Nemzetpolitika

Details

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökének írása

Domokos Géza hívott be néhányunkat egy kisebb irodába, ott találkoztunk a magyarországiakkal, köztük néhány régi barátommal is talán, de ma már csak egyvalakire emlékszem élesen, egy ismeretlenre: Antall Józsefre. Figyelt minket, hogy miket mondunk, és inkább hallgatott, de valami rendkívüli érdeklődés volt ebben a hallgatásban. Akkor nem ő tűnt ott a legfontosabbnak, s ma már, ismétlem, tulajdonképpen csak reá emlékszem a jelenlévők közül. Nyilván azért is, mert a későbbi szerepe visszavetült arra a pillanatra az én emlékezetemben, de azért is, mert valójában mindvégig ez volt rá jellemző a határon túli magyarokkal való kapcsolatában. A figyelem, a feszült érdeklődés, a megértésre és empátiára való törekvés. Majdani kapcsolatunkban, abban a néhány négyszemközti beszélgetésben is ezt éreztem: tiszteletet és szeretetet e különös emberfajta, a határon túli magyar iránt. És ezt nem érzem azóta a magyar politikusok nagy részénél – a kevés kivételtől eltekintve –, hogy nem azért kezelnek esetleg egyenrangú partnerként, mert így írja elő a politikai illemtan, hanem azért, mert tényleg van valami, amit mi biztosan jobban tudunk: tudniillik azt, hogy mi is van velünk.