Részlet Kónya Imre „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből

Május 1-je van. Fogmosás közben eszembe jut: „a munkásosztály harcos ünnepe”. De idén nem ez az érdekes. Holnap lesz az országgyűlés alakuló ülése. És két napja írtuk alá az MDF-SzDSz megállapodást. Erről nyílván komoly vita lesz a frakcióban.

Bár az utolsó pillanatban érkezünk a Bem térre, a kaputól néhány méterre találunk parkolóhelyet. Az ülés jó negyedórás késéssel kezdődik. Mint mindenki, én is Antall beszédére vagyok kíváncsi. Az első néhány mondat után megállapítom, hogy remek formában van. Indításként arra hívja fel a figyelmet, hogy a holnap induló parlamenti munkában a Magyar Demokrata Fórum képviselőinek kormányzati frakcióként kell majd működniük. Elismeri, a több évi ellenzéki magatartás után nehéz lesz a kormányzati pozíció követelményeihez igazodni, annak megfelelni. A kormánypárti képviselőknek bízniuk kell a kormányban és egységesen kell fellépniük a parlamentben. Aztán beszél arról, hogy az egész kelet-közép-európai térséggel szemben a világban nagyfokú a bizalmatlanság és a bizonytalanság. Ennek következtében az elmúlt hónapokban több százmillió dollárt vontak ki a magyar bankokból, és a Nemzeti Bank ezáltal nehéz helyzetbe került. Az elmúlt hetekben ez a jelenség felerősödött, ezért világossá kell tennünk a nemzetközi közvélemény előtt, hogy Magyarországon egy nyugati típusú, működőképes parlamentáris rendszer jön létre, és olyan kormányt tudunk alakítani, amely mögött erős parlamenti többség áll, egységes koalíció, amely képes a határozott cselekvésre és hajlandó az ellenzékkel való együttműködésre. Ilyen bevezető után tér rá a megállapodásra.

Elmondja, hogy a III. Országos Gyűlés széleskörű felhatalmazást adott neki a koalíciós tárgyalásokra s a kormányzati munka előfeltételeinek megteremtésére. Az országos gyűlés úgy döntött, hogy ne legyen nagykoalíció a szabaddemokratákkal, hanem a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal induljanak meg a koalíciós tárgyalások. Ebből viszont az következett, hogy a kétharmados törvények jelentős visszaszorítása nélkül a kormányzás nem lehetséges. Antall megjegyzi, hogy erre az országos gyűlésen kifejezetten felhívta a figyelmet. A problémát ezzel a megállapodással sikerült áthidalni.

Ő ezekre a tárgyalásokra felhatalmazást kapott, jelenti ki határozottan, és a felhatalmazás alapján folytatta le a tárgyalásokat s kötötte meg a szabaddemokratákkal a megállapodást, amelyeket egyébként az országos elnökség a tegnapi napon jóváhagyólag elfogadott. Bizalmat kérek a frakciótól, folytatja Antall, de azzal, hogy már most kijelentem: amennyiben a jövőben, bármikor belső bizalmatlansági indítvánnyal él velem szemben a frakció, én le fogok mondani a miniszterelnökségről, a pártelnökségről, és ha kell, a képviselői mandátumomról is. Ezt azért jelentem ki, hogy a jegyzőkönyvbe kerüljön és a jövőben hivatkozni tudjanak rá és én is hivatkozni tudjak rá. Bizalmat kérek tehát Önöktől és ígérem, hogy ezzel a bizalommal soha nem fogok visszaélni. Önöket semmikor és semmilyen körülmények között nem fogom a szakadék szélére vinni, nem fogom politikai kalandokba keverni és nem fogom olyan helyzetbe hozni, hogy röstellniük kelljen azt, hogy az MDF tagjai.

Ezek után az a néhány felszólalás, amely a megállapodás aláírását megelőző egyetértést vagy a tárgyalások nyilvánosságát kérte számon, visszhangtalan maradt. Az MDF országgyűlési képviselőcsoportja végül két ellenszavazattal és két tartózkodás mellett tudomásul veszi az elnöki tájékoztatást. Ezzel a pártelnökség után a parlamenti frakció is elfogadta a megállapodást.

***

A május 1-jei frakcióülésen egyébként a szünetben is történt említésre méltó esemény. Antall felkért az országgyűlési képviselőcsoport vezetésére. Igaz, csak feltételesen. A felkérés nélkülözte a formalitásokat. Nem nehéz felidéznem a szituációt.

A folyosón, a kampány során megismert pest megyei képviselőkkel beszélgetek, persze a „paktumról”, egészen addig, amíg nem szólnak, hogy folytatódik az ülés. Annyi időm azért még van, gondoltam, hogy a mosdót felkeressem. Kis idő múlva Antall nyit be a helyiségbe, s a mellettem lévő piszoárhoz lép. Megkérdezi, hogy vállalnám-e a frakció vezetését, ha úgy alakulna. A frakció vezetését? – kérdezek vissza, miközben mérlegelem a váratlan ajánlatot. Nem akarok miniszter lenni, hatalommal, fekete Mercedesszel, s pártvezető sem. Nem vágyom semmi olyan pozícióra, ami a régi rendszer politikusait idézi. De képviselni a frakció álláspontját a parlamenti vitákban és a közvélemény előtt, ezt nagyon is el tudom képzelni… Rövid gondolkodás után igent mondok. Antall elégedetten bólint, majd megmagyarázza a feltételes módot. Minden attól függ, mondja, hogy Für Lajosnak tudok-e szerepet találni a kormányban. Mert ha nem, őt kell javasolnom frakcióvezetőnek.

Antall persze nem kizárólag és valószínűleg nem is elsősorban azért próbált tárcát találni Für Lajosnak, hogy én lehessek a frakcióvezető. Fontos volt neki, hogy az MDF-alapítók közül valaki miniszter legyen s az „ős-emdéefesek” szemében hitelesítse kormányát. Für eredetileg a határon túli magyarokkal szeretett volna foglalkozni, de Antall nem akart erre egy külön minisztériumot létrehozni. A honvédelmi tárcát végül is Szabad György „találta ki” számára. Antallnak tetszett az ötlet. „Ha Veres Péter lehetett hadügyminiszter Nagy Ferenc kormányában, Für Lajos miért ne lehetne az enyémben?” Mint később tőle hallottam, így reagált Szabad javaslatára.

***

Az MDF mozgalmi szárnya nehezen vette tudomásul a politikai realitásokat. Hat nappal az után, hogy az országgyűlési képviselőcsoport elsöprő többséggel elfogadta a megállapodást, Csoóri Sándor vagy hatvan embert toboroz össze a „paktum” megvitatására. A helyszín az Óbudai Művelődési Ház, a Selyemgombolyító. Az igazgató Zelnik József, Csoóri egyik famulusa. Antall felhív, hogy legyek én is ott a Selyemgombolyítóban. A bejáratnál közlik, hogy zártkörű a rendezvény, nem lehet bemenni. Mondom, Antall József kérésére jöttem, s mellesleg az MDF országgyűlési képviselője vagyok. Rövid tanakodás után mégiscsak beengednek.

Körülnézek a teremben. Látok jó néhány ismerőst, főleg képviselőket, de a többség teljesen ismeretlen. Ez rendben, hiszen nem vettem részt az MDF belső életében. Viszont alig hiszek a szememnek, amikor megpillantom Kósa Ferencet. Híres rendező, fontos filmeket csinált. Tudom, hogy baráti viszonyban van Csoórival, több filmben is dolgoztak együtt. Népről, nemzetről hasonlóan gondolkodnak. De bocsánat, az állampárt utódpártjának országgyűlési képviselője! Mit keres egy bizalmas megbeszélésen?

Amikor Antall megérkezik, szórványos taps fogadja. Csoóri elésiet, üdvözlik egymást és az első sor közepén fenntartott helyére kíséri. Antall feszültnek, idegesnek látszik. Csoóri rövid bevezetőt tart. Azt mondja, hogy régi barátaink közül sokan vannak, akiket váratlanul ért ez a paktum. Azért szervezte meg az összejövetelt, hogy tisztázzuk az esetleges félreértéseket.

Antall azzal indít, hogy kizárólag Csoóri Sándorra való tekintettel tett eleget a meghívásnak. Az MDF elnökeként és kijelölt miniszterelnökként a párt testületeinek és az országgyűlési képviselőcsoportnak tartozik beszámolni. Nem pedig egy baráti társaságnak. Ettől függetlenül, ha már itt van, néhány dolgot elmondana. Azután beszél a stabilitás fontosságáról, a nemzetközi piacok megnyugtatásáról. Arról, hogy az ország pénzügyileg kritikus helyzetben van. Nyolcszáz millió dollár a teljes valutatartalék. Ha nem sikerül helyreállítani a pénzpiacok bizalmát és további valutát vonnak ki az országból, összeomlik a pénzügyi rendszer. A legnagyobb ellenzéki párttal való viszony normalizálása hozzájárul a politikai stabilitás megteremtéséhez, amire feltétlenül szükség van a piacok megnyugtatásához. Nem nagyon tetszik a beszéde. Magyarázkodik, holott szerintem kifejezetten előnyös megállapodást kötött. A vége kicsit jobban sikerül. Talán ennyi elég lesz, mondja, hogy mindenki felfogja, mit jelent az országnak és az MDF-nek ez a megállapodás.

Szemmel láthatóan befejezettnek tekinti a látogatást. Csoóri azonban átveszi a szót, mint aki válaszbeszédet akar tartani. Köszönöm Jóska a tájékoztatást, a barátaink nevében, mondja. Már csak rövid időre vennénk igénybe a türelmedet. Antall kényszeredetten visszaül a helyére. Néhány részletre lennénk még kíváncsiak, ami nem teljesen világos. Átadom a szót Timkó Iván barátunknak, aki jogászként szakszerűen tudja feltenni a kérdéseket. Na, most fog felállni, gondolom magamban, de Antall fegyelmezi magát, s marad.

Timkó Iván Csoóri bizalmasa. A jogi kérdésekben Csoóri tájékozatlan és Timkó tudásában feltétlenül megbízik. A gond az, hogy Timkó sok évet járt ugyan a jogi egyetemre, de érvényes diplomát nem szerzett. Kudarcainak oka állítólag az volt, hogy a tankönyvekben az apró betűs részeket maradéktalanul magáévá tette, de a nagybetűkre már kevesebb energiája maradt. Mindez csak ezért érdekes, mert eleinte legtöbbször ő képviselte az MDF-et a jogi tárgyú szakmai rendezvényeken. És 88 – 89-ben a különböző értelmiségi szakmák képviselői az új pártokat sokszor annak alapján ítélték meg, hogy kik azok, akik a színeikben megjelennek. Bizony, szegény Timkó Iván nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a jogászok véletlenül se árasszák el a Magyar Demokrata Fórumot. Miként a Magyar Televízió politikai orientációjában is lehetett némi szerepe annak, hogy a tévé munkatársai az MDF-et Ilkei Csabával azonosították…

Timkó hosszas érvelésbe kezd, hogy miért helytelen a paktum, s miben várják a megjelentek az MDF elnökének a magyarázatát. Antall felemeli a kezét, jelezvén, hogy szólni akar. Csoóri félbeszakítja Timkó előadását… Nekem erre egyszerűen nincs időm, jelenti ki Antall ingerülten. Aki nem érzi annak abszurditását, hogy a dezignált miniszterelnök politikai dilettánsok kérdéseire magyarázkodjék felelős döntése miatt, s mindezt egy olyan társaságban, ahol jelen van az egyik ellenzéki párt országgyűlési képviselője, azt én nem hallgatom tovább. Ha valaki kíváncsi még valamire, itt ül Kónya Imre, aki ismeri a megállapodás minden részletét. Ő ki tudja elégíteni mindenki kíváncsiságát. Kezét nyújtja Csoórinak, aki kikíséri.

Én pedig ott maradtam egyedül, egy nem éppen barátságos közegben. Kiálltam Timkó mellé és beszélni kezdtem, de alig figyeltek rám. Nehezteltem Antallra, hogy ilyen helyzetbe hozott. Később beláttam, a maga szempontjából ennél jobb megoldást aligha választhatott…

A következő hétvégén egyébként az elnökök gyűlése elsöprő többséggel tudomásul vette a szabaddemokratákkal kötött megállapodásról, s a koalíciós tárgyalásokról szóló elnöki beszámolót. Ez ugyan az MDF-alapszabályban nem szereplő, hatáskör nélküli konzultatív testület, de a súlya azért nagy, mivel az MDF valamennyi helyi szervezetének elnöke részt vesz benne.