Dr. Antall József felszólalása a Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása során
Elnök: Szabad György
Megjegyzés: A napirendi pont előadója Vásárhelyi Miklós képviselő volt, a Külügyi bizottság állásfoglalását Hegedűs István alelnök, a Honvédelmi bizottságét dr. Balogh György elnök ismertette. Tizenhét felszólalás után (amelyek közlésétől itt eltekintünk) a miniszterelnök kért szót:
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Nagyon rövid leszek, elnézést kérek, elnök úr!
Mécs Imre képviselőtársam és barátom megnyugtatására szeretném megemlíteni, hogy nemcsak a határozatban, hanem Moszkvában a politikai tárgyalások során, tehát magán a konferencián hangzott el a magyar kormány küldöttségének az előterjesztésében, ami benne van a dokumentumokban: 1956-ban Nagy Imre forradalmi kormánya határozott döntést hozott Magyarország kilépéséről a Varsói Szerződésből. Ott tehát, a moszkvai tárgyalások során, a hivatalos beszédben hangzott el. Ennek jegyzőkönyvi rögzítése is megvan, tehát ezt a kérdést, hogy 1956 és a Nagy Imre kormány állásfoglalása mi volt, ezt ott helyben elmondottuk. Benne van a dokumentumokban. Ez az egyik, amit szerettem volna elmondani.
A másik, amit Király Béla képviselőtársam elmondott, az pedig pontosan utal az 1956-os állásfoglalásra, amelyik egyrészt egy kormánynyilatkozat volt; több alkalommal – éppen miután ezek a kérdések felmerülnek külföldön is, itthon is – elmondottuk, hogy van olyan történelmi szituáció, amikor egy történelmi szituációban éppen azért, mert az utolsó szalmaszál sincs meg, akkor előlép a politikai morál. 1849-ben az olmützi alkotmány indokolta meg azt a politikailag sokat vitatott lépést, amit az 1849-es trónfosztás jelentett – ez pontosan az a történelmi reflex volt 1956-ban, mint az 1849-es trónfosztás. Pontosan tudta mindenki, hogy ebben a történelmi szituációban nincs több esély, ebben a történelmi szituációban egy kormány kinyilvánította azt a szándékát, hogy ne legyen lehetőség arra, hogy érv maradjon a közvetlen beavatkozásra. Tudtuk azt, hogy ez nem változtat a történelmi tényeken, és pontosan úgy felel meg a valóságnak, ahogy Király Béla elmondotta: a nyilatkozatot követően, illetőleg azzal párhuzamosan összeállt az a fegyverszüneti tárgyalásokra kijelölt bizottság: Losonczy Géza, Kővágó József és mások. Abban a szerencsében volt részem, hogy én is a küldöttséggel mentem volna. Pontosan ismerem a részleteit, ez így felel meg; és ez az egész 1956-os kísérlet és ennek jogi, politikai és erkölcsi vonatkozásai részét képezik a mi varsói tárgyalásainknak.
Szeretném ezért megnyugtatni mindazokat, akik bármilyen eltérést kívántak volna, ez pontosan megvan, és benne van a jegyzőkönyvben.
A harmadik: valóban felmerülnek ezek a kérdések külföldi tárgyalások során, most is felmerültek. Felteszik ezeket a kérdéseket természetesen, és én úgy gondolom, hogy minden esetben meg tudunk arra felelni, hogy Magyarország egy status quo konzerválását nem kívánta az elmúlt időszakban sem elősegíteni, és egy új európai és politikai biztonsági rendszer részeként vállalkozott arra, hogy ezekben a kérdésekben az éllovas szerepét betölti.
Mi tehát pontosan azt hajthatjuk végre most is; és ezt, ha nem egyoldalú tárgyalásokon, hanem a megfelelő tárgyalást… nem egyoldalú kilépési procedúrával, hanem tárgyalások útján helyezzük kilátásba, ezt igenis akceptálják a nyugati nagyhatalmak, éppen úgy, mint ahogy remélhetőleg egy megfelelő időszakban a partnereink is. Köszönöm a meghallgatást. (Általános taps.)