Dr. Antall József napirend előtti felszólalása a Magyarország XX. századi és különösen II. világháborúbeli szerepének megítéléséről Kéri Kálmán képviselő július 30i parlamenti beszéde kapcsán kialakult vitáról és Kéri Kálmán történelmi szerepéről

Elnök: Szűrös Mátyás

DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Tisztelt Ház! Szót kértem, mert az Országgyűlésnek azon a vitáján, amikor Kéri Kálmán képviselőtársunk beszédével kapcsolatban állásfoglalást kértek a Kormánytól, nem voltam itt. A kérés úgy hangzott, hogy nyilatkozzék a Kormány. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem azért kívánok nyilatkozni, mert a kérdést feltették; még csak azért sem, mert több helyen elhangzott, hogy miért nem nyilatkozom. A sajtóban személyre szóló kérdések hangzottak el. Mégis, a Ház azon határozata után, hogy mint vitát lezárja, de mégis nyilatkozatot kívánnak, szükségesnek tartom azért, hogy történelmi hitelességgel és az Országgyűlés naplójában való rögzítéssel záruljon le ez az ügy, annál inkább, mert ha nem is a felszólalás, hanem a felszólalással összefüggésben kiterjedt vita olyan megállapításokra és olyan közlésekre adott lehetőségeket itthon és egyes külföldi országokban, illetve sajtóban, ami miatt indokoltnak tartom, hogy ezt a kérdést felelősségteljesen, pontosan rögzítsük.
Az egyik kérdés, amiről szólni kívánok, az, hogy az ország Házában hasonlatokként, utalásokként folyamatosan kerülhetnek elő történelmi kérdések. Mégis úgy gondolom, hogy nem a Háznak a dolga, hogy történelmi kérdéseket részleteiben megvitasson; annál inkább, mert Eötvös József mondotta azt, hogy nincs olyan nagy hatalmú országgyűlés, amelyik hivatott lenne tudományos kérdésekben állást foglalni.
Úgy gondolom, hogy az Országgyűlésnek nem feladata tudományos kérdésekben, így a történettudományi kérdésekben sem állást foglalni. Tisztelt képviselőtársainknak joguk van különböző történelmi kérdésekről különböző állásfoglalást vallani. Más és más történelmi események, más és más történelmi korszakok utódainak tekinthetjük magunkat, más és más történelmi korszakokat vállalhatunk szívesen elődeinkként.
Vannak a magyar történelemben olyan történelmi sorsfordulók, amelyek általában az ország közvéleménye és nagy része szívesen vállal, és meglehetősen egységesen, vagy legalábbis többségében. Úgy gondolom, hogy ezek közé a dátumok közé tartozik 1848–49, és ezek közé a dátumok közé tartozik például ma már 1956 is.
De vannak egyéb történelmi dátumok, amelyekben nem egyforma felfogást vallunk, és attól még nem kérdőjelezhetjük meg egymás politikai tisztességét vagy nézeteit. Éppen ezért ezt a kérdést, amikor a folytonosságról beszélünk, megítélésem szerint nem lehet egységes követelményként senki elé állítani.
És most szeretnék néhány szót arról is szólni, hogy a II. világháború megítélésével összefüggésben, Magyarországnak a II. világháború alatt játszott szerepével kapcsolatban, ma már mind az elhangzottakban, mind a sajtóban már régen nem Kéri Kálmán szavait idézik, nem Kéri Kálmán saját, az Országgyűlésen improvizált beszédét idézik fel, hanem – ahogy ez már lenni szokott – továbbfejlesztik Kéri Kálmán felszólalását, és a továbbfejlesztett szöveget kommentálják már, mint Kéri Kálmán felfogását. Ezzel összefüggésben úgy gondolom, hogy nemcsak a szövegre kell majd utalnom, hanem hogy semmiféle félreértés, semmiféle félremagyarázás ne lehessen, úgy gondolom, indokolt ezen a helyen a Ház korelnökének, annak a 90. esztendejébe lépett magyar katonának a II. világháborús szerepére és felfogására utalni, ami önmagában teszi nyilvánvalóvá, hogy félreértések és félremagyarázások semmiképpen nem szolgálják a helyes megítélést.
Ezt azért kell elmondanom, mert a nyilvánosságnak is tudnia kell, és nem maradhat senkinek az emlékezetében úgy ez a jelenet a magyar Országgyűlésen, mintha itt a II. világháború alatt a hitleri Németországgal azonosuló, vagy azzal valamiféle szövetségesi hűségben lévő magyar hadsereg képviselője szólalt volna fel, ahogy tegnap már egyes román újságok felidézték a magyar Országgyűlés vitáját.
Kéri Kálmán személyéről elég, hogyha utalok egy 1985-ben, Londonban megjelent életrajzi lexikonra, amely néhány sorban adja vissza Kéri Kálmán életútját, és az áll benne: A II. világháború antináci katonai földalatti mozgalmának kiemelkedő alakja. Az új magyar honvédség megszervezője 1945-ben.
Úgy gondolom, hogy ennek el kellett hangzania ahhoz, hogy semmiféle téves interpretáció, semmiféle téves megítélés ne lehessen arról, hogy Kéri Kálmán hogyan és miképpen ítélheti meg a múltat. Kéri Kálmán az a katona, az a tábornok, aki vezérkari tisztként a II. világháború alatt azok közé tartozott, akik Nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi minisztersége alatt is, majd a német megszállás időszakában is a Hitlerellenes vonalat képviselte a magyar hadseregben; és nem véletlen az, hogy 1944. március 19-én éjszaka Kéri Kálmán volt az a vezérkari tiszt, aki tartotta a kapcsolatot a Magyarországra visszatérő kormányzói vonattal és figyeltette a bevonuló német csapatokat, és aki értesítette azokat a vezetőket és közvetve, rajtuk keresztül azokat, akik riasztották 1944. március 19-én éjszaka a baloldali politikusokat, és akiknek és akinek igen sokan köszönhetik az életüket azok közül, akiket figyelmeztetett.
Az sem véletlen, hogy Kéri Kálmán kapta azt a megbízatást, hogy 1944. október 15-én a fegyverszüneti kísérletnél ő menjen át tárgyalni a szovjet hadseregparancsnokkal, és aki 1944. október 16-a után Moszkvában folytatta a tárgyalásokat; majd visszatérve – még a háború időszakában – mint tulajdonképpen első vezérkari főnöke a megalakuló magyar honvédségnek szervezete a magyar hadsereget. Majd a háború befejezésével letartóztatta a GPU, Baden bei Wienbe vitte, majd egy időre szóló szabadlábon levés után Recskre került.
Úgy gondolom, hogy ezt az életutat főbb állomásaiban el kellett ahhoz mondani, hogy a gyanú árnyéka se merülhessen fel, hogy Kéri Kálmán a II. világháború alatt melyik oldalon állt volna, kikkel rokonszenvezett, és ezért a politikai magatartását csak ebből a szemszögből ítélhetjük meg.
Ezt el kellett mondanom a személyes életúthoz, mert különben a hazai és a külföldi megítélés egyaránt téves következtetéseket vonhatott volna le Kéri Kálmán említett megnyilatkozásából.
Most pedig a megnyilatkozásról.
A megnyilatkozás egy reagálásként indult Szabó Miklós képviselőtársunk azt megelőző beszédére, ahol Szabó Miklós képviselőtársunk utalt az I. világháborút követő eseményekre, utalt az 1920 utáni rendszerre, utalt 1918–19re, s megjegyezte – gyorsan közbevetve, nem hiszem, hogy egyedül állok, remélem, nem állok egyedül a teremben azzal –, hogy az 1908-as októberi forradalmat vállaljuk, e forradalom utódainak tekintjük magunkat, és nem az 1920ban kezdődött Horthyrendszernek. Ez is egy történelmi utalás volt, amihez mind a képviselőtársunknak, mind bárkinek joga van, hogy magát egy adott korszak, egy adott évszám, egy adott forradalom örökösének és vallójának tekintse.
Kéri Kálmán erre reagált, és szó szerint idézem: „Utána, kérem jött, ahogy mondják, a Horthyrendszer. Engedjék meg, hogy azt mondjam, az is felépített egy honvédséget, egy honvédséget, amiről azt kell mondanom, hogy derekasan harcolt és védte a hazát. Az, hogy kikerült a Donhoz is? – Sajnos.”
Folytatom: „De hát végre engedjük meg, hogy harca igazságos volt, ha a kommunizmus ellen harcolt.” Szó szerint eddig tart a hiteles idézet az országgyűlési jegyzőkönyvből.
Természetesen ez nem egy kifejtett, nem egy részletezett, és azt sem mondom, hogy átfogó elemzése sem a korszaknak, sem a magyar honvédségnek. De néhány dolgot le kell szögezni.
Az egyik az életúton kívül, hogy Kéri Kálmán arra utalt, hogy egy honvédség született meg, amelyiknek nemcsak ő, számosan az idősebb nemzedékből a jelen Országgyűlésen és az Országgyűlésen kívül tagjai – és büszke tagjai – voltak annak a honvédségnek, amelyik létrejött, és amelyik mint az ország önálló honvédsége megfelelő testületi szellemmel, megfelelő büszkeséggel és önmagában hazaszeretettel kívánta szolgálni ezt az országot.
Ezt a hadsereget és ennek a hadseregnek egykori katonáit kívánta nyilvánvalóan Kéri Kálmán védeni, és ha arra gondolunk, hogy mennyi megaláztatás és mennyi jogtalan sérelem is érte ezt a honvédséget, akkor gondolom, a tisztelt Ház és a tisztelt közvélemény éppúgy megérti, hogy Kéri Kálmán, mint ennek a honvédségnek öreg katonája, a honvédségnek kívánta az integritását és becsületét hangsúlyozni.
Ez azt jelenti, hogy ezt a honvédséget és ennek a honvédségnek a tisztességét helyezte előtérbe, és ezt akkor is el kell hinnünk, és el kell fogadnunk, ha ezt a honvédséget rossz oldalon, ha úgy tetszik, és nem jó célért vetették be, és egy olyan háborúban, amelyik Magyarország számára csak katasztrófát hozhatott.
Úgy gondolom, hogy ezt a honvédséget és ennek katonáit akkor is fel kell idéznünk, amikor például 1944. nyarára gondolunk, és azokra a történelmi eseményekre, amelyek szintén nem kaptak megfelelő hangsúlyt, és amelyekre szintén érdemes emlékezni: miután 1944. nyarán Budapesten egy olyan puccs készült – Eichmannék jelenlétében például –, amikor a budapesti zsidóságot deportálták volna, ha nem lett volna az esztergomi páncélosok parancsnoka Koszorus ezredes – akinek egyébként Magyarországon még mindig nem állítottak megfelelő emléket, de akit már számon tartanak –; és Koszorus Ferenc ezredes vezette be Budapestre azt a páncélos alakulatot, amelyik kiszorította a Bakyék vezetése alatt álló alakulatokat, és akinek köszönhető, hogy nem került sor a deportálásra Budapesten. Ezek is a magyar honvédség büszke történetéhez tartoznak, ugyanúgy, mint azok a katonák, akik áldozatai lettek a Hitlerellenes politikai mozgalom keretében a nácizmusnak.
Azt hiszem, hogy senki nem vonja kétségbe, és ebben az Országgyűlésben nem hiszem, hogy van egyetlen olyan politikai párt, amelyik ne azoknak a politikai eszméknek és politikai pártoknak az örökösének tekintené magát, amelyek szemben álltak a II. világháború alatt a hitleri Németországgal. És úgy gondolom, mindnyájan ezek közé tartozunk, és ezek között az elsők között Kéri Kálmán tábornok.
Amit a konkrét megjegyzéshez szeretnék tenni – ahhoz a ki nem fejtett, és talán nyugodtan mondhatjuk, ebben a megfogalmazásban nem is szerencsés rövidséggel tett megjegyzéshez: tehát végre engedjük meg, hogy harca igazságos volt, ha a kommunizmus ellen harcolt –, ez a megjegyzés nem más, mint annak a dilemmának kifejezésre juttatása, amelyről nemcsak Kéri Kálmánnak ez a megjegyzése szólt, hanem olyan kitűnő filmben is hangoztatott, mint Kovács András október 15ről szóló filmje, vagy számos külföldi és hazai történelmi munkában, amely arra utalt, hogy a magyar honvédség és a magyar politika nagy dilemmája volt az, hogy a II. világháború alatt a hitleri Németországgal szemben álló politikai erők, amelyek a hitleri Németország megdöntésére fogtak össze, magukban foglalják a sztálini Szovjetuniót is; és azok előtt a katonák és azok előtt a tisztek és tábornokok előtt az a lelki probléma állott, hogy amikor a hitleri Németország oldalán harcolnak, ebben az értelemben valóban a kommunizmus ellen, egyben a hitleri Németország szövetségesei, és a szövetségesek ellen harcolnak.
Semmi mást nem jelent nyilvánvalóan ez a megjegyzés, mint azt, hogy a magyar honvédség tisztikarának, tábornokainak ezt a meglehetősen skizofrén történelmi lelkületét mutatta be: mit jelentett harcolni a Szovjetunióval szemben, amikor a Szovjetunió egyszerre volt a Hitler elleni szövetséges hatalmak egyike, és egyben az az ország, az a birodalom és az a hadsereg, amelyik amikor kiverte Magyarországról a hitleri Németország csapatait, egyidejűleg – és ez történelmi tény – Magyarországon egy olyan politikai rendszernek a lehetőségét, majd a fordulat évét követően a megszállás folytatásával egy sztálini diktatúra alapjait segítette elő. (Taps.)
Erről a történelmi kérdésről van szó, és ezt adta vissza ez a megjegyzés, amiben egy honvéd a magyar honvédség lelkiállapotát és ezt a különleges történelmi helyzetét kívánta megvilágítani, de úgy tette – és ezt miért nem idézzük? –, hogy kikerült a Donkanyarba a magyar hadsereg, és Kéri Kálmán azt mondta: Sajnos! Nem azonosult vele!
Ezt szerettem volna elmondani, egyidejűleg kijelentve azt, hogy egyetlen politikai párt, beleértve a kormánykoalíció valamennyi politikai pártját, annál inkább, mert ezek a politikai pártok – a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt –, amelyek akkor már pártként működtek, a hitleri Németországgal szembeni politikai ellenállás letéteményesei voltak, és a Magyar Demokrata Fórum ugyanezeket a politikai pártokat és ugyanazokat a politikai irányzatokat vállalta és vallja magáénak, amelyek szemben álltak a hitleri Németországgal.
Ezért szeretném kijelenteni, hogy fel sem merülhet, hogy ez a kijelentés vagy ezek a megjegyzések a legkisebb mértékben azonosulást, nem is szólva mentséget jelentenének a II. világháborúban a hitlerizmus számára.
Egyszer ezt szeretném leszögezni, és másodszor azt, hogy Kéri Kálmán a magyar honvédségnek – mint testületnek – a szellemiségét, és egy testületnek a történelmi meghurcoltatások után a becsületét kísérelte és kísérli meg folyamatosan helyreállítani; azt, amivel kapcsolatban aligha vonható kétségbe, hogy igazságtalanságok is történtek, és mindaz, ami ezzel kapcsolatban elhangzott, és mindaz, ami bűn és embertelenség a II. világháború alatt elkövettetett, és mindaz, ami ebben a térségben e téren megtörtént, azzal senki ne kívánja magát azonosítani, sőt mélyen megveti, és a kormánypártok és a Kormány egyértelműen és mélyen elítéli mind a hitleri, mind a sztálini diktatúrát. Köszönöm a figyelmet. (Hosszan tartó nagy taps a jobb oldalon és középen.)