Dr. Antall József kormánya nevében nyilatkozatot tesz a jugoszláviai fegyvereladások és a vele kapcsolatos megnyilatkozások ügyében a külügyi és a honvédelmi bizottság által készített együttes jelentés tárgyalása előtt, illetve a vita végén köszönetét fejezi ki az Országgyűlés bizalmáért

Elnök: Szabad György

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Antall József miniszterelnök úr kíván szólni.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! A mai napon, úgy gondolom, hogy rendkívül fontos kérdésben kell a magyar Országgyűlésnek állást foglalnia, kül- és belpolitikai szempontból egyaránt rendkívül jelentős kérdésben.
A jelentős kérdés abban van, hogy egy olyan politikai feszültséget és olyan politikai nézetkülönbséget kell rendezni, ami két szomszéd ország között keletkezett, és ennek a feszültségnek és ennek a problémának a megoldása közös érdek.
Erről a kérdésről számtalan tájékoztatás, számtalan közlés, számtalan félretájékoztatás és minden más jelent meg az elmúlt időszakban, éppen ezért úgy gondolom, hogy szükséges mindazt tisztázni, ami ebben a kérdésben az Országgyűlés állásfoglalását igényli.
Ezért a magyar Országgyűlés honvédelmi és külügyi bizottsága részére átadott jelentést, a jelentés, ami a Kormánynak szól, és amelyik tartalmazza az összegezését ennek az ügynek, ezt a külügyi és a honvédelmi bizottsági jelentés mellékleteként a tisztelt képviselőtársak valamennyien megkapták.
Ezért az ügy történetét és ennek részleteit nem ismertetem, hiszen írásban a kezükben van és részben ismeretes egyébként is az ügy.
Most amit a Kormány nevében tenni kívánok, az a következő: Katona Tamás külügyi államtitkár úr Szokai Imre helyettes államtitkár kíséretében, azon megállapodás alapján, amelyet Markovics miniszterelnök úrral folytatott telefonbeszélgetés után elhatároztunk, és együttesen megállapodtunk abban Markovics miniszterelnök úrral, hogy előbbre hozzuk Katona Tamás látogatását, erre sor került, és a tegnapi napon este visszaérkezett a magyar Kormány megbízottja Belgrádból. Nem részletezem és nem az egészet kívánom nyilván ismertetni, de ismertetni kívánom annak a jegyzéknek, amelyet Katona Tamás átadott a jugoszláv kormánynak, főbb pontjait, és ezt követően térek rá még egyéb ­nyilatkozatra.
Ebben a jegyzékben, miután összegeztük a lefolytatott vizsgálat eredményeit, összegeztük mindazt, amit a jelentésben is összefoglaltunk, mindazokat a kérdéseket, amelyek ezzel összefüggésben felmerültek, ennek az elmondása és ismertetése után az alábbi főbb pontjai voltak még a jegyzéknek:
Rendkívüli módon sajnálatos, hogy az ügy kapcsán feszültség keletkezett az eredményesen fejlődő magyar–jugoszláv kapcsolatokban. Magyarország alapvető érdeke, hogy a kérdés megnyugtatóan rendeződjék, a magyar–jugoszláv kapcsolatok újra kölcsönös bizalom alapjára helyeződjenek.
Továbbá a fegyverügyletnek, illetve engedélyezésének politikai háttere nem volt. Az üzlet megkötése, annak engedélyeztetése és lebonyolítása kizárólag üzleti megfontolások alapján történt. Nem volt okunk a szállító vagy a vásárló üzleti jóhiszeműségében kételkedni, vagy a cég vásárlási jogosultságát kétségbe vonni. A szállítás közúton, vámkezeléssel történt, a jugoszláv vámszervektől illegálisnak tekinthető szállítmány határátlépéséről nem kaptunk értesítést.
Továbbá: az engedély kiadásakor eljárási mulasztás történt. Magát az engedélyt a kiadásra jogosult államtitkári bizottság öt tagja közül csak három hagyta jóvá. A bizottság másik két tagja a vizsgálat során kijelentette: hogyha az ügy eléjük kerül, nem tagadták volna meg a jóváhagyást. A magyar fél sajnálatát fejezi ki, hogy a jogszláv fél érdeklődésekor nem adott átfogó tájékoztatást az ügyletről. Az ügy gyors, megnyugtató és kölcsönösen elfogadható rendezését elősegíthette volna, ha a jugoszláv fél átadja azokat a dokumentumokat, amelyek meglétére visszatérően utalt.
A magyar miniszterelnök a vizsgálatot elrendelte. Az ügy szigorú kivizsgálása folyt, a jelzett időszakban tett minden nyilatkozat hibának minősíthető. Ennek is tulajdonítható, hogy a magyar és a jugoszláv sajtóban olyan megállapítások és kommentárok is helyet kaptak, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, ellentétesek a magyar Kormány törekvéseivel, ártanak a magyar–jugoszláv viszonynak. A magyar Kormánynak a magyar–jugoszláv kapcsolatokról szóló elvi álláspontját, amelyet a Külügyminisztérium február elsejei közleménye tartalmaz, hamarabb kellet volna közzétenni.
Továbbá: a fegyverüzlet nem megfelelő kezelésében a jóhiszeműség hangsúlyozása mellett az érintettek elismerték saját részfelelősségüket. A Magyar Köztársaság Kormánya levonja a megfelelő következtetéseket, és az ügy teljes és megnyugtató rendezése érdekében megteszi a szükséges szigorítási és garanciális lépéseket.
A Magyar Köztársaság Kormánya jelen jegyzékében az alapos vizsgálatot követően feltárta a tényeket. Ennek alapján megtette és megteszi a szükséges intézkedéseket és megerősíti a magyar Kormány Jugoszláviával kapcsolatban tett elvi állásfoglalását.
A Magyar Köztársaság Kormánya jelen jegyzékében az alapos vizsgálatot követően feltárta a tényeket. Ennek alapján megtette és megteszi a szükséges intézkedéseket és megerősíti a magyar Kormány Jugoszláviával kapcsolatban tett elvi állásfoglalását.
A Magyar Köztársaság miniszterelnöke 1991. február 7-én tájékoztatta a Kormány tagjait a fegyverüzlet tényéről és pontos körülményeiről. Az exportengedélyezési eljárás területén, az Öbölválság kapcsán, a tavalyi év végén hozott intézkedések további megszigorításaként utasítást adott új jogszabály kidolgozására. Nagyra értékelte, hogy a jugoszláv kormány határozottan elutasít minden olyan alaptalan feltételezést, amely az adott ügyet összefüggésbe hozza a Jugoszláviában élő magyarsággal, annak szervezeteivel. Megbízta a Külügyminisztériumot és a Honvédelmi Minisztériumot, hogy diplomáciai úton az ügygyel kapcsolatos problémákat Magyarország és Jugoszlávia kapcsolatainak megerősítése, a kölcsönös bizalom helyreállítása érdekében rendezze. A Magyar Köztársaság Kormánya az együttműködés keretében kész megfelelő garanciákat adni arra nézve, hogy a jövőben hasonló eset elő ne fordulhasson. Bízunk abban, hogy mindezekkel a lépésekkel az ügy lezárható, és kapcsolataink újra az említett bizalom alapjára helyezhetők.
Katona Tamás államtitkár tárgyalásai alapján, amelyeket a jugoszláv külügyminiszter első helyettesével, illetve magával a külügyminiszterrel folytatott, a sajtóban is részben megjelentek, részben pedig az alábbiakban tájékoztatom még a tisztelt Házat azzal összefüggésben, amit kézbe kaptunk a jugoszláv reagálásról, és amelyik jelzi a jugoszláv kormány szándékát és magatartását is e tárgyban. Makszics szövetségi külügyi titkárhelyettes, tehát külügyminiszterhelyettes utalva a probléma súlyosságára és következményeire, hangsúlyozta az ügy végleges tisztázásának és lezárásának szükségességét, hogy azután újból meg lehessen teremteni a kölcsönös bizalmat – szólt a jugoszláv nyilatkozat.
Ez a bizalom nagyon fontos része a két ország stabil kapcsolatainak, akárcsak a térség biztonságának és együttműködésének. Kiemelte: jugoszláv részről rámutattak, hogy Jugoszláviában értékelik a magyar kormányfőnek és kormányának a probléma rendezésére tanúsított készségét. Ezt megerősítették abban a telefonbeszélgetésben is, amelyet a magyar és jugoszláv miniszterelnök folytatott egymással.
Továbbá Makszics külügyminiszterhelyettes kijelentése szerint Jugoszláviában arra számítanak, hogy a magyar fél – amint azt bejelentette a jegyzékben –, világosan kifejti Jugoszlávia iránti magatartását, és ezáltal hozzájárul a további együttműködéshez és a kölcsönös bizalomhoz.
Egyéb kérdéseket is érintve – ismét a jugoszláv nyilatkozatból – a két fél főként a Magyarországon és Jugoszláviában élő kisebbségekről fejtette ki behatóan álláspontját. Rámutattak, hogy a kisebbségek mindkét ország tartós érdekét szolgálják, és ezt a kérdést nem lehet a felmerült problémák vetületében szemlélni.
A megbeszélések során szóba került még a gazdasági és egyéb jellegű együttműködés témaköre.
Továbbá a jugoszláv kormány mindezek mellett megismételte, hogy fenntartja a december 7-én tett magyarországi miniszterelnöki látogatás minden pontját, beleértve a magyar miniszterelnök meghívását Belgrádba és a belgrádi találkozó létrehozását diplomáciai úton. Katona Tamás államtitkár és a jugoszláv kormány képviselőjének tárgyalása alapján, tehát a jugoszláv féllel e kérdésben egyetértésre jutva, az ügy lezárása érdekében a jugoszláv féltől kívánt politika kifejtésére az alábbiakat kívánom kijelenteni:
1. Sajnálatomat fejezem ki, hogy az ügy kapcsán feszültség keletkezett az eredményesen fejlődő magyar–jugoszláv kapcsolatokban. Magyarország alapvető érdeke, hogy a kérdés megnyugtatóan rendeződjék, a magyar–jugoszláv kapcsolatok újra a kölcsönös bizalom alapjára helyezkedjenek.
2. A Magyar Köztársaság Kormánya az együttműködés keretében kész megfelelő garanciákat adni arra nézve, hogy a jövőben hasonló eset elő ne fordulhasson. A Kormány még ebben a hónapban jóváhagyja a fegyverkereskedelem engedélyezésének új, szigorított rendjét.
3. A Magyar Köztársaság az államok közötti kapcsolatok általánosan elfogadott elveiből és normáiból, valamint a szomszédság tényéből kiindulva kölcsönösen előnyös, tartós, jó viszonyra törekszik a baráti Jugoszláviával. Nagyra értékeli az együttműködés valamennyi területén eddig elért eredményeket, és abban érdekelt, hogy azok folyamatosan gyarapodjanak, mind a szövetségi szervekkel, mind pedig Jugoszlávia köztársaságaival eddig is fenntartott kapcsolatok révén.
A magyar Kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy az országainkban lejátszódó demokratikus változások nyomán feltáruló új lehetőségeket a kétoldalú kapcsolatokban kamatoztassa.
4. A Magyar Köztársaság Jugoszláviához fűződő viszonyában abból indul ki, hogy a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság több nemzet föderatív unió­ja. Jugoszlávia határait érvényes nemzetközi dokumentumok garantálják, államisága része az európai status quónak, amelyen a kontinens békéje, biztonsága és együttműködése nyugszik. Magyarország nem érdekelt Jugoszlávia destabilizálásában.
Mindezeket a kijelentéseket Katona Tamás államtitkár és a jugoszláv kormány között folytatott tárgyalás alapján jelentettem ki. Bízom benne, hogy ezzel ez a kapcsolatainkat átmenetileg beárnyékoló ügy egyszer és mindenkorra lezárható, az ügy lezárása iránti készségét a jugoszláv kormány is kifejezte, és ezt a mi jószomszédi kapcsolatunkban pusztán kellemetlen epizódnak tekinti.
Úgy gondolom, hogy a jugoszláv és a magyar Kormány között folytatott tárgyalások jó és megnyugtató eredményre vezettek. A magyar Kormány az elhangzott kijelentésekkel világosan kifejezésre juttatta politikáját, mind a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, mind a tagköztársaságok irányába, és ezzel megfelelt mindazoknak az elvárásoknak és mindazoknak a szempontoknak, amelyek a tárgyalások során felmerültek e kérdés tisztázására. Úgy gondolom, hogyha a jugoszláv fél és a jugoszláv kormányzat ezeket elfogadta, akkor a tisztelt Országgyűlés és a magyar Képviselőház is el tudja fogadni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm a miniszterelnök úr felszólalását.

Megjegyzés: A kialakult hosszú és parázs vitában huszonhét képviselő szólalt fel. A külügyi és a honvédelmi bizottság közös jelentését ezek után az Országgyűlés 181 „igen” szavazattal 104 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta. E viták teljes közlésétől terjedelmi okokból eltekintünk. Végül az Országgyűlés elvetette három képviselő – dr. Kövér László, SzentIványi István és Kőszeg Ferenc – tárgyhoz kapcsolódó önálló indítványait is. Ezt követően az elnöklést Szűrös Mátyás vette át és megadta a szót a miniszterelnöknek.

DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! A három szavazás után nem kívánok élni miniszterelnöki lehetőségemmel. Köszönetemet fejezem ki a Háznak a szavazásért, és egyben megerősítem mindazt, amit elmondottam a jugoszláv–magyar viszony tárgyában. És miután itt nagy gyakorlatot tapasztaltam újságcikkek bemutatásában, én is megemlítem a mai Esti Hírlap közlését – amely távolról sem tekinthető a Kormány lapjának –, lekerült a címoldalakról, így kommentálják Belgrádban ezt az ügyet.
Bízom benne, hogy valóban a jugoszláv–magyar kapcsolatok megerősödnek továbbra is, és nem kívánok azokra a megjegyzésekre reagálni, amelyekre módom lett volna, beleértve a különböző felelősségi és egyéb kérdéseket, és nem kívánok azokra a megjegyzésekre reagálni, amelyekre módom lett volna – beleértve a különböző felelősségi és egyéb kérdéseket –, és nem kívánom azokat a húrokat sem tovább feszíteni, amelyeket Tamás Gáspár Miklós vagy most legutóbb Kőszeg Ferenc a szomszédokkal kapcsolatban megjegyzett. Nem támadom, mert például Tamás Gáspár Miklós pozitív szerepet játszott az elmúlt esztendőkben, számos olyan kérdésre felhívta a figyelmet, amelyekkel mindig egyetértettem. Most sem támadásként – hangsúlyozni szeretném –, hanem figyelemfelhívásra, ugyanúgy Kőszeg Ferenc képviselőtársamnak, hogy az amerikai sajtóra hivatkozik. Felelősséggel állíthatom, hogy ebben az egész kérdésben a külföld valamiféle háborgó, botrányos megítéléséről nincs szó.
A másik kérdés pedig – amire az előbb utaltam –, hogy védekeznünk rendkívül nehéz a sajtóban, a világ bármely táján esetleg megjelent idézettel kapcsolatban. Ezért felhívom a figyelmét Tamás Gáspár Miklósnak, miután nem került soha a kezébe a Los Angeles Times január 11-i száma, ahol őrá hivatkozva a következőket képesek írni. Tamás Gáspár Miklós szerint taktikátlan lépést tett a Kormány; azzal vádolja az Antallkormányt, hogy – és idézi Tamás Gáspár Miklóst – megpróbálja a csökkenő támogatást azzal megerősíteni, hogy feléleszti a nacionalista érzelmű magyarokban Erdély visszaszerzésének álmait. (Nagy zaj és pfujolás a jobb oldalon.) Bocsánat! Noha a tomboló és vad nacionalizmus valóban fenyegeti a magyarokat és más etnikai csoportokat, vannak bátorító jelenségek is, amelyek nem jelennek meg a magyar tömegtájékoztatásban, és a Kormány is figyelmen kívül hagyja azokat – mondta Tamás Gáspár Miklós.
Senki nem beszél arról, hogy több mint negyven magyar iskolát nyitottak újra a forradalom óta. Lehet, hogy háromszázra van szükség, de igazságtalan azt mondani, hogy nem tettek semmit.
Még egyszer mondom, azért olvastam fel, hogy ilyennek ki vagyunk téve, és Tamás Gáspár Miklós bizonyára nem mondta ezt sehol, és miután nem mondta, ami a január 11-i számában megjelent a Los Angeles Timesnak, azt javaslom, hogy keresse meg, és kérjen helyreigazítást. Én bízom Tamás Gáspár Miklósban, hogy hasonlókat nem mondott.
Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a jobb oldalon.)

Megjegyzés: A vita nem fejeződött be, újabb öt képviselő szólalt fel, majd az elnök az ügy tárgyalását lezárta.