Dr. Antall József napirend előtti felszólalásában megemlékezik 1944. március 19ről

Elnök: Szabad György

DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy egy munkaparlamentnek, amelyiknek súlyos és sorozatos munkában kell új és új törvényalkotásokat hoznia, mindenképpen néhány pillanatra meg kell emlékezni 1944. március 19éről. Nézzék el nekem, hogy ezt részben személyes okokból teszem, s részben azért, hogy kifejezésre juttassam ennek az Országgyűlésnek, ennek az Országgyűlésnek felelős Kormánynak országvilág előtt a politikai hitvallását és állásfoglalását, amiben – meggyőződésem és remélem – nincs közöttünk különbség.
1944. március 19-e éjszakájára nagyon közvetlenül és nagyon jól emlékezem vissza. Arra az éjszakára, amikor a kormányzó távol volt, a Kormány itt volt – néhány minisztere kivételével. Ennek az Országgyűlésnek az is különleges jelleget ad, hogy itt van körünkben korelnökünk, Kéri Kálmán vezérezredes úr, aki akkor egész éjszaka a belügyminiszterrel együtt irányította a német csapatok megfigyelését és ellenőrzését a bevonuláskor, és elősegítette azt, hogy értesíteni tudta azon az éjszakán a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter megbízásából mindazokat az országgyűlési képviselőket, mindazokat a baloldali politikai vezetőket és mindazokat a külföldieket, akik akkor itt voltak Magyarországon, és nagyon sokan így menekültek meg a Gestapofogság elől.
Ez a nap emlékezés arra, hogy a hitleri német csapatok bevonultak Magyarországra, és ezzel 1944. március 19-én de jure elvesztette Magyarország a szuverenitását. Ha megadatik ennek az Országgyűlésnek, és megadatik ennek a Kormánynak – amiben bízom –, hogy június 30ával nem lesznek külföldi csapatok Magyarország földjén, akkor egy történelmi folyamatnak a végére jutunk: Magyarország teljes szuverenitása helyreállításának. De célszerű s illő megemlékezni arról a napról, március 19éről, amikor a hitleri német csapatok bevonultak Magyarországra.
Szeretném összegezni azt is, hogy Magyarország évek óta háborúban állt; súlyos megpróbáltatások, törvényszegések, ha úgy tetszik az emberi jogokkal, az emberiességgel ellentétes törvények voltak érvényben. De senki ne felejtse el azt, hogy ugyanakkor 1944. március 19-ig itt Európa akkori legnagyobb zsidó közössége még életben volt. Ne felejtse el azt, hogy itt külföldi menekültek és hontalanok tízezrei még viszonylagos biztonságban éltek! Ne felejtsék el azt, hogy azok a pártok, amelyek ma itt vannak, és amelyekről sok minden elhangzik, azon politikai eszmék örökösének tekintik magukat, amelyek szembeszálltak a hitleri Németországgal, és amelyek egy parlamentáris demokrácia hitében voltak. Ezt mondom akkor, amikor a kormánykoalícióban részt vevő politikai pártokat is vádaskodások érik. Úgy gondolom, hogy ezen a napon emlékezni kell mindazokra a politikusokra, akik – éppen ellenkezőleg – mindent ennek érdekében fejtettek ki.
Összegezhetem. UlleinReviczky Antal egykori stockholmi magyar követ az emigrációban jelentette meg könyvét, amelynek címe: „Német háború, orosz béke”. Ez volt emlékiratainak a címe. Ő volt az, aki 1943-ban már részben azzal a céllal ment ki, hogy egyike legyen a közvetítőknek az akkori semleges Svédországban. Erre is emlékeznünk kell, mert ez a nap mindenki számára fontos. Ne menjünk el mellette anélkül, hogy erre ne emlékeznénk!
Úgy gondolom, hogy példaértékű ez a nap abban is, hogy politikai nézetektől függetlenül azok, akik a nemzeti gondolkozásban, azok akik a politikai demokrácia hitében vagy legalábbis a hitleri Németországgal való szembenállásban egyek voltak, figyelmeztetni tudták egymást, mert a börtÖnökben ugyanúgy, mint később, nézetkülönbség nélkül újra együtt voltak.
Figyelmeztetőnek kell lennie minden ilyen napnak, hogy arra figyelmeztessen bennünket, hogy bennünket felelősség terhel. Felelősség a kijelentéseinkért, felelősség a tetteinkért és felelősség azért, hogy milyen politikai erők aktivizálódhatnak, milyen politikai szellemiség jön ki a harcból, és emlékezni kell arra is, hogy akár szélsőjobb, akár szélsőbal politikai nézet, együtt veszélyezteti a születő magyar politikai demokráciát, és ez kell, hogy kötelezzen bennünket.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a Kormány, amíg az én vezetésem alatt áll, ennek a jegyében, a szuverenitás teljes helyreállításának a jegyében, de minden szélsőjobb és minden szélsőbal ordas eszmével szembe fog szállni. Erre engem kötelez saját meggyőződésem, és köteleznek a koalíciós pártok. Úgy gondolom, hogy a politikai pártokban lehetnek ellentétek kívül és belül, de vannak alapkérdések, amelyekben nem lehet. A történelmileg már akkor létező pártok ennek a jegyében küzdöttek. Úgy gondolom, erre emlékezni kell a pártokon belül, és emlékezni kell a pártokon kívül, hiszen ezek a pártok adták a hitleri Németországgal szemben, a hitlerizmussal és a sztálinizmussal szemben is az áldozatok nagy részét.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Bízom benne, hogy ez megint olyan alapkérdés, amelyben egyet kell értenünk. (Taps.)