Tamás Gáspár Miklós, dr. Orbán Viktor, dr. Gál Zoltán, Soós Károly Attila, Dr. Pető Iván és Tardos Márton képviselők napirend előtti vitája a miniszterelnökkel, dr. Surányi Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank elnökének a leváltása, illetve a köztisztviselők függetlensége tárgyában és dr. Antall József válasza

Elnök: Szabad György

TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Elnök úr! Tisztelt Ház! Egy, a közvéleményt foglalkoztató és politikai szempontból igen jelentős eseményről – pontosabban eseménysorozatról – kell itt beszélnem. Az az ügy, amely a közvélemény érdeklődését fölkeltette, és amelyről ebben a Házban beszélnünk kell – lehetőleg higgadtan –, ez Surányi György bankelnök leváltása. (Zaj.)
Ez az esemény, tisztelt Ház… (mozgolódás, zaj)…ez az esemény, tisztelt Ház, fölvet egy olyan általános érdekű problémát, amelyre – úgy gondolom – ennek a Háznak előbbutóbb valami megoldást kell találni, és ez a köztisztviselők függetlenségének, semlegességének, vagy kormányfüggőségének problémája.
Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a miniszterelnök úr nyilatkozata szerint azért kényszerült megválni magas állásától, mert aláírt egy olyan politikai dokumentumot, amelyről a miniszterelnök úr régebben úgy nyilatkozott, hogy egy alkotmányjogi tankönyvbe illő közhelyeket tartalmaz, amelyekkel mindenki egyetérthet, de amelyek leszögezése értelemszerűen fölösleges, de amely dokumentumról utóbb mintha megváltoztatta volna a véleményét.
Na most, valóban fölvethető a kérdés, helytelen volna letagadni, hogy egy köztisztviselő, hivatalnok bármilyen politikai állásfoglalást tehete. 1990. szeptember 18-án, kedden Soós Károly Attila interpellációjára válaszolva a miniszterelnök úr úgy nyilatkozott, hogy ez nem helyes. Ezzel én a magam részéről egyetértek. Ugyanakkor azonban miből indulhat ki mind a közönség, mind maguk a tisztviselők, amikor meg kell ítélniük azt, hogy milyen magatartás várható el egy köztisztviselőtől, aki többékevésbé független státusban vagy közvetlen alárendeltségben, vagy kevésbé közvetlen alárendeltségben a Kormány hivatalnoka?
Itt nem indulhatunk ki másból, tisztelt Ház, mint olyasmiből, amit úgy volna talán helyes nevezni, hogy a Kormány ráutaló magatartása ebben az esetben. Az elmúlt időkben számos, kormányfüggőségben dolgozó kinevezett tisztségviselő – és ne feledjük, tisztelt Ház, hogy Alkotmányunk értelmében a Kormányban a miniszterelnök úron kívül mindenki kinevezett tisztviselő, hiszen mindenkit a miniszterelnök úr nevez ki, különösen áll ez azokra a miniszterekre, államtitkárokra, akik nem képviselők –, ezek az urak és hölgyek, a Kormány alkalmazottai, számos esetben tettek az elmúlt időkben politikai nyilatkozatot.
Ilyen nyilatkozatokat idézhetnék, néhányat idézek is. Ilyen volt a határokon túli magyarok kérdésével foglalkozó titkárságon dolgozó egyik kormányfőtanácsos újságcikke, amelyben a Kormány hivatalos politikai vonalával meredeken szemben álló nézetet hangoztatott a Magyar Nemzetben. Ilyen volt – igen furcsa – a Földművelésügyi Minisztérium – mellesleg nem kisgazda, hanem más – MDFes sajtófőnökének az MDF népnemzeti köre nevében a televízió elnökéhez intézett nyílt levele – és rengeteg ilyet lehetne sorolni –, ezekkel különféle problémák akadtak a múltban.
Tehát joggal következtethet mindenki arra, hogy kormánytisztviselők, amennyiben egy bizonyos irányban elhajolnak a Kormány hivatalos álláspontjától, kíméletes bánásmódban részesülnek, és nem éri őket hátrány. Ám, amikor a bankelnök ezt a – miniszterelnök úr szerint is ártalmatlan, és ennélfogva fölösleges – dokumentumot aláírta, kénytelen volt posztjától megválni.
Ez a kérdés egyébként – ami, mondom: a köztisztviselők állásával függ öszsze és amelyről gondolkoznunk kell a jövőben – összefügg más problémákkal is a bankelnökkel kapcsolatban, éspedig avval a kérdéssel, hogy megfelele a tegnap, december 1jén hatályba lépett jegybanki törvény szellemének ez a lépés, amely össze van kötve azzal, hogy a Jegybank új elnöke a köztiszteletben álló Bod Péter Ákos, aki azonban független politikusnak ebben a pillanatban még nem tekinthető, hiszen egy politikai párt színeiben megválasztott képviselő a Parlamentben – tudom, hogy szándékszik lemondani –, és minisztere ennek a Kormánynak. Gondolom, mégis komoly politikai és érzelmi szálak fűzik pártjához.
Márpedig, nagyon fontos biztosítéka a jegybanki önállóságnak a Jegybank elnökének politikai semlegessége, amely összefügg a Jegybank jogi státuszával.
Közismert, hogy azokban az országokban, ahol a jegybank független, nincs vagy kisebb az infláció. Fölhívnám az Önök figyelmét arra, hogy az újabb idők legsikeresebb bankelnöke, Karl Otto Poehl kinevezését Schmidt szociáldemokrata kancellár alatt aratta, s vele egy nézetet valló helyettesét nevezték ki utódjának, és ez hozzájárul a méltán irigyelt német pénzügyi stabilitáshoz.
Ezért ezt a lépést, úgy gondolom, joggal tartjuk aggályosnak.
Még egy problémát kell itt fölhoznom. Eredetileg nem kívántam volna szólni azokról a személycserékről, amelyek a Külügyminisztériumban történtek, és amelyeknek a hátteréről nem tudok többet, mint a nagyközönség, azaz semmit sem.
Ugyanakkor azonban egy másik köztisztviselő, Balsai igazságügyminiszter úr a tegnapi és a mai lapok jelentései szerint egy gyűlésen kijelentette, hogy helyettes államtitkárokat azért kellett leváltani, mert a külügyi bizottság elnökének információkat adtak, mielőtt hivatali fölötteseiket értesítették volna bizonyos dolgokról. Na most amennyiben ez a vád igaz, ha itt inkorrektség történt, úgy gondolom, ezt bizonyítani kellett volna. Még hivatalban lévő köztisztviselőkről egy kormánytagnak ilyesmit nyilatkozni rendkívül súlyos lépés.
Ezenkívül az sem világos, hogy az átadott információk jogosan átadott információk voltake – hiszen a képviselőket megilletik az információk, beleértve államtitkokat is –, vagy sem.
Én úgy gondolom, hogy a köztisztviselők függetlenségének és egyéni lelkiismeretének ilyen módon való nyomás alá helyezése aggodalmakat kelt, és ezeket az aggodalmakat mi osztjuk.
Még egy szó befejezésül: Emlékezzünk vissza, tisztelt Ház, nehezebb időkre, mint a maiak. A háborús időkre gondolok, amikor magyar állampolgárok és nálunk szenvedő hadifoglyok ezreit mentették meg olyan köztisztviselők, akik inkább a lelkiismeretükre hallgattak, mint a függelemre. Mindannyian tudjuk, hogy ezeket a köztisztviselőket ma nemzeti hősként tiszteljük, s közülük egy neve Önök számára ismert, úgy hívják, hogy idősebb Antall József. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon és bal középen.)
ELNÖK: Köszönöm. Kétperces időkeretben szólásra kért lehetőséget Orbán Viktor, a Fiatal Demokraták Szövetségének frakcióvezetője.
DR. ORBÁN VIKTOR, a FIDESZ frakcióvezetője: Elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A FIDESZfrakció a maga részéről – s hozzászólásomban Tamás Gáspár Miklóshoz szeretnék kapcsolódni – megdöbbenéssel értesült a leváltás híréről.
A leváltás híre önmagában még nem adott volna okot nagyobb megdöbbenésre, hiszen – mint tudjuk – a miniszterelnöknek azokban a lépésekben, amiket tett, minden jogi alapja megvolt, jogszerűtlenség kérdése itt föl sem merülhet. Ami azonban a mi frakciónk számára komoly problémát okozott, az az indoklás, amit a miniszterelnök úr adott ehhez a lépéshez.
Úgy gondoljuk, hogy egy bankelnököt több ok miatt le lehet váltani. Ehhez kétség sem fér. Le lehet váltani akkor, ha rossz gazdaságpolitikát folytat, és senki sem emelhet szót.
Mint tudjuk, Antall József saját álláspontja szerint a bank és Surányi bankelnök úr nem folytatott rossz gazdaságpolitikát.
Le lehet váltani egy bankelnököt, és nem férhet hozzá kétség, senki nem fogja a lépést vitatni abban az esetben, ha más gazdaságpolitikát kell folytatni, mint ami az eddigi sikeres volt, és ehhez más gazdaságpolitikai filozófiát valló bankelnökre van szükség. Senki nem fog egy ilyen lépést kritizálni.
Megítélésünk szerint egyetlen dolgot azonban nem lehet tenni. Még akkor is, ha minden jogalap megvan ehhez, politikai motivációkkal indokolni egy bankelnök leváltását.
Úgy gondoljuk, hogy az az indoklás, amelyet Antall miniszterelnök úr adott, miszerint azért kellett elbocsátani Surányi Györgyöt, mert a Demokratikus Charta nevű szöveget írta alá, amely valóban, Antall József saját minősítése szerint sem ütötte meg az egyetemi tankönyv szintjét, csak egy közjogi alaptankönyvnek minősíthető: ez az indoklás megítélésünk szerint nem fogadható el.
Szeretném Önöket informálni arról is, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója ez idáig a Demokratikus Chartát nem tekintette olyan dokumentumnak, amelylyel mint parlamenti frakciónak kellett volna foglalkoznia, ennek megfelelően volt aki aláírta, s a nagyobb része a frakciónknak ez idáig nem írta alá. Azonban a miniszterelnök úr lépése után ma délelőtt a frakciónk úgy döntött, hogy minden egyes tagja aláírja a Demokratikus Chartát. Köszönöm figyelmüket. (Helyeslés, taps.)
ELNÖK: Köszönöm. Szólásra következik Antall József miniszterelnök.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen örülök, hogy elhangzottak ezek a felszólalások, mert így nem kellett nekem kezdeményezni, és az előttem más témakörben szólók közepette, vagy azt megelőzően nem is lett volna szerencsés.
Amiért tulajdonképpen először is szót kérek, az az, hogy senki ne akarja úgy beállítani ebben az országban, mint hogyha itt valamiféle boszorkányüldözés következett volna be azért, mert ez az Országgyűlés hozott egy olyan törvényt, amelyik a gyilkossággal szemben olyan kérdésekben… (zaj) …olyan kérdésekben hoz országgyűlési döntést, amit a köztársasági elnök úr az Alkotmánybíróság elé utalt. Én úgy gondolom, hogy akik ezt megszavazták, és akik ezzel egyetértettek, azok tudomásul fogják venni az Alkotmánybíróság döntését, mint ahogy eddig is. De ebből és bármilyen más lépésből, ami hozzátartozik a rendszerváltozás egészéhez, olyan következtetéseket levonni, olyant terjeszteni, hogy a jogállamisággal ellentétes fejlődés útjára lépett Magyarország, vagy a parlamentáris demokráciát fenyegetné veszély, az egyszerűen az ország ártalmára van. (Taps a jobb oldalon és jobb középen.) Megkongatni a vészharangot akkor, amikor nincs vész, felelőtlenség. És ha preventíve képzelik el, hogy szükséges ilyen lépéseket megtenni, akkor is tévednek, mert az ilyen lépések semmilyen körülmények között nem válnak sem a belpolitikai, sem a külpolitikai megítélés szempontjából az ország javára.
Ebben az országban jogrend van, törvényesség, és az Országgyűlés által hozott törvények a törvényességet jelentik. Amennyiben alkotmányjogi kifogás alá esne, akkor azt tudomásul fogja venni az Országgyűlésnek az a része is, amelyik megszavazta és törvénnyé tette, amit a köztársasági elnök úr nem írt még alá.
Ami pedig a személyi kérdéseket illeti, szeretném megkérdezni, hogy amikor átvettük a kormányzást és döntöttünk Surányi György tervhivatali miniszterhelyettes, államtitkár kinevezése mellett, miért nem kaptunk egyetlen dicsérő szót sem, amikor a másik oldalról mondják most, került kinevezésre.
Surányi György kinevezésével nem banktisztviselőt, nem bankszakembert neveztünk ki, hanem közgazdászt. Ami a szakértelmét illeti, azért választottuk, mert jó szakembernek tartjuk, és változatlanul az a megítélésünk, hogy szakemberként Surányi György változatlanul állami szolgálatban is, kormányzati szolgálatban is továbbra is élvezheti a bizalmunkat, ha kívánja.
Ami ennek a politikai és a jogi részét illeti, megtisztelő számomra, hogy Orbán Viktor nem vonta kétségbe a jogszerűséget. Szeretnék azonban arra rámutatni, hogy Surányi György felmentésére e tisztség alól akkor került sor, amikor egy új törvénnyel új jogi helyzetbe került a Jegybank, és amikor az előterjesztő miniszterelnök felelőssége, hogy kit terjeszt elő.
Eddig Surányi György államtitkári besorolásban, kormánytisztviselőként töltötte be az elnöki tisztséget, most pedig a függetlenné vált Jegybank – ami elismerést szerzett, ez a törvény nemzetközileg, mint valóban egy független Jegybank, amelyik sokkal függetlenebb, mint számos más demokráciában és elismert demokráciában a bank –, ennek a banknak az elnökét előterjesztve az én felelősségem, hogy 6 esztendőre kit terjesztek elő és ki az, akiről meg vagyok győződve, hogy ebben a funkcióban a törvény rendelkezéseinek megfelelően fog eljárni. Egy független bank elnökének kötelessége támogatni a kormányprogram végrehajtását. Ez azt is jelenti, hogy független, azt is jelenti, hogy a mindenkori kormány programját, pénzügyi politikáját támogatnia kell.
Ami pedig az indokolást illeti, a Demokratikus Charta valóban a megítélésem szerint, amit mondtam, hogy alkotmányjogi alapigazságok összegzése, amibe – aktualizálás szerint persze – éppen azért, mert a jegybanktörvény körüli vitáról volt szó, bekerült a bank önállóságának a kérdése is. Ez tehát önmagában, hogy valaki aláírja, aláírhatja politikus, aláírhatja író, költő, bárki. Azonban aligha lehetett valaki előtt kétséges, hogy a Konrád György által megfogalmazott Demokratikus Chartának politikai célja van, nagyon egyszerű politikai célja, hogy amikor leszögezi és kijelenti, akkor egyidejűleg országvilág előtt úgy állítja be, mintha ez probléma lenne Magyarországon, és itt a szólásszabadságról lenne szó.
Nagyon sajnálom, hogy az általam nagyra becsült író a szólásszabadság körébe utalja ezt a kérdést. Itt nem a szólásszabadságról van szó, a szólásszabadság akkor sértetik meg, ha valaki bármit kijelenthet és nem akkor, amikor bármit kijelenthet, bármit mondhat, és annak nincsenek jogi következményei.
Itt arról van szó, hogy egy új törvény alapján, újonnan kellett valakit előterjeszteni. Most pedig az indokláshoz, miután tele van – nem véletlenül – a sajtó és a hivatkozási alapok azzal, hogy az egész nemzetközi bankvilág megdöbbenéssel vette tudomásul, mindenki ezzel foglalkozik valószínűleg Tokiótól New Yorkig… (Derültség.) Mindenki ezt a kérdést vizsgálja ma, hogy vajon Magyarországon hoztak egy új törvényt, ami alapján a miniszterelnök előterjesztett 4 eddigi alelnököt és egy új elnököt. Ez valóban elképesztő.
Ami pedig a politikai részét illeti, hogy ez természetes dolog, hogy egy politikai nyilatkozatot aláírt, és a sajtóban meg is jelentek ilyen írások. Hát közlöm most, én is beszéltem Lámfalussy Sándor úrral – ahogy elmondtam –, és ahogy a Charta aláírása után Surányi György elnök úrral közöltem, hogy ez egy bankelnök funkciójával összeegyeztethetetlen, akkor is, ha a Kormány alá tartozó tisztviselőről van szó. Éppen azért, mert bankelnök nem kérdőjelezheti meg ezeket a kérdéseket, amelyek hitelkérdések, hitelképesség, a bankrendszer kérdései, még kevésbé a Jegybank parlamenti vitája közepette. Ha pedig egy független bankról van szó, akkor ugyanúgy nem lehet ezt megkérdőjelezni.
Amikor ez a kérdés felmerült – ha már a sajtó hivatkozik Lámfalussy Sándorra –, Lámfalussy Sándor és mások ugyanezt mondták Surányi Györgynek, hogy ez összeférhetetlen a bankelnöki tisztséggel, hogy aláírjon egy ilyen nyilatkozatot. És amikor a banktörvény itteni vitája alkalmával ugyanúgy a nemzetközi pénzvilág, más vezető politikusok ugyanerről a kérdésről, nem véletlenül, tudomást szereztek olyan beállításban, hogy Magyarországon a Nemzeti Bankot rútul maga alá akarja gyűrni a Kormány,… (közbeszólás az ellenzék soraiból: Pontosan!) …és ezt kívánja cselekedni, akkor megkérdeztem több politikust arról – és pénzügyi szakembert –, hogy elképzelhetőnek tartjáke, hogy egy ilyen típusú nyilatkozatot egy Nemzeti Bank elnöke aláírjon. Nem is akarták megérteni a kérdést, majd azt mondták, ez képtelenség. (Zaj.)
Természetesen az a kérdés, hogy a törvény szellemével mennyiben ellenkezik. A törvény azt mondja ki, hogy a Nemzeti Bank elnöke nem folytathat pártpolitikát, nem folytathat semmiféle politikai tevékenységet, nyilvánvalóan nem lehet képviselő. (Zaj, mozgás.) Nem szeretném azonban azt, hogy olyan beállítása legyen a jövőben Magyarországon a dolgoknak, hogyha valaki egy jelenlegi parlamenti párthoz tartozik, az hátránnyá váljék, és csak az legyen előny, hogyha akár egy másik párthoz tartozik, és ez kizáró ok legyen, hogyha valaki például egy mai kormánypárthoz tartozik egy tisztség betöltésénél. (Zaj, mozgás. Az elnök csenget.)
A másik, hogy pártok felett kell állni. Igen, a Nemzeti Bank elnökének működése során a pártok felett kell állnia, de ez nem azt zárja ki, hogy nem lehetett előtte kormánytag, nem lehetett előtte egy pártnak vezető tisztségviselője akár, és ugyanúgy, ahogy a köztársasági elnök is egy pártnak lehet a tagja, és utána az Alkotmány szerint pártok feletti, amikor a köztársasági elnöki tisztségben ül.
Ugyanez vonatkozik a Nemzeti Bank elnökére. Ugyanúgy lehet egy pártnak a tagja, és ugyanúgy lehetett képviselő és lemond, és onnantól kezdve valóban nem fejthet ki párttevékenységet, és nem fejthet ki ilyen értelmű működést. A mindenkori Kormánynak a pénzügyi politikáját köteles támogatni a teljes felelőssége mellett.
Ami pedig Tamás Gáspár Miklós képviselő úr példáját illeti, valóban Helmut Schmidt kancellársága idején nevezték ki Poehlt bankelnöknek. A szociáldemokrata Helmut Schmidt a szociáldemokrata Poehlt (élénkség), és a szociáldemokrata Poehl is politikai pályafutással egybekötött életút után került e tisztségbe, és Kohl kancellár alatt is folytatta tevékenységét, míg most nem került sor a lemondására. Ez rossz példa volt.
Úgy gondolom, hogy a mai törvények alapján kormányzati, kormányfői felelősségem körébe tartozik, hogy az új törvény alapján kit terjesztenek elő, ki kerül parlamenti meghallgatásra, és ez nem leváltást jelent, hanem egy új kinevezésre való előterjesztést. Miután felmentésre kerültek mind az öten, ebből új kinevezésre kerül sor, és ezt az elkövetkező időszakra így kérem figyelembe venni.
Ugyanígy, ha személyi csere történik a Külügyminisztériumban, ha kérem, nagyköveti rangban lévő akár főosztályvezetőket, akár helyettes államtitkárokat vagy mást fel kívánnak menteni, az még nem tartozik se a boszorkányüldözések sorába, ha valakinek akár nagyköveti rangot ajánlanak föl, aligha hiszem, hogy egy nagykövetség felajánlása vagy egy nagyköveti kinevezés az az üldöztetésnek, a boszorkányüldöztetésnek egy jellegzetes példája lenne. Márpedig erről van szó, és ezt a továbbiakban is végre kell hajtani.
Magyarországon jó lesz, hogy ha nem olyan politikát kíván bárki itt beállítani a Parlamenten belül vagy a Parlamenten kívül, ami szerint egy normális állami működés keretében normális személycserékből ilyen hisztériás folyamatokat, ilyen hisztériás reagálásokat, mindjárt nemzetközi botrányt kívánnak imitálni. Szó sincs róla. A sajtóban természetesen meg lehet tenni, és azt hiszem, hogy amit itt bárki előterjesztést tett, akár törvényjavaslat vagy egyéb formában, az igenis a jogállamiság keretében történik, és a politikai felelősség sokkal inkább az, hogy semmiféle szociális demagógiával ne éljen senki, ez mindenkire vonatkozik, amikor az ország nehéz helyzetében azért kell mindent elkövetni, hogy működőképes államot tartsunk fenn, és hogy az országot a súlyos helyzetéből – az instabilizálódott nemzetközi környezetünkben és szomszédságunkban – ki tudjuk vezetni, és jobb útra tudjuk vezetni. Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm. (Taps jobbról.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A szólásra, szabályaink szerint jogosítottak közül, többen jelentkeztek. Kérésem hozzájuk, hogy a lehető rövidséggel adják elő mondanivalójukat. (Zaj. Hack Péter: A miniszterelnök úr?) Elsőként Orbán Viktor, képviselőcsoportvezetőként.
DR. ORBÁN VIKTOR (FIDESZ): Elnök úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és ­Uraim! Tisztelt Miniszterelnök úr! Nagyon röviden három megjegyzést szeretnék tenni. Először is, nem állja meg a helyét az a kijelentés, miszerint Surányi György bankelnök úr kinevezését ne méltányolta volna az ellenzék soraiból egyetlen párt sem. Mi a magunk részéről egy nagyon szerencsés lépésnek tartottuk, amint az a sajtóban is olvasható volt, és nem gondoltuk soha úgy, hogy Surányi György vagy akár Bod Péter Ákos, vagy akár Kádár Béla aszerint kellene hogy megítéltessék, hogy az Országos Tervhivatalból érkezik. Eddig sem eszerint ítéltük meg a Kormány politikusait, és ezután sem eszerint fogjuk megítélni.
Második megjegyzésem. Nem egészen világos, hogy abban az esetben, ha Surányi úr politikai szempontból megbízhatatlanná vált, mert aláírta ezt a Chartát, akkor miképpen lehet alkalmas más állami tisztség betöltésére? (Taps balról.)
Harmadrészt csak egyetlen tényre szeretném fölhívni a miniszterelnök úr figyelmét, hogy a Demokratikus Charta nevű szövegben, szemben az ő emlékezetével, a Jegybankról egyetlen szó sincsen. Köszönöm szépen. (Taps balról.)
ELNÖK. Köszönöm. Szólásra következik Gál Zoltán képviselőcsoportvezető.
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Elnök úr! Én is három megjegyzést kívánok tenni a miniszterelnök úr beszédéhez.
Az egyik, ha szabad azt mondani, egy ilyen mellékes megjegyzés. Miniszterelnök úr többször használta azt a kifejezést, hogy nincs boszorkányüldözés, és ezt a kormánypártok köreiből az utóbbi napokban többen sokszor mondják. Most már csak arra kellene választ adni, hogy vannake boszorkányok. (Derültség. Közbeszólások balról: Vannak!) Egyfajta választ már erre kaptunk.
Most a következő kérdés, hogy üldözike a boszorkányokat.
És a következő kérdés, hogy fogjáke üldözni a boszorkányokat. (Zaj.)
Tehát tisztelt Országgyűlés, jó lenne, hogyha ilyen általános kifejezések helyett világos lenne a Kormány és a kormányzópártok politikája. Mert tudniillik, és ez lenne a másik megjegyzésem, miniszterelnök úr okfejtése elején visszatért arra a gondolatra, amelyet szombati tévényilatkozatában is megemlített, nevezetesen arra, hogy aki ebben az országban a demokráciáért kiabál vagy ordít, nem tudom pontosan már a kifejezést, az téveszmék áldozata, mondván, hogy itt minden rendben van. És ezt a gondolatot még azzal bővítette beszédében, hogy aki ezt nem veszi tudomásul, sérti az ország érdekét. Pontosan ez az a gondolat, ami miatt azt hiszem, ordítani kell, mert hogyha valaki kisajátítja, hogy egyszer s mindenkorra és cáfolhatatlanul megfogalmazza az ország érdekét, akkor ott azt hiszem, a demokráciafelfogással baj van.
És végezetül a harmadik megjegyzés, ami kapcsolódik az előzőhöz, hogy azért a dolog nincs annyira rendben. Szeretném emlékeztetni a miniszterelnök urat is, hogy pártja elnökségének tagja nemrég úgy nyilatkozott, hogy aki a szakmai kérdéseket hangsúlyozza, az bolsevista trükköket űz. Szóval azért sokfajta vélemény van, és a dolog nem olyan egyszerű. Ebből következően azt hiszem, hogy teljesen jogos mindazoknak a véleménye, akik igenis ordítanak vagy kiabálnak a demokráciáért. Köszönöm szépen. (Taps balról.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Viszontválaszra kér lehetőséget Tamás Gáspár Miklós. Tessék.
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ): Nagyon rövid leszek, tisztelt Ház. Elnök úr! Két dologra szeretnék reagálni – többre nem lehet, mert úgy hiszem, hogy az igazi magyarázat nem hangzott el, legalábbis az a magyarázat –, ami túlmutat a kifogásolt nyilatkozaton.
A miniszterelnök úr beszédében van egy logikai hiba – nyilván önkéntelen –, ő ugyanis összekötötte a Zétényi–Takácstörvényt a Demokratikus Chartával. A Demokratikus Charta akkor került nyilvánosságra, amikor a Zétényi–Takácstörvényről még szó sem volt. (Zaj, mozgás a jobb oldalon.) Ez az egyik dolog. Tehát a két dolog nem kapcsolódik egymáshoz a közvetlen kiváltó ok, gondolom, a Kónyadokumentum lehetett. (Zaj.)
A másik dolog pedig az, hogy én is szeretném leszögezni: Surányi urat többpárti konszenzussal nevezték ki bankelnöki tisztségébe – mint miniszterelnök úr nyilván emlékszik –, és nem volt itt ezzel kapcsolatban semmiféle konfliktus miniszterelnök úr, a Kormány, az ellenzéki pártok vagy bárki más között.
Harmadszor pedig azt szeretném mondani: vannak itt a teremben számosan a másik oldalon is, akik emlékeznek arra, hogy bizonyos nyilatkozatok aláírása miatt bizonyos emberek állásukat vesztették ebben az országban – én magam is –, és nem szeretném… (Közbeszólás a jobb oldalról: Micsoda?) – Az állásomat, egyetemi állásomat ’81-ben. És itt ülnek, mondom a másik oldalon is, akik emlékeznek jól a Duray Miklós és Szőcs Géza melletti aláírásgyűjtésekre és az ezzel kapcsolatos hangulatokra. És noha ez a két ügy nem azonos – ezt természetesen elismerem –, ugyanakkor meg kell mondani, hogy az országban vannak félelmek, és ezeket a félelmeket ma, itt a miniszterelnök úrnak nem sikerült eloszlatnia. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársunk neve megjelent a képernyőn. (Zaj.) A napirend előtti felszólalások közös szabályozása szerint nem illeti meg őket a szó. Amennyiben valamelyikünk mégis azt kívánja, megszavaztathatom a Házat szólási joguk érdekében. (Soós Károly Attila: Én kérem, elnök úr!) Soós Károly Attila kéri, hogy hozzászólásának biztosítása érdekében szavaztassam meg a Házat. (Zaj.)
Hivatkozva a házbizottság szeptember 19-i, október 3-i és október 31-i állásfoglalásaira, fölteszem a kérdést a tisztelt Háznak: kívánjae a napirend előtti vita kapcsán Soós Károly Attilát hallani. Határozathozatal következik. Most kérem a szavazatukat! (Szavazás.) Köszönöm.
Az Országgyűlés 141 szavazattal 102 ellenében, 32 tartózkodás mellett úgy foglalt állást, hogy Soós Károly Attila hozzászólhasson a napirend előtti kérdéshez. (Közbeszólás a jobb oldalról: Elnök úr, az államtitkárok nem szavaztak!)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Elnök úr! Tisztelt Ház! A jegybank elnökének leváltása, illetve kinevezése körüli kérdésekhez én a sajtóban részben már hozzászóltam, majd még a költségvetési bizottsági ülésen is meg fogom ezt tenni, úgyhogy most itt nem szeretnék általános hozzászólást tenni az ügyben. Egy dologra szeretném korlátozni az ehhez való hozzászólásomat, ez pedig az a kérdés, hogy Surányi úr – akinek van itt egy helye a Parlamentben ma még, de hát nincs itt, mert jegybankelnöki teendőit végzi – megtámadtatásra került a miniszterelnök úr részéről olyan értelemben, hogy ő nem lett volna bankszakember, amikor a miniszterelnök úr – mellesleg más pártok egyetértésével, köztük a miénkkel – őt az MNB elnökévé tavaly nyáron kinevezte.
Kérem, Surányi urat én még fiatal, végzős egyetemistaként ismertem meg, már akkor is ilyen kérdésekkel foglalkozott. Jó, ez nem olyan lényeges kérdés, de az lényeges, hogy Surányi György a kétszintű bankrendszer kialakítását előkészítő bizottság titkára volt. (Zaj.) Tisztelt Ház, ha nem is ez a Kormány csinálta a változtatást, ami a kétszintű bankrendszer kialakítása volt, az a reform önmagában véve jelentősebb gazdasági reform volt, mint amit ez a Kormány másfél év alatt összesen megcsinált. (Zaj, közbeszólások a jobb oldalról. Taps a bal oldalon.) Az akkori kormányok kritikáját én akkor végeztem, akkor, amikor sokan, akik most nagyon kritikusak az akkori kormánnyal, hallgattak. (Taps a bal oldalról.)
Befejezvén hozzászólásomat: Surányi úr a Világbankban – amelyhez fűződő kapcsolatunk igen fontos országunk szempontjából, tisztelt Ház – két évig dolgozott. Csak ennyit szerettem volna mondani. (Nagy taps a bal oldalon.)
ELNÖK. Köszönöm. Szólásra következik Pető Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének frakcióvezetője. (Zaj. Közbeszólás a jobb oldalról: Szavazzuk meg! – Az elnök csenget.)
Csendet kérek!
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök úr! Tisztelt Ház! Igen, egy kis technikai nehézség van – úgy látszik, ott, szemben, a képviselő urak jobban értesültek már, mint elnök úr: a frakciónk személycserét hajtott végre ma délelőtt a frakció élén. Én már nem vagyok frakcióvezető, de a technika még engem jelöl meg frakcióvezetőnek. Az új frakcióvezető, Tardos Márton hiába nyomta meg a gombot, nem jelezhette elnök úrnál, hogy ő a frakcióvezető, úgyhogy kérem elnök urat, hogy adja meg neki a szót helyettem. (Általános taps.)
ELNÖK: Tisztelt Frakcióvezető Urak! (Derültség.) Mindenekelőtt a leköszönő frakcióvezető úrnak köszönöm meg, hogy nem kell informális forrásokra szorítkoznom: én semmiféle hivatalos bejelentést az ülés megkezdéséig erről a változásról nem kaptam, így természetes, hogy frakcióvezetőként csak Pető Ivánnak adhattam meg a szót. Nyilvánvaló, hogy Tardos Márton megjelenő neve után ugyanúgy szavazást kértem volna, mint Soós Károly Attila esetében.
Tekintettel arra, hogy nem vagyunk formalisták, a bejelentést köszönettel tudomásul veszem. Tisztelettel köszöntöm Tardos Mártont, mint a Szabad Demokraták Szövetségének frakcióvezetőjét, és ilyen minőségében minden további nélkül megadom a szót. (Általános taps.)
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a tapsot. Igazán nem gondoltam arra, hogy ebben a funkcióban először miniszterelnök úrral való vitával fogom kezdeni a szereplésemet, de a helyzet helyzet, és ehhez alkalmazkodni kell. (Közbeszólás a jobb oldalról: A helyzet, az van!)
Egy perc alatt befejezem a mondanivalómat. Elsőként azt akarom mondani, hogy nem kevesen vannak az országban, akik nem értenek egyet miniszterelnök úr azon gondolatával, hogy Magyarországon a demokratikus jogok érvényesítése nincs veszélyben. (dr. Pálos Miklós: De nem is sokan vannak!)
Másodszor azt szeretném mondani, hogy higgye el nekem, miniszterelnök úr, hogy a Nemzeti Bank függetlensége és szakértelme azon gazdasági körülmények között, amelyek között most élünk – amikor az infláció és a robbanó infláció veszélye állandóan kísért –, nem csekély. (Közbeszólás a jobb oldalról: Romániában?) Fontos, hogy olyan ember képviselje a monetáris politika ügyét az országban, aki erre föl van készülve, akinek ez a szakmája, és akinek a függetlensége az éppen aktuális politikai kérdésektől – amennyire ez lehetséges – biztosított.
Harmadik, záró megjegyzésem pedig az, hogy higgye el a miniszterelnök úr, hogy nem az védi az országot, aki a Kormánynak igazat ad, hanem az védi az országot, aki fontos kérdéseket, az embereket foglalkoztató kérdéseket értelmesen, világosan föl tud vetni, és annak megvitatására, abban való döntéshozásra alkalmat teremt. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a bal oldalon.)