Kül- és nemzetpolitika
Antall József kül- és nemzetpolitikáját bemutató cikkeket három részre osztottuk. Az első részben Jeszenszky Géza, történész, egyetemi tanár, az Antall-kormány külügyminisztere nyolc fejezetből álló tanulmányát közöljük. Miután a tanulmány fejezetei önállóan is megállják a helyüket, az egyes fejezeteket önálló cikkek formájában tettük elérhetővé a honlapon. (A negyedik fejezet a nemzetpolitikával foglalkozik.)
Az egyéb külpolitikai írások között Jeszenszky Gézának Antall József történelmi jelentőségű kezdeményezéséről, a Visegrádi Együttműködésről írt cikkét tettük fel a honlapra. Majd Entz Géza három cikke következik, amelyben a szerző Antall József és egyik államférfiúi példaképe, Konrad Adenauer politikájának összefüggéseit elemzi. (Entz Géza államtitkárként volt a miniszterelnök közvetlen munkatársa.)Végül Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője két - archív videofelvételekkel alátámasztott - visszaemlékező írását közöljük, a miniszterelnök külpolitikai gondolkodásáról és a varsói szerződés megszűnésében játszott szerepéről.
Antall József nemzetpolitikáját Markó Béla elemezte, szubjektív motívumokat sem nélkülöző írásában. (A szerző a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezető politikusa, 1993 januárjától 2011 februárjáig a szervezet elnöke volt.)
Subcategories
Antall a külpolitikus 8
Antall József több volt, mint az akkori MDF történészből lett elnöke, aki megnyerte az 1990es szabad választásokat. Ő volt az egypártrendszerből a többpártrendszerbe, a diktatúrából a demokráciába, a központilag irányított gazdaságból a piacgazdaságba történő békés átmenetet levezénylő miniszterelnök. Korai halála akadályozta meg célja, egy mintaszerű alkotmányos európai állam, egy erős, gazdaságilag virágzó Magyarország megteremtésében. Akik ismerték őt, tudták, hogy egy kivételes műveltségű, közvetlen modorú, önzetlenül segítőkész és remek humorú ember. Politikustársait – ellenfeleit is beleértve! – tudásával és jellemével lenyűgözte. Azt, hogy népét alaposan ismerő és őszintén szerető, politikai munkásságával és egész életével a nemzet javát szolgáló ember volt, csak halála pillanatában és temetésekor érezték meg százezrek. Késői bírálóinak, rágalmazóinak egyetlen mentsége tudatlanságuk. Ahogy az egyik külföldi nekrológ írta, ő volt a rendszerváltozások „meg nem énekelt hőse,” akit a hazai és a világsajtó – ellentétben Havellal vagy Wałęsával – nem ismert igazán el, de a világ akkori vezető politikusai nagyra értékelték Magyarország általa megteremtett stabilitását, személyes tulajdonságait tekintve pedig kiemelték világpolitikai tájékozottságát, meglátásait és javaslatait. Antall politikusi tehetsége a belpolitikában is vitathatatlan volt, külpolitikája pedig messze túlmutatott az ország határain.1 A jelen összefoglalásnál részletesebben mutatom be e külpolitikai egyik szeletét, a nemzetpolitikát "Kísérlet a trianoni trauma orvoslására. Magyarország szomszédsági politikája a rendszerváltozás éveiben" címen, az Osiris könykiadónál 2016-ban megjelent könyvemben.