium tájékoztatóiból, hogy bizony, a bűnözés rohamosan gyorsul Magyarországon…, (zaj, közbeszólások a jobb oldalról) …sokkal súlyosabbak a számok idén, mint tavaly voltak…, (folytonos zaj a jobb oldalon) …tehát talán itt sem lehet megcáfolni a statisztikai adatokat.
Miniszterelnök úr!
Az ön kormányának a legsúlyosabb hibáját abban látom, hogy elszalasztott egy történelmi pillanatot, és itt már vitatkoznom kell Önnel. Az Egyesült Államokban egy óriási gazdasági válság pusztított a húszas évek végén, a harmincas évek elején. Jött egy új elnök, meghirdetett egy új programot, és az első száz napban – akár hiszi, Ön, miniszterelnök úr, akár nem – közel száz komoly törvényt nyújtott be a Kongresszus elé. Az ön kormánya ellenben csak három igazán koncepcionális törvényt nyújtott be ide, elénk, illetőleg van egy negyedik, amit majd tárgyalni fogunk. Ez a két önkormányzati törvény volt, az előprivatizáció, és, ami most ránk vár, a közszolgálati törvény.
Hadd mondjak egy másik adatot! Brazíliának új kormánya van. A kormány létrejöttének másnapján törvények és programok sokaságát terjesztette elő az új brazil elnök.
Hadd mondjak mást! Sehol KeletEurópában, Közép-Kelet-Európában ilyen lassan, ilyen nehézkesen kormány nem alakult. Megdöbbentő, milyen sokáig tartott azt a kormányt megalakítani, melynek az előzményét már tavaly nyáron bejelentették: a „nemzeti közép” pártjainak a szövetségét, Csehszlovákiában, Kelet-Németországban, (közbeszólások a jobb oldalról: Bukarestben!) Lengyelországban… (közbeszólás a jobb oldalról: Bulgáriában!) …bizony, sokkal gyorsabban ment a kormányalakítás (zaj, közbeszólások a jobb oldalról), és valamennyi országban fontos gazdasági törvényeket és rendszerátalakító törvényeket megtárgyalt már az ottani országgyűlés. Sokkal előrehaladottabb ezekben az országokban ezen néhány hét alatt a törvényalkotási munka. (Folytonos zaj a jobb oldalon és középen.)
Hölgyeim és Uraim!
Ezek tények. Az Önök hangereje aligha fogja ezeket megcáfolni. (Taps az SZDSZ soraiban.)
Miniszterelnök úr! Megítélésem szerint ez az ország azt várta volna az új Kormánytól, hogy azonnal törvényekkel álljon elő. Én magam – mint elmondottam – úgy érzem, hogy országunk lakossága elkeseredett, nem érzi a rendszerváltást. Számtalan publikáció, sajtónyilatkozat tanúskodik erről. (Zaj, közbeszólások a jobb oldalról.)
Elveszett egy óriási lehetőség: a rendszerváltás pillanata egyszer és mindenkorra elveszett ezzel. (Tiltakozó, felháborodott felkiáltások. Közbeszólás a jobb oldalról: Savanyú a szőlő!)
Kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket, hogy az interpellációra adott válasz után az ügyrend szerint – kérjenek szót, vagy nyilatkozzanak a sajtónak, ott próbálják megcáfolni nyilatkozataimat. (Zaj a jobb oldalon.)
ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat, hallgassák figyelemmel a válaszadást! (Folytonos zaj.)
DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Summa summarum, Hölgyeim és Uraim, az a benyomásom, a miniszterelnök úr azt sem tudta megcáfolni, hogy azon konkrét ígéretek, azon néhány konkrét ígéret közül – tizennyolc ilyen ígéret volt –, amelyek igen konkrétak voltak, precízek, számokban rögzítettek, amelyek a kormányprogram III. fejezetében voltak olvashatók, alig-alig volt, amit ez a Kormány teljesített. A kormányprogram például rögzítette, hogy száz nap alatt harminc–negyven tartósan veszteséges vállalat ellen indít csődeljárást. A Kormány hét ellen indított csődeljárást, általában közepes vagy még ennél is kisebb vállalatok tartoznak ebbe a körbe – például az Eperjesi Zsákgyár. (Derültség a jobb oldalon. Antall József közbeszólása: Eperjest elcsatolták! Közbeszólások a jobb oldalról: Prešov! Derültség, taps jobbról. Az elnök csenget.) Meg kell mondanom miniszterelnök úrnak, hogy ez a Zsákgyárnak a neve. A Heti Világgazdaság közölte ezeket a vállalatokat, és a zsákgyárnak a neve, ami elhangzott. (Taps, derültség a bal oldalon.)
Egyébként tudomásunk van arról, hogy a Kormány a vállalati sorban állások kezelésével kapcsolatos programnak a munkálatait egyenesen leállította. Kérdezem Önöket, Hölgyeim és Uraim! A Kormány előterjesztett vállalkozásokat élénkítő programot? (Közbeszólások jobbról: Igen!) A Kormány meghirdetett inflációellenes programot? (Közbeszólások jobbról: Igen!) Pedig megígérte! (Közbeszólások a jobb oldalról.) Mutassák meg ezt a programot! (Közbeszólások jobbról.)
Összegezve: az összes konkrét ígéret közül igen kevés teljesült. A Kormány hároméves programját a napokban fogjuk megismerni, egyelőre erről csak kormányzati nyilatkozatokból vannak adataink. A Heti Világgazdaság ismerte a hároméves programot, illetve nekem volt szerencsém a múlt héten első olvasatban elkészült szöveget elolvasni. Megítélésem szerint ez a kormányprogram részint folytatása a kormányprogram irányelveinek, részint tanulmányszerű, de távolról sem felel meg egy cselekvési program igényeinek. (Zaj.)
Egy cselekvési programban ugyanis konkrét határidők vannak, konkrét és pontos eszközökről lehet olvasni, ütemterveket találhatunk benne. Ez a hároméves program alig-alig felel meg ezeknek a követelményeknek. (Zaj a jobb oldalon.)
Mindazonáltal végérvényesen megítélni a Kormány hároméves programját akkor lehet, hogyha ez teljes egészében nyilvánosságra kerül. (Zaj, közbeszólások.)
Mindazonáltal én úgy érzem, ma is bátran állíthatom, hogy a Kormány kimunkált cselekvési programmal, olyannal, amely pontosan számon kérhető, ma sem rendelkezik.
Mindezért le kell szögeznem, hogy a miniszterelnök úr válaszát nem tudom elfogadni. (Zaj, taps a jobb oldalról.) Gondolom, ez Önöket nem fogja meglepni. Ugyanígy a szabad demokratákat sem fogja meglepni az, hogy Önök, tisztelt kormánypárti képviselők, minden megfontolás nélkül el fogják fogadni miniszterelnök úr válaszát. (Zaj.) Ez valójában nem is kérdés. Az azonban kérdés, hogy az ország valóságos cselekedeteivel bizalmat foge szavazni ennek a Kormánynak. (Közbeszólások jobbról: Biztos!) Lesz-e olyan vállalkozó, aki… (közbeszólások jobbról: Van!) …nem ingatlanba, nem aranyba, nem drága külföldi autóba fekteti a pénzét, hanem vállalkozást indít? (Közbeszólások a jobb oldalról.)
Lesz-e olyan mezőgazdasági termelő, aki őszi búzát fog merni vetni ebben az országban… (közbeszólás a jobb oldalról: Hajjaj!) …akkor, amikor korántsem lehet biztos abban, hogy ő fogja ezt learatni? (Méltatlankodások a jobb oldali padsorokból.) S hadd ne beszéljek… (közbeszólás a jobb oldalról: Éljen! – Nagy taps) …a többi társadalmi rétegről, az alacsony jövedelmű pedagógusról, az éjszakai munkát vállaló orvosról és a többiekről! (Egyre erősödő zaj a kormánypárti padsorokból.)
Miniszterelnök úr! Az ön programját az ország lakossága és a konkrét cselekedetek fogják megmérni…, (közbeszólás jobbról: Így van!) …nem azok a szavazatok…, (a jobb oldalon ülők tapssal szakítják félbe a felszólalást) …amelyek most le fognak esni. Köszönöm figyelmüket! (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm Tölgyessy Péter felszólalását. Határozathozatal következik. Kérdem az Országgyűlést, elfogadjae az interpellációra adott miniszterelnöki választ. Kérem szavazzanak. (Megtörténik.) Köszönöm.
Kimondom a határozatot: a miniszterelnöki válasszal az interpelláló képviselő nem értett egyet; a választ az Országgyűlés 182 „igen” szavazattal, 94 ellenében, 20 tartózkodással elfogadta.