"Küldött" ember?

Amikor Antall Józsefnek bizalmat szavaztunk, nemcsak új vezetőt választottunk, hanem az általa megfogalmazott új stratégiát is elfogadtuk. (1.) Feladtuk a semlegesség elvét, hogy deklarálhassuk érdekeltségünket az euro-atlanti integráció folyamatában. (2.) Az ún. „népi bal”-lal (reform-szocialisták) tervezett együttműködés ellehetetlenülése miatt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal készültünk koalícióra lépni, s végül (3.) a „harmadikutas” gazdaságpolitikai koncepció helyett a (nyugatnémet mintájú) szociális piacgazdaság rendszerébe való betagolódás mellett döntöttünk. Az eredeti lakiteleki program nem azért módosult tehát, mert a „nyugati piacbarát körök” által „küldött” Antall József beférkőzött közénk, hogy kiárulhassa az országot a Nyugatnak. Éppen ellenkezőleg: Antall Józsefre és az általa megfogalmazott irányelvekre azért volt szüksége az MDF-nek, mert a történelmi feltételek gyors változása az eredeti programot anakronisztikussá tette.

(Videóval)

Az az elképesztő állítás, hogy Antall József „fogott ember” lett volna, már nem csak történelemhamisítás, hanem aljas rágalom, súlyos kegyeletsértés. Erre reagálni: becsületbeli ügy. Ugyanakkor nehéz mindezt indulat nélkül megtenni, de megpróbálom.

A liberális oldalhoz sorolt történész, Rainer M. János tüzetes kutatást végzett az Antall Józsefre és édesapjára vonatkozó titkosszolgálati anyagokban. Kutatása eredményét „Jelentések hálójában” című könyvében tette közzé. Ebből kiderül, hogy Antall Józsefet 1957-től 1989-ig folyamatosan megfigyelték a kommunista állambiztonság emberei. A jelentésekből egy olyan személyiség képe bontakozik ki, aminek alapján érthető, hogy a titkosszolgálatokban fel sem merült, hogy Antall Józsefet megpróbálják beszervezni. A könyvben közzétett dokumentumok alapján a néhai miniszterelnök szinte megdicsőül.

Ehhez képest, több mint húsz évvel Antall József halála után akad valaki – ráadásul a magát jobbközépnek valló oldalról – aki azt az elképesztő vádat fogalmazza meg, hogy a miniszterelnök „fogott ember” volt. Fricz Tamás cikkének alcíme: „Fennáll a veszélye annak, hogy a hatalom elfelejti, kinek mit köszönhetett.” Az egzisztenciális aggodalmakat megértem. De miért kell ebbe a „mai kocsmába” Antall Józsefet és a rendszerváltoztatást belekeverni?

Bíró Zoltánnak egyébként – Antall elődjének az MDF élén – már korábban is voltak olyan nyilatkozatai, amelyben Antall Józsefet „küldött embernek” nevezte. Ezt azonban mindenki egy sértett ember nevetséges vádaskodásának minősítette, és senki sem foglalkozott vele. Időközben azonban Bíró egy egész történeti intézetet kapott. S lám, a Rendszerváltást Kutató Intézet keretében Káhler Frigyes megfogalmaz egy megalapozatlan gondolatsort valamiféle gentlement’s agreementről, ami Antall és a kommunisták között jött volna létre a felelősségre vonás elmaradásáról. Ezt kollégája, Fricz Tamás tovább gondolja és a Magyar Nemzetben leírja: Antall József „fogott ember” volt. Ugyanazt, amit az MSZMP-ből a rendszerváltás hajnalán kizárt, népi baloldali főigazgató – kicsit finomabban – már évekkel ezelőtt megfogalmazott…

Az Antall Józsefre emlékezők csaknem kivétel nélkül úgy idézik fel a miniszterelnököt, mint aki képességei és tudása révén az ország kritikus helyzetében példaértékűen látta el felelősségteljes feladatát. Érdemeit emléktáblák és szobrok örökítik meg nem csak az ország településein Miskolctól Szombathelyig, hanem Brüsszelben, Párizsban, Zágrábban. Leggyakrabbak az évfordulós megemlékezések, így április 8-án, amikor születésének és december 12-én, amikor halálának évfordulóján méltatják a miniszterelnököt.

Az általánosságban elismerő vélemények mellett vannak azonban disszonáns hangok is. A bírálók a tényektől elvonatkoztatva olyan feltételezéseket engednek meg maguknak, amelyekre semmifajta bizonyítékuk sincs. Egyesek még azt is sejtetni merészelik, hogy Antall József nem saját képességei révén lehetett a rendszerváltoztatás miniszterelnöke, hanem „valakik küldték”, hogy ezt a feladatot végrehajtsa.

Antall Józsefet a XX. század magyar történelmének meghatározó államférfiúját azonban nem valaki, vagy valamilyen intézmény küldte, hanem saját elhivatottsága, elszántsága és akarata. Antall Józsefnek az volt a küldetése, hogy a súlyos gondokkal küszködő ország vezetését átvegye, majd kiváló képességeinek és tudásának birtokában hazájának javát szolgálja. Jól jellemzi ezt a miniszterelnöki eskütételkor elmondott beszéde.

Az Antallt leggyakrabban bírálók hiányolják az elitváltás megtörténtét, elmarasztalják a privatizációs gyakorlatot és fellengzős véleményeket fogalmaznak meg arról, hogyan kellett volna kezelni az adósságállományt.