Olaszország és Ausztria kezdeményezésére jött létre a térség demokratikus átalakulása nyomán a Pentagonále, vagyis öt ország (a fenti kettőn kívül Csehszlovákia, Jugoszlávia és hazánk) együttműködési fóruma. Ez 1991 nyarán Hexagonálévá bővült Lengyelország csatlakozásával. Egy év múlva, 1992. július 18-án Bécsben már Középeurópai Kezdeményezés (KEK) elnevezéssel jöttek össze a részt vevő országok kormányfői. Az új elnevezés nem a résztvevők számát, hanem e regionális szervezet céljait fejezi ki.

Kancellár Úr! Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy először is köszönetet mondjak az osztrák kormánynak és a kancellár úrnak a mai találkozó megrendezéséért, aminek ezekben az időkben rendkívüli jelentősége van. Átmeneti korban élünk, és bár igaz, hogy a történelemben mindig az átmeneti idők a tartósak, mégis azt hiszem, hogy a mostani átmeneti időszak rendkívüli jelentőséggel bír térségünkben. E térségben, ahol a Középeurópai Kezdeményezés néven működő szervezet folytatja tevékenységét, jól láthatjuk ennek az átmenetnek pozitív és negatív következményeit.

Az átalakulás könnyen nyomon követhető, ha arra gondolunk, hogy annak idején miért támogattuk Itália és Ausztria kezdeményezését a Pentagonále létrehozásával. Fontosnak tartottuk, hogy Kelet-Közép-Európában létrejöjjön egy olyan szervezet, amelyiknek tagja egy NATO és egyben EKország – Itália, egy EFTAország – Ausztria, amelyiknek akkor világos semlegességi státusza volt. Ehhez kívántunk kapcsolódni mi hárman a Varsói Szerződés tagállamai közül, valamint az el nem kötelezett akkori Jugoszlávia. Ezért tartottuk fontosnak, hogy Csehszlovákia és Magyarország után Lengyelország is tagja legyen a klubnak, és így jött létre az a szervezet, ami Hexagonále néven töltötte be szerepét. Helyeseljük, hogy most már Középeurópai Kezdeményezésről beszélünk, nemcsak azért, mert az ógörög számolásban lassan nehézségeink támadnának, hanem azért is, mert ezzel meghatároztuk e regionális szervezet lényegét és céljait.

Rendkívül fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a KEKnek meg kell határoznia lehetséges és potenciális határait, mint regionális szervezetnek, és meg kell határozni azt a kört, ahol szubregionális területek csatlakoznak hozzá részben valamilyen területen, részben pedig más országok közvetlenül kapcsolódó régiói.

Rendkívül fontosnak tartjuk a Középeurópai Kezdeményezés további fejlődése szempontjából azt is, hogy világossá tegyük: ennek a szervezetnek csak olyan tagjai lehetnek, amelyek vállalják azokat a normákat, amelyeket az Európa Tanács is meghatároz. Vagyis csak parlamentáris rendszerek, csak demokratikus országok lehessenek a tagjai, ahol megtartják az európai jogrendet, ahol szabadon választott képviselőkből álló parlament és ennek felelős kormánya működik. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a parlamentáris demokráciák szervezete legyen a Középeurópai Kezdeményezés, és ez legyen hozzá a belépőjegy.

Fontosnak tartjuk azt is, hogy térségünkben érvényesüljön a nemzetek önrendelkezési joga, méghozzá összekapcsolva az emberi jogok és kisebbségi jogok tiszteletben tartásával. Ma már nem beszélhetünk a nemzetek önrendelkezési jogáról anélkül, hogy ne tekintsük szerves részének az emberi jogok és kisebbségi jogok érvényesítését. Az egykori Jugoszlávia esetében is ezt hangsúlyoztuk: a mi számunkra mindig elfogadható a nemzetek önrendelkezési joga alapján szerveződő ország, ha az össze van kapcsolva az emberi jogok és kisebbségi jogok érvényesítésével.

A Középeurópai Kezdeményezés térségében rendkívüli fontosságot tulajdonítunk annak, hogy érvényesüljön a stabilitás, és ez egyben biztonságot jelentsen. Stabilitás és biztonság csak úgy képzelhető el, ha a biztonságot nemcsak katonai és politikai értelemben használjuk, hanem gazdaságipénzügyi biztonságról beszélünk, mert csak ezen alapulhat a szociális biztonság ebben a térségben. Ha Kelet-Közép-Európában nem tudjuk biztosítani előbbutóbb a gazdaságipénzügyi stabilitást, akkor ebben a térségben a szociális problémák szétfeszíthetik a demokrácia abroncsait. Ha pedig a politikai demokráciát nem tudjuk fenntartani, akkor ebben a térségben sem beszélhetünk biztonságról és stabilitásról.

Külpolitikánk a jelen lévő országok képviselőinek felfogásával egyezően arra irányul, hogy jól együtt tudjunk működni a nemzetközi szervezetekkel. Kiemelkedően fontosnak tartjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepét. A Biztonsági Tanács nem állandó tagjaként mindent megteszünk annak érdekében, hogy az ENSZ aktív és megelőző szerepet tudjon játszani a nemzetközi konfliktusokban. Nem ok nélkül ülnek ebben a körben nemzetközi politikai szervezetek, gazdaságipénzügyi szervezetek képviselői, akik azért vannak jelen, hogy térségünk stabilitásához hozzájáruljanak.

Nagyon fontosnak tartjuk azt a szerepet, amit európai bankok játszhatnak térségünkben, és aminek összehangolását az EBRD végzi. Ugyancsak rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a Világbanktól a Nemzetközi Valutaalapig a világ minden pénzügyi szervezete figyelembe vegye ezeknek az országoknak a körülményeit. Világosan látni kell azt, hogy a gazdasági biztonsághoz ebben a térségben új modellt kell felfedezni – mégpedig azt a modellt, amelyik a tervgazdasági rendszerről tér át a piacgazdaságra. Ennek a térségnek a sajátosságai nem keverhetők össze sem a fejlett ipari országok, sem pedig a fejlődő országok sajátosságaival. A volt kommunista országok esetében deformálódott ipari országokról beszélünk, ahol a fejlődő országoktól eltérően kiépültek bizonyos infrastruktúrák, és ahol a paternalista állam szükségszerűen olyan szolgáltatásokat is nyújtott a közoktatásügyben, az egészségügyben és egyéb téren, ha alacsonyabb szinten is, amelyeket a lakosság megszokott, és amire az igénye az új körülmények között is fennmarad, s ami így bizonyos belső szociális feszültségeket táplál.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezt a harmadik modellt ki tudjuk dolgozni, ami távolról sem jelent valamiféle harmadik utat, sem jó, sem rossz értelemben, csak arról van szó, hogy egy fejlett ipari ország modelljéhez alkalmazkodva megfelelő eszközökkel és módszerekkel kell rendelkeznünk.

Végül szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a Középeurópai Kezdeményezés országaiban a gazdasági és pénzügyi stabilitás mellett fokozott mértékben kell számolni azokkal a biztonsági szempontokkal, amelyek az EBEÉn belül is érvényesülnek. Ki kell mondanunk, hogy az európai biztonság szempontjából változatlanul rendkívüli fontosságot tulajdonítunk a NATO fennmaradásának és annak, hogy az Egyesült Államok katonai, politikai jelenléte továbbra is megmaradjon Európában. Végzetesnek tartanánk, ha bármilyen ferde politikai meggondolásból csökkenne Amerika elkötelezettsége vagy izolacionista elképzelés kerekedne felül. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy valamenynyi európai szervezet, de ugyanígy regionális szervezetek is, az európai integráció melletti elkötelezettségen kívül kifejezésre juttassák a NATO fennmaradásának és az amerikaiak európai jelenlétének fontosságát.

Ezeknek a gazdasági, szociális és politikai megfontolásoknak olyan aspektusát vetette fel Jugoszlávia, amiért mindnyájan felelősséget érezhetünk. Úgy vélem, hogy az egykori Jugoszláviával kapcsolatban Magyarország időben és folyamatosan felhívta a világ figyelmét a készülő katasztrófára. E katasztrófa bekövetkezett, és tulajdonképpen mindnyájan felelősséggel tartozunk érte. Felelősséggel tartoznak azok az országok, amelyek illúziókat ébresztettek, azok a kormányok, amelyek nem ismerték fel időben, hogy nem az I. és II. világháború időszakát éljük, hanem az új Európa időszakát, amikor mindnyájunknak ki kell állni alapvető elvek mellett, és időben fel kell lépni, ha valahol olyan veszélyek jelentkeznek, mint az egykori Jugoszlávia területén. Az önrendelkezési jog és a kisebbségi jog együttes fontosságát akkor is kimondtuk, és aggódva láttuk, hogyan rohan az egykori Jugoszlávia a polgárháború felé.

Úgy gondolom, hogy a menekültkérdés most nemcsak emberbaráti, hanem alapvető szociális és stabilitási kérdés is. BoszniaHercegovina ütközőponttá vált, és ha ott nem tudjuk megállítani közös erővel a polgárháborút, annak beláthatatlanok lesznek az európai következményei, sőt nyugodtan mondhatjuk, hogy Európán túlmenően a KözelKeletet és az iszlám világot érintő nehézségek merülhetnek fel. A destabilizálódás olyan arányú lehet, hogy a Balkán ismét puskaporos hordóvá válhat, amivel szemben a leghatározottabban fel kell lépnünk. Annál is inkább, mert újabb veszélyforrások keletkezhetnek Európában, ha nem tudjuk ezt az aránylag kisebb konfliktust egy másik, még nagyobb konfliktus lehetőségére gondolva megoldani. A menekültkérdés nem csak azt jelenti, hogy háború elől és politikai okokból menekülnek egyes emberek és csoportok, akikre a genfi konvenció vonatkozik. Magyarország eddig is élen járt a menekültek kezelésében és a menekültkérdés megoldásában. Ez viszont most nemcsak politikai menekültkérdés vagy szociális emigráció kérdése, hanem olyan kísérlet folyik az egykori Jugoszlávia területén, beleértve BoszniaHercegovinát, amellyel homogenizálni akarnak egyes területeket, népcsoportokat akarnak kitelepíteni. Amikor mi ezt meg akarjuk akadályozni, akkor nem a menekültekkel szemben lépünk fel, hanem a precedenst akarjuk megakadályozni, nehogy egyes politikai vezetők vérszemet kaphassanak, és arra gondoljanak, hogy a XX. század végén lakosságkitelepítési akciókat lehet kezdeni és a világ el tudja fogadni egyes területek etnikai átalakítását. BoszniaHercegovinában erről is szó van, és ez a veszély fenyeget Jugoszlávia más területein is, aminek mindenképpen véget kell vetni.

Ezek voltak azok a kérdések, amelyekre fel kívántam hívni a figyelmet. Szeretném még leszögezni, hogy Magyarország, ahogy eddig a Pentagonále, majd a Hexagonále aktív tagja volt, most az átalakult Középeurópai Kezdeményezésnek is aktív tagja kíván maradni. Messzemenően támogatjuk mindazokat a gazdasági, infrastrukturális programokat, amelyek ebben a térségben Lengyelországtól Olaszországig mozgósítják a gazdasági erőket és hozzájárulnak ahhoz, hogy új beruházásokkal, új infrastrukturális létesítményekkel közelebb hozzuk egymáshoz ezeket az országokat és népeket, illetve az egész térséget fellendítsük.

Köszönöm figyelmüket, és sok sikert kívánok új tagjainknak. Üdvözlöm Horvátország és Szlovénia képviselőit, örülök, hogy BoszniaHercegovina a Középeurópai Kezdeményezés tagjává vált, és bízom abban, hogy szervezetünk további tagokkal fog bővülni anélkül, hogy olyan országok bekapcsolására kerülne sor, amelyek működését akadályoznák.