(Dokumentumokkal)

(A konstruktív bizalmatlansági indítvány)

Részlet Kónya Imre „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből

Otthon azonnal átnézzük Tölgyessy javaslatát. Egyetértünk azzal, hogy szükség van egy átfogó alkotmánymódosításra. A háromoldalú tárgyalásokon az Ellenzéki Kerekasztalnak természetesen nem sikerült mindenben érvényesítenie a jogállami megoldásokat. Olyan ideologikus elemek is maradtak az alkotmányban, mint például a demokratikus szocializmus. Ezeket most indokolt kigyomlálni az alkotmányból. Más esetekben a parlament tért el a kerekasztal mellett megfogalmazott szövegektől. Most itt az alkalom, hogy a szabadon megválasztott parlament kiküszöbölje ezeket a hibákat, s mindenben jogállami megoldásokat alkalmazzon.

A kormány és a parlament viszonyára vonatkozóan azonban a Tölgyessy-javaslat enyhén szólva, féloldalasra sikeredett. A minisztereket nem a parlament választaná, hanem a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezné ki. Ez így rendben van. A kormányfő állítja össze a csapatát, s övé az elsődleges felelősség a parlament felé. A köztársasági elnök szentesíti a miniszterelnök döntését, ezzel sincs probléma. Az is természetes, hogy a kormányfőt nem a jelenlevő, hanem az összes képviselő többsége választja meg. A javaslat viszont nem változtat a kormány és a kormánytagok megbízatásának megszűnésére vonatkozó szabályokon! Ez azt jelenti, hogy a parlament egyszerű többséggel leválthatná az abszolút többséggel megválasztott miniszterelnököt. Sőt, bizalmatlansági indítvánnyal azokat a minisztereket is eltávolíthatná, akik nem a parlament, hanem a kormányfő bizalmából miniszterek. Ezt az ellentmondást mindenképpen fel kell oldani.

A másik probléma az, hogy a javaslat szerint a köztársasági elnök, aki nem mellesleg ellenzéki, feloszlathatná a parlamentet, ha egy ciklusban négy eredményes bizalmatlansági indítványt terjesztenek elő a kormánnyal szemben. A jelenlegi alkotmányban egy éven belül kell ezt a feltételt teljesíteni. Vajon mi indokolja, hogy a jelenleginél négyszer nagyobb lehetőséget adjunk a parlament feloszlatására s új választás kiírására?

A harmadik kérdés, hogy a döntéseket milyen arányban szavazza meg a parlament. Mely döntéseket hoz meg egyszerű többséggel, melyeket abszolút többséggel, s melyeket kétharmaddal? De miért ne lehetne teljesen megszüntetni a kétharmadot? – teszem fel a kérdést feleségemnek, aki, mint mindig, most is reálisan értékeli a helyzetet: Ne fantáziáljunk, hanem nézzük át, milyen megoldásokat tartalmaznak a demokratikus alkotmányok, javasolja. Én viszont ahhoz értek, hogy elosszam a feladatokat.  Igazad van, mondom. A legjobb lesz, ha te átnézed az alkotmányokat, én pedig felhívom Balsait és Tölgyessyt, és egyeztetem a menetrendet.  

Balsai nem örül, hogy mi is beszálltunk, s kifejezetten elutasító. Azt mondja, nehéz időpontot találni, ők is nézik a javaslatot, s készítenek egy tervezetet, ha úgy gondoljuk, mi is csináljunk ilyet. Tölgyessy azt mondja, holnap elutazik, s csak másnap este jön haza. És az is lehet, hogy szombaton megint nem lesz itthon.  Ez a szombat valószínűleg kamu, de tudomásul kell venni: a péntek este az egyetlen időpont arra, hogy egyeztessünk.

Este, amikor hazajövök az ügyvédi irodából, a konyhaasztalunk tele könyvekkel, jegyzetekkel, papírlapokkal. Kati napközben elejétől a végéig elolvasta a német, az olasz, a spanyol, a görög, az osztrák, a svájci, a dán, s még jó néhány alkotmány szövegét. Csinált egy összehasonlító táblázatot, hol hogyan szabályozzák a minősített szavazáshoz kötött törvények körét, s milyen többséget követelnek meg a minősített szavazásnál. A konklúzió: az alkotmány módosításán kívül sehol sem kell az összes képviselő többségi szavazatát meghaladó támogatottság egy törvényjavaslat elfogadásához.

A német és a spanyol alkotmányban rátalált a konstruktív bizalmatlansági indítványra. Ezt természetesen csak a miniszterelnök ellen lehet előterjeszteni a miniszterek ellen nem, s csak úgy, ha az előterjesztők a bizalmatlansági indítványban megjelölik az általuk javasolt új miniszterelnököt is. A parlament mindkettőről egy szavazással dönt. Magyarán: csak akkor lehet leváltani a kormányfőt, ha a többség meg tud állapodni az új miniszterelnök személyében. Nincs exlex állapot. Diktatúra utáni új demokráciákban különösen fontos a stabilitás. Nem véletlen, hogy a németeknél és a spanyoloknál bevált ez a rendszer. Nálunk is jó lenne biztosítékként a löttyös indulatokkal szemben, amelyek az első csalódások után a kormányzó pártok háza táján is elhatalmasodhatnak.

Még csütörtökön levelet írok Antallnak. Megírom, hogy a Tölgyessy-papír több sebből is vérzik. A parlament feloszlatásának lehetőségét nem szabad növelni. A miniszterekkel szemben ne lehessen bizalmatlansági indítványt előterjeszteni. Kifejtem, hogy mindez nem csupán elvi kérdés. Az ellenzék zsarolhatná a miniszterelnököt, hogy egyik vagy másik miniszterétől szabaduljon meg. Az SzDSz-nek van is erre némi hajlandósága, jegyzem meg. A kormányfő elleni bizalmatlansági indítvány elfogadásához abszolút többségre, azaz valamennyi képviselő fele plusz egy szavazatra legyen szükség. Azt is jó lenne elérni, hogy a minősített többséghez kötött törvények elfogadásához is legyen elég az abszolút többség. A kétharmadot pedig korlátozzuk az alkotmánymódosításra. Emellett egyértelműen kiállok a konstruktív bizalmatlanság intézménye mellett. Leírom, hogy ez azért is fontos, mert végül is ellenzéki lesz az elnök. Ha netán bukik a kormány, ne ő jelölje az új miniszterelnököt. Egészében pedig az a véleményem, hogy amennyiben az SzDSz nem hajlandó érdemi engedményekre, vállalnunk kell egy nyílt parlamenti vitát, mert szerintem igazunk van, s ezt a közvélemény előtt is világossá tudjuk tenni.

Dokumentum: „Kónya Imre észrevétele”

A levelet kora délután beviszem a Bem térre. Antall házon kívül van, de Rózsa Mariann szerint akármilyen későn is, de ma még mindenképpen visszajön. Megjegyzem, hogy sürgős az ügy, mert holnap találkozunk Tölgyessyvel. Rózsa Mariann megígéri, ha bejön, azonnal a kezébe nyomja.

Antall még aznap este felhív telefonon: A konstruktív bizalmatlanság mehet, a többivel is egyetértek, azért harcoljatok. Bár a kétharmadhoz egészen biztos, hogy ragaszkodni fognak. Itt a kétharmados törvények körének szűkítésére koncentráljatok. Hozzáteszi, nincs más alternatíva, mint a megállapodás. Ha e nélkül megyünk bele egy parlamenti vitába, reménytelen a helyzetünk. Gondold csak el, mit szólnának az emberek, hogy ezek itt hónapokig vitatkoznak az alkotmányról, ahelyett, hogy velünk foglalkoznának. Igazad van, ismerem el, de azért hozzá teszem: legalábbis a mai sajtóviszonyok között. Antall nem veszi fel a kesztyűt. A lényeg, mondja, hogy meg kell egyezni. Persze fontos, teszi hozzá, a szabaddemokraták ne higgyék, hogy nincs más alternatíva…

* * *

Pénteken délután az MDF Bem téri székházában randevúzunk Balsaival és Salamonnal, cirka fél órával a Tölgyessyvel megbeszélt találkozó előtt. Hozzuk a mi javaslatunkat, ők is hozzák a magukét. Beszéljünk a konstruktív bizalmatlanságról is, mondom Balsainak. Ezt kellene Tölgyessy torkán közösen lenyomnunk.

Dokumentum „Balsai István és Salamon László észrevétele”

Közben Csurka jön be a szobába. Mi újság, mik az elképzelések? - kérdezi. Kati elmagyarázza neki a konstruktív bizalmatlanság előnyeit. Ezt szeretnénk lenyomni Tölgyessy torkán, szólok bele én is. Csurka egyetértően bólogat. Amikor elmegy, valami olyasmit mond, hogy úgy látja, jó kezekben van a dolog…