- Details
- Written by Kónya Imre
(Videókkal)
1989-90-ben két fontos politikai megállapodásra került sor, amelyek főszereplője Antall József volt. Mindkettő jelentős szerepet játszott a demokratikus magyar jogállam létrejöttében. Ennek ellenére mindkét megállapodás a pejoratív értelmű „paktum” megjelöléssel rögződött a köztudatban. Az egyik az állampárt és az Ellenzéki Kerekasztal között 1989. szeptember 18-án jött létre, a másikat a választások után az első két helyezett párt, az MDF és az SZDSZ kötötte egymással. Antall Józsefet mindkettő miatt keményen támadták, megalkuvással, sőt árulással vádolták. Az állampárttal kötött megállapodást az Ellenzéki Kerekasztalon belül kisebbségben maradt SZDSZ és Fidesz, a szabaddemokratákkal kötött megállapodást elsősorban Antall saját pártján belül támadták.
Tény, hogy minden megállapodás engedményeket tartalmaz az ellenféllel szemben. Az Antall József által tett engedményekre azonban szükség volt. Az MSZMP-vel kötött megállapodás esetében a szabad választások, az MDF-SZDSZ megállapodás esetében pedig a kormányzáshoz szükséges törvényi feltételek megteremtése érdekében.
- Details
- Written by Kónya Imre
(Véletlen, hogy részese lehettem)
Részlet Kónya Imre „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből
Április 24-én délelőtt eredetileg azért mentem az MDF Bem téri székházába, hogy valamilyen adminisztratív ügyet intézzek a képviselői megbízatással kapcsolatban. Antall legközelebbi munkatársa már akkor is az a Rózsa Mariann, aki a legutolsó pillanatig, a miniszterelnök haláláig ott van mellette. Vele beszélgetünk, amikor Antall kilép a szobájából.
– Jó, hogy találkozunk – mondja. – Tölgyessy perceken belül itt lesz, örülnék, ha te is részt vennél a megbeszélésen.
– Meg akarok állapodni a szabaddemokratákkal – jelenti ki, már bent a szobájában. S miután nem szólok közbe, rövid szünet után folytatja:
– Erre mindenképpen szükség van, hogy kormányozni tudjunk. Az elnökséggel is közöltem, hogy csak úgy vállalom a miniszterelnökséget, ha sikerül megállapodnom. Egyértelművé kell tennünk, hogy Magyarországon stabil a politikai helyzet, rendezett körülmények között folyik a kormányalakítás.
– Akkor nem nagykoalíciót kellene kötni? – teszem fel a kérdést.
– Nem erre szól a felhatalmazásom – vágja rá nyomban. – A választmány és az országos gyűlés is úgy döntött, hogy a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal folytassunk koalíciós tárgyalásokat. S mellesleg én sem akarok a szabaddemokratákkal kormányozni. Nem biztos, hogy garantálni tudnám a kormányüléseken a minisztereim testi épségét – teszi hozzá mosolyogva.
– És arra is gondolni kell – fordítja komolyra a szót –, ha ezek valamelyik minisztériumba befészkelik magukat, a Jóisten se tudja őket kiverni onnan.
– De a legfontosabb az – folytatja –, hogy négy év múlva, ha mi netán elveszítjük a választást, ne az MSZP legyen az egyetlen alternatíva.
- Details
- Written by Kónya Imre
(Dokumentumokkal)
(A konstruktív bizalmatlansági indítvány)
Részlet Kónya Imre „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből
Este, amikor hazajövök az ügyvédi irodából, a konyhaasztalunk tele könyvekkel, jegyzetekkel, papírlapokkal. Kati napközben elejétől a végéig elolvasta a német, az olasz, a spanyol, a görög, az osztrák, a svájci, a dán, s még jó néhány alkotmány szövegét.
A német és a spanyol alkotmányban rátalált a konstruktív bizalmatlansági indítványra. Ezt természetesen csak a miniszterelnök ellen lehet előterjeszteni a miniszterek ellen nem, s csak úgy, ha az előterjesztők a bizalmatlansági indítványban megjelölik az általuk javasolt új miniszterelnököt is. A parlament mindkettőről egy szavazással dönt. Magyarán: csak akkor lehet leváltani a kormányfőt, ha a többség meg tud állapodni az új miniszterelnök személyében. Nincs exlex állapot. Diktatúra utáni új demokráciákban különösen fontos a stabilitás. Nem véletlen, hogy a németeknél és a spanyoloknál bevált ez a rendszer. Nálunk is jó lenne biztosítékként a löttyös indulatokkal szemben, amelyek az első csalódások után a kormányzó pártok háza táján is elhatalmasodhatnak. Még csütörtökön levelet írok Antallnak. Megírom, hogy a Tölgyessy-papír több sebből is vérzik.
Pénteken délután az MDF Bem téri székházában randevúzunk Balsaival és Salamonnal, cirka fél órával a Tölgyessyvel megbeszélt találkozó előtt. Hozzuk a mi javaslatunkat, ők is hozzák a magukét. Beszéljünk a konstruktív bizalmatlanságról is, mondom Balsainak. Ezt kellene Tölgyessy torkán közösen lenyomnunk.
Közben Csurka jön be a szobába. Mi újság, mik az elképzelések? - kérdezi. Kati elmagyarázza neki a konstruktív bizalmatlanság előnyeit. Ezt szeretnénk lenyomni Tölgyessy torkán, szólok bele én is. Csurka egyetértően bólogat. Amikor elmegy, valami olyasmit mond, hogy úgy látja, jó kezekben van a dolog…
- Details
- Written by Kónya Imre
(Nem egy paksi csőszkunyhóban, s nem is álruhában…)
Részlet Kónya Imre „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből
A vasárnapi tárgyalásra Tölgyessyék végül is hárman érkeznek. Kis János megfontolt, Pető barátságos, Tölgyessy pedig feladva korábbi szerepét, Antall partneréből pártelnökének szakértőjévé válik, illetve úgy viselkedik.
Aztán elkezdődik a vita a kétharmados törvények köréről, ebben Tölgyessy és Balsai a legaktívabb. Amikor egy-egy kérdésben körbemegyünk és nyilatkozunk, Kati is én is általában annyit mondunk: Péter, konstruktív bizalmatlansági indítvány… Késő este van, amikor Kis János végre rábólint: oké, legyen a konstruktív bizalmatlansági indítvány.
A megállapodás aláírása külön történet. Körbemegy a papír, ott van mindannyiunk neve. Balsai mellettem ül, sápadtan mondja: figyelj, ezt ne írjuk alá… Mondja is Antallnak, hogy szerinte elég, ha a két pártelnök írja alá a megállapodást, de Antallnak más a véleménye. A mellékletek is körbejárnak. Balsai tesz még egy halvány kísérletet, hogy legalább azokat ne… Aztán Antallra néz, s megadja magát
- Details
- Written by Kónya Imre
Részlet Kónya Imre „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből
Az MDF mozgalmi szárnya nehezen vette tudomásul a politikai realitásokat. Hat nappal az után, hogy az országgyűlési képviselőcsoport elsöprő többséggel elfogadta a megállapodást, Csoóri Sándor vagy hatvan embert toboroz össze a „paktum” megvitatására. A helyszín az Óbudai Művelődési Ház, a Selyemgombolyító. Az igazgató Zelnik József, Csoóri egyik famulusa. Antall felhív, hogy legyek én is ott a Selyemgombolyítóban. A bejáratnál közlik, hogy zártkörű a rendezvény, nem lehet bemenni. Mondom, Antall József kérésére jöttem, s mellesleg az MDF országgyűlési képviselője vagyok. Rövid tanakodás után mégiscsak beengednek.
Körülnézek a teremben. Látok jó néhány ismerőst, főleg képviselőket, de a többség teljesen ismeretlen. Ez rendben, hiszen nem vettem részt az MDF belső életében. Viszont alig hiszek a szememnek, amikor megpillantom Kósa Ferencet. Híres rendező, fontos filmeket csinált. Tudom, hogy baráti viszonyban van Csoórival, több filmben is dolgoztak együtt. Népről, nemzetről hasonlóan gondolkodnak. De bocsánat, az állampárt utódpártjának országgyűlési képviselője! Mit keres egy bizalmas megbeszélésen?