A bajor Christlich-Soziale Union (CSU) 1989. november 18-án Münchenben tartotta kongresszusát, amelyen a kormányzó párt küldötteihez szólt az egyik magyar testvérpárt, az MDF elnöke németül.

Igen tisztelt Elnök Úr, Szövetségi Kancellár Úr!
Hölgyeim és Uraim!

Különleges megtiszteltetés és öröm számomra az, hogy a Keresztényszocialista Unió (CSU) pártkongresszusának átadhatom a Magyar Demokrata Fórum szívélyes üdvözletét. A CSU kongresszust most üdvözölheti először a magyarországi ellenzéki pártok egyik kereszténydemokrata tömörülése, és ezzel demonstrálhatja a baráti kapcsolat és együttműködés új korszakának kezdetét.

Magyarország Németországgal és főleg Bajorországgal már évszázadok óta történelmi, kulturális, gazdasági és emberi kapcsolatban áll. Első királynőnket, Gizellát Szent István Bajorországból hozta; az államalapítás után, az első évszázadokban Bajorországból és Németország egyéb részeiről számos lovag és katona, kereskedő és telepes jött hazánkba és gazdagította a magyarok országát. A törökök elleni háborúkban vállvetve együtt harcoltunk, és Buda 1686-ban történt felszabadításakor a keresztény hadsereg élén velünk együtt bajor csapatok álltak. A bajorországi Erzsébet királynő szobra a Duna partján ifjúságunkat naponta emlékezteti a királynő Magyarország iránt érzett szeretetére és arra, hogy közreműködött a megbékélésben 1867-ben az uralkodóház és a nép között.

Azt sem fogjuk elfelejteni, hogy Önök 1956-ban, amikor még maguk is alig lábaltak ki a második világháború katasztrófájából, a magyar forradalom leverése után elmenekült magyarok tízezreit tárt karokkal fogadták be. Köztük volt O’sváth György barátom is – a Magyar Kereszténydemokrata Ifjúság vezetője, akivel akkor, 1956-ban, még a harcok idején közösen hívtuk életre a kereszténydemokráciának e magyarországi legerősebb szövetségét –, aki itt van közöttünk.

Tehát, amikor néhány héttel ezelőtt kinyitottuk a magyar határokat a Németország keleti részéből származó, mintegy tízezer német előtt, ez nem csak népünk önbecsülésének demonstrálása volt, hogy tudniillik mi elutasítjuk azt a nekünk szánt szerepet, hogy német barátaink börtönőrei legyünk. Nem, ez is a kölcsönösség egyik gesztusa volt, az Önök országa részéről tanúsított barátság, megértés és támogatás viszonzása.

Még egy szó az akciónkat követő eseményekhez. Azt a hatást, amit a határnyitás keltett, mi csak sejtettük. Most pedig a hazájuk keleti részében ténylegesen bekövetkezett hatásért Önökkel együtt lelkesedünk.

Egyébként szeretném tisztázni: szerintünk a német népet illető minden kérdést a német nép önrendelkezési jogának gyakorlásával kell megoldani. Az újraegyesítés Európa egyesítési folyamatának alkotórésze.

A mi országunk most döntő időket él át. Egy totalitárius rendszer, az államszocializmus rendszere összeomlott. Most országunkban a beszéd, sajtó, gyülekezési és csaknem valamennyi egyéb szabadság érvényesül. Néhány hónappal ezelőtt ünnepélyes keretek között emlékezett meg a nemzet az 1956-os szabadságharcosok mártírjairól. Ki tudta volna elképzelni ezt az év elején?

A diktatúra szerkezetét és intézményeit azonban még nem lehetett felszámolni. A parlament, a kormányzat, az állam és közigazgatás, a hadsereg, a rendőrség, továbbá egyéb társadalmi és állami szervezetek még mindig nem állnak politikai ellenőrzés alatt.

Ma a mi feladatunk új struktúrák kialakítása vagy a meglévő intézmények szabad, demokratikus és pluralisztikus átalakítása. Még ebben az évben létrehoznak egy új szervet, az Alkotmánybíróságot. A köztársaság, és nem a „népköztársaság” elnökét a jövő év elején választják meg. A parlamenti szabad választásokat tavasszal tartjuk, és ez a parlament egy a népből, a nép által és a népért való kormányzatot választ. Nekünk a közigazgatás vezető pozícióit új emberekkel kell betöltenünk, hogy országunk kipróbált szakemberei az újjáépítésben közreműködhessenek. És nekünk minden konzekvenciáival együtt kell megvalósítanunk a „szociális piacgazdaság” modelljét, hogy országunkat a súlyos gazdasági nehézségekből kivezethessük.

Ezeken túl, minden pártot és népünk minden rétegét fűti az a vágy, hogy az Egyesült Európához, az Európai Közösséghez tartozhassék.

Történelmünk, kultúránk, szellemi és politikai öntudatunk révén mi ennek az Európának része vagyunk. Most olyan a helyzetünk, hogy megvalósíthatjuk a politikai, szerződési és adminisztratív egyesülést is. Ez bizonyára időt vesz igénybe, és átmeneti szabályozásokkal jár. De egyeztesse össze, amilyen gyorsan csak lehet a Közösség és a szabadon választott magyar kormány a taggá válás célkitűzését a megvalósítás ütemével.

Hölgyeim és uraim, hatalmas feladatok állnak előttünk. Ezekkel csak akkor tudunk megbirkózni, ha ebben Európa segít nekünk, ha támogatásukat megkapjuk.

A CSU felejthetetlen elnöke, Franz Josef Strauss nagy barátja volt Magyarországnak, az elsők közé tartozott, akik a tehetetlenség nehéz éveiben eljöttek hozzánk, mégpedig egyszer a CSU tartományi gyűlés frakciójának élén. Az ő támogatására számíthattunk. Biztosak vagyunk abban, hogy örökösei, Theo Waigel, Max Streibl és mások az ő nyomdokába lépnek ebben a vonatkozásban is.

Hölgyeim és uraim, evezzünk előre új partok felé. Amint harminc évvel ezelőtt Nyugat-Európa kereszténydemokratái az Európai Közösség alapkövét rakták le, úgy mi, Nyugat és Közép-Európa kereszténydemokratái vessük meg a minden európai népet magába foglaló Európai Unió részére a Közösség kiszélesítésének alapját!