Az interjú 1990 májusában jelent meg a németországi Der Spiegelben. A kijelölt miniszterelnök nyilatkozott a német hetilapnak.

Az 58 éves Antall 45 év óta az első demokratikusan megválasztott kormányfő. A doktorátusi fokozattal rendelkező történész nemzeti konzervatív Demokrata Fórumát (MDF) meggyőző választási győzelemre vezette. Az 1956-os népfelkelés leverése után a kommunista párttal szembeni ellenállás miatt letartóztatták, majd a Kádár-rezsim eltiltotta hivatása gyakorlásától. Most a gazdaságilag romokban heverő Magyarországot mielőbb az Európai Közösséghez szeretné csatlakoztatni, és meg szeretné nyitni a nyugati piac előtt.

– Miniszterelnök úr! Magyarország csődben van, Európa szegényházává züllött. Hogyan akarja ön kivezetni az országot a nyomorból?

– Magyarország nem csak egyszerűen egy kormányváltást él át, és nem csak egy politikai rendszernek egy másikra történő váltását, például egy diktatúra felváltását a parlamentáris demokráciával, mint ahogy az Spanyolországban történt. Nálunk az egész társadalmat és gazdasági rendszert teljesen át kell alakítani. Ez egy olyan feladat, amilyen előtt eddig nem állt.

– Hogyan akar hozzákezdeni?

– A tulajdonviszonyok alapvető megváltoztatásával kezdjük. A magyar nemzeti vagyon majd 90 százaléka állami tulajdonban van. Ezt a 90 százalékot belátható időn belül legalább 30 százalékra kell csökkenteni. Ameddig ezt a radikális privatizációs folyamatot végre nem hajtottuk, amíg egy erhardi értelemben vett szociális piacgazdaságot nem vezetünk be, addig egész gazdasági életünk nem tud működni.

– Sok magyar számára ez a gazdasági forradalom – az NDK-hoz hasonlóan – először fatális következményekkel, tömeges munkanélküliséggel fog járni.

– Pontosan nem tudjuk még ezt most számszerűsíteni. Feltételezésem szerint 100 000 és 300 000 között lesz a munkanélküliek száma. Remélem azonban, hogy ez egy pesszimista becslés, és a tényleges szám alacsonyabb lesz. Ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk oldani, egy teljesen új szociális rendszert is fel kell építenünk. Egyik első hivatali ténykedésem egy munkaügyi minisztérium létrehozása lesz, amelyik a foglalkoztatáspolitikáért, az átképzésért és hasonló kérdésekért lesz felelős.

– Magyarországnak van az egy főre számított legmagasabb külföldi adóssága Európában, a magyar lakosság egyharmada a hivatalos létminimum alatt él, az infláció 30 százalékos. Radikális lépéseket kell tenni. Felkészítették erre a népet?

– Az elmúlt években sajnos ezt elmulasztották. A korábbi kormánynak és állampártnak ez az egyik legnagyobb hibája. Ezt a feladatot éppen úgy megörököltük, mint a gazdasági káoszt. Meg kell találnunk a középutat: a magyarok számára egyrészt világossá kell tenni a nyomasztó helyzetet, ugyanakkor hitet is kell adni nekik ahhoz, hogy ebből a szükségállapotból ki tudjunk lábalni.

– Hogyan akarják ezt csinálni?

– Nehéz lesz. Meg kell őriznünk a politikai stabilitást is, és egyidejűleg féken kell tartani a nép gyűlöletét és bosszúvágyát mindazokkal szemben, akik mindezt okozták nekünk. Meg kell fékeznünk a parasztok százezreinek haragját, akiket elűztek földjükről, le kell csillapítanunk a számtalan iparos dühét, akiket a kommunisták megfosztottak önállóságuktól. Szociális igazságot kell teremtenünk. Nem szabad eltűrni, hogy mondjuk a volt börtönőrök zsírosabb nyugdíjat élvezzenek, mint egykori politikai foglyaik.

– És mer ön mindebben hinni?

– A Spiegel idézte már egy mondatomat: aki ma Magyarországon arra vállalkozik, hogy miniszterelnök legyen, annak vagy fanatikusnak, misszionáriusnak kell lennie, vagy pedig őrültnek…

– …és akinek ráadásul a magyar nép különleges lelkületével is foglalkoznia kell: az ön országában követik el a legtöbb öngyilkosságot, és az alkoholizmus is komoly probléma.

– Az öngyilkosok nagy száma nem új jelenség Magyarországon. Ez nemzeti karakterünkkel függ össze, hogy egyszerűen eldobjuk magunktól az életet.

– Ön foglalkozott már az öngyilkosság gondolatával?

– Azt hiszem, minden ember gondolt már erre. De szeretném biztosítani Önt: pillanatnyilag nem gondolok arra, hogy elpusztítsam magam. Nem szeretnék barátaimnak ilyen gondot okozni és ellenségeimnek ilyen örömet szerezni.

– Ön az ellenzékkel meglepően gyorsan meg tudott egyezni az új államelnök személyét illetően. Göncz Árpádot, aki író és ellenálló, és aki évekig börtönben ült, általános elismerés övezi. Megválasztásának azonban van egy kis szépséghibája. Az eredeti elképzelés szerint az államfőt népszavazás útján választották volna. Attól tartott ön, hogy népszavazás esetén egy volt reformkommunista, esetleg Németh vagy Pozsgay győzött volna?

– Nem, egyáltalán nem erről van szó. Az országban nem olyan a hangulat, hogy egy reformkommunistát – még, ha számos érdeme lenne is – megválasztanának. Az államfőnek a parlament által történő megválasztása a múlt század óta élő magyar hagyomány. Az a helyes, hogy a kétfordulós parlamenti választások után és a helyhatósági választások előtt a népet nem tesszük ki egy újabb választási harcnak. Ezen kívül biztos vagyok abban, hogy Göncz Árpád a legmegfelelőbb ember erre a posztra – a nép számára is.

– Magyarországnak nemcsak belső problémái vannak. A szomszédos Romániában, Erdélyben a magyar kisebbség véres üldöztetésnek van kitéve. Mit tudnak fenyegetett honfitársaik érdekében tenni?

– Mi alapvető felelősséget érzünk mindazokért, bárhol éljenek is, akik magyarnak vallják magukat. Ezért elképzelhetetlen számunkra, hogy jó viszonyt tartsunk fenn egy olyan országgal, amelyikben a magyar kisebbséget elnyomják.

– Hogyan viszonyul az Önök kormánya a Magyarországon élő kisebbségekhez?

– Csak akkor van erkölcsi jogunk a külföldön élő magyarság érdekeinek képviseletére, ha egyidejűleg optimálisan kezeljük a Magyarországon élő kisebbségek sorsát. Ez politikánk alapja.

– Érvényes ez a cigányokra is?

– Természetesen.

– Most nem a devizát hozó turistáknak muzsikáló cigányprímásra gondolok…

– …én sem. Az összes cigányra gondolok, és tudom, hogy ez országunkban nagy és komoly probléma, amivel én személy szerint már régóta foglalkozom. De térjünk vissza a romániai magyar kisebbség kérdésére: mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy Európa figyelmét felhívjuk ezeknek az embereknek a sorsára. Támogatjuk őket mind anyagilag, mind eszmeileg. Ceausescu bukása után az egyik legelső segélyszállítmánnyal odautaztam, hogy a helyszínen szerezzek tapasztalatokat.

– Tartanak fenn párbeszédet Ceausescu utódaival?

– Iliescu ideiglenes elnök úgy nyilatkozott, hogy megérti különleges érdeklődésemet a Romániában élő két és fél millió magyar iránt. Én ezt örvendetes jelnek tartom.

– Román nacionalisták azzal az érveléssel uszítanak a magyar származásúak ellen, hogy Magyarország ismét Erdélyt akarja.

– Mi soha nem beszélünk határrevízióról. A helsinki záróokmány alapján állunk, ami kizár minden erőszakos határmódosítást. Nem mi vagyunk azok, akik területszerzésre törekednek, sokkal inkább beszélnek román nacionalisták nyíltan arról, hogy Kelet-Magyarország részeit és Moldáviát bekebelezik.

– Lezajlott már egyáltalán az igazi forradalom Romániában vagy még előtte állnak?

– Meg vagyok győződve róla, hogy még messze nem zajlott le. A helyzetet azonban jelentősen bonyolítja, hogy az ellenzéken belül növekszik a megcsontosodott nacionalisták száma – és ideológiájuk közvetlenül kapcsolódik a Ceausescu­féle nacionalizmushoz. A románoknak egyszerűen ellenségképre van szükségük.

– És ez Magyarország.

– Igen. Ezek mi vagyunk. Az ellenzékhez képest a román ideiglenes kormány kevésbé nacionalista. Az ideiglenes kormány persze a nép szemében kompromittált, mivel munkatársai közül sokan egykori kommunisták vagy Ceausescu alatt szolgáltak. Másrészt viszont puccsot hajtottak végre Ceausescuval szemben – alkalmasint Mihail Gorbacsov hallgatólagos egyetértésével.

– A szomszédjukban lévő Gorbacsov birodalmában is egyre bonyolultabb a helyzet. Van még esélye ön szerint, Gorbacsov reformfolyamatának?

– Úgy gondolom, hogy a peresztrojka – ahogy Gorbacsov eredetileg meghirdette – nem valósítható meg. Többek között azért nem, mert a kommunizmus valójában nem reformálható meg. Az optimista változat az, hogy a reform részei valósíthatóak meg.

– És a pesszimista változat?

– Az úgy néz ki, hogy a Szovjetunióban anarchia vagy katonai diktatúra lehet. Mint szomszéd ország abban vagyunk érdekeltek, hogy a Szovjetunió boldoguljon – és amilyen hamar csak lehet, az utolsó orosz katona is hagyja el Magyarországot.

– Tart ön attól, hogy mondjuk egy puccs a Szovjetunióban akadályozhatja a demokratikus fejlődést Magyarországon és máshol Kelet-Európában?

– Nem hiszem, hogy 1956 még egyszer megismételhető, hogy az oroszok bevonulnak hozzánk vagy bennünket ismét egy szoros katonai szövetségre kényszeríthetnének. Egyébként a közvetlen katonai diktatúráknak nincs hagyományuk Oroszországban. Ezeket mind a cárizmus alatt, mind a bolsevista párturalom idején politikai intézmények mögé rejtették. De egész biztos, hogy bennünket gazdaságilag, például az energiaellátás terén, súlyosan érintene.

– Ön úgy nyilatkozott, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozásukat 1995-ig elképzelhetőnek tartja. Ezt még mindig reálisnak gondolja?

– Úgy gondoljuk, hogy az Európai Közösséggel mindenekelőtt egy kétoldalú megállapodást kötünk. Ez az elképzelésünk számos vezető európai államférfival folytatott személyes megbeszéléseim során jóakaratú visszhangra talált. Az Európai Közösség bizottságának elnöke, Delors reálisnak tart egy ilyen megállapodást velünk, sőt ez 1993 előtt létrejöhetne, ha az európai belső piacot létrehozták. Teljesen irreális lenne azonban 1993 előtt Magyarországnak az európai közösségi tagsági státusáról beszélni. Az évszázad végéig azonban a teljes tagságot mindenképpen lehetségesnek tartom.

– A német egység létrejöttében Magyarország, mindenképpen pozitív értelemben véve, nem egészen ártatlan. A gyors egyesülési folyamatot tekintve Magyarországot is hasonló gondok gyötrik, mint más szomszédokat, hogy tudniillik egy erős Németország ismét veszélyes lehet?

– Pont ugyanezt a kérdést tette fel nekem nemrégiben egy vezető amerikai politikus. Azt feleltem neki: egyáltalán nem. Erre azt mondta: akkor Önök az egyetlen ország, amelyet ismerek, akiknek az újraegyesítéssel nincs problémájuk. Én személy szerint mindig feltétlen híve voltam a német újraegyesítésnek. Egyébként mi magyarok valóban büszkék vagyunk arra a közvetett szerepre, amit a berlini fal leomlásában játszottunk…

– …ami a magyar határoknak az NDK-menekültek előtt történt megnyitásával indult – a Német Szocialista Egységpárt-féle rezsim végének a kezdete.

– Ezzel kapcsolatban szeretném a neves magyar politikust, báró Eötvös Józsefet idézni. Ő azt mondta a XIX. század közepén: a magyar függetlenség a német egységtől függ. Büszke vagyok, ha ma azt mondhatom, hogy a német egység a magyar függetlenségtől függött.