Dr. Antall József előadói beszéde a közszolgálati tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat benyújtása alkalmából

Elnök: Szűrös Mátyás

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mindenekelőtt kérem, hogy tartsunk jelenlétellenőrzést! Kérem, szíveskedjenek megnyomni az „igen” szavazógombjukat! (Megtörténik.)
Megállapítom, hogy az ülésteremben 206 képviselő tartózkodik.
Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk a közszolgálati tájékoztató eszközök vezetőinek kinevezéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalására. A Kormány előterjesztését 232-es számon kapták meg képviselőtársaim. Felkérem Antall József miniszterelnök urat, hogy tartsa meg előadói beszédét. Átadom a szót.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház! A múlt héten az Országgyűlés nem fogadta el a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról és a közszolgálati tájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslatot. Ezt követően a Kormány csütörtöki ülésén megtárgyalta a kialakult helyzetet. Miután a múlt heti parlamenti szavazás azt mutatta, hogy a kinevezést illetően van esélye a gyors döntésnek, a Kormány úgy döntött, hogy saját nevében az Országgyűlés elé terjeszti a közszolgálati tájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslatot, lényegében azonos megfogalmazással, ahogy Gáspár Miklós módosító javaslata elhangzott, s amelyet a kormánykoalíció akkor is egyhangúlag megszavazott.
Kérem a tisztelt Házat, hogy a szükséges kétharmados többséggel még a mai nap fogadja el a törvényjavaslatot! Ez azért lenne feltétlenül szükséges, hogy végre közmegegyezés alapján megtörténhessék a televízió, a rádió elnökének kinevezése, amit tovább halasztani már nem lehet. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a fenti kinevezések a Kormány hatáskörébe tartoznak. A Kormány azonban – tekintettel az Alkotmány már végrehajtott módosítására is – szeretné, ha a kinevezések már a köztársasági elnök úr által történnének meg.
A Kormány nincs ellene, hogy felállításra kerüljön a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága. A Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága fontos feladatának és hatáskörének meghatározásához folytatni kell a tárgyalásokat. Feltehetően a hatpárti megbeszélések jelentenék a leghatásosabb és a legsikeresebb formát – hasonlóan az önkormányzati törvényhez – és kölcsönösen elfogadható megoldást kell találnunk. Remélem, hogy a mostani szavazás tétje minden képviselőtársam számára egyértelmű, s ennek megfelelően a felelősséget vállalva fog mindenki szavazni, annál inkább, mert a hetek óta húzódó kérdésben az Országgyűlés illetékes bizottsága már meghallgatta a televízió és a rádió elnökjelöltjét, s lényegében személyi kérdésekben egyetértés mutatkozott. Ezért úgy gondolom, hogy két ilyen jelentős intézmény, illetve harmadiknak a Magyar Távirati Iroda vezetésének kérdése, ezek vezető tisztségeinek betöltése tovább halasztást nem tűr. Nem kívánok ehhez most többet hozzátenni.
Lehet, hogy a nap folyamán, a későbbiekben fogok szót kérni, most azonban úgy vélem, olyan kérdésről van szó, amellyel az Országgyűlés valamennyi tagja tisztában van. Az eddigiek során a parlamenti bizottságok megvizsgálják ezt a kérdést, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindenki teljes tájékozottsággal dönthet ebben a kérdésben. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm miniszterelnök úr előadói beszédét.
Megkérdezem Kulin Ferencet, a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió és sajtóbizottság elnökét, hogy a bizottság állíte előadót.
DR. KULIN FERENC, a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió és sajtóbizottság elnöke: Köszönöm, Elnök úr! Én magam kívánom bejelenteni, hogy a kulturális bizottság tartózkodás és ellenszavazat nélkül egyhangúlag támogatja Antall József miniszterelnök úr törvényjavaslatát. Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem dr. Salamon Lászlót, az alkotmányügyi bizottság elnökét, kíváne szólni, vagy a bizottság előadót állítani.
DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, törvény és igazságügyielőkészítő bizottság elnöke: Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Külön előadót mi sem kívánunk állítani. Az alkotmányügyi, igazságügyi és törvényelőkészítő bizottság ugyancsak egyhangúlag támogatja a kormányelőterjesztést. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a törvényjavaslathoz módosító javaslatot sem a bizottságok, sem képviselőtársaim nem nyújtottak be, indítványozom, hogy a törvényjavaslat általános és részletes vitáját együtt bonyolítsuk le. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetérte ezzel. Kérem szavazni!
Megállapítom: az Országgyűlés 254 „igen” szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül úgy döntött, hogy az általános és a részletes vitát együttesen folytatja le. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalások következnek. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne valaki szólni. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, jelentkező nincs. Ezek után azért megkérdezem Miniszterelnök Urat, hogy kíváne szólni.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Kérem a szavazást. (Derültség.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Emlékeztetem Önöket arra, hogy a törvényjavaslat elfogadásához a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Kérem a határozathozatalra felkészülni!
Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadjae a közszolgálati tájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslatot. Kérem szavazni!
Különkülön kérem az államtitkár urakat, hogy kézfelemeléssel jelezzék, pardon, hölgyeket és urakat, hogy kézfelemeléssel jelezzék szavazatukat. Tisztelt Országgyűlés! Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 271 „igen” szavazattal, ellenszavazat nélkül, 3 tartózkodással elfogadta.

Megjegyzés: Ezt követően az Országgyűlés a következő napirendi pont tárgyalására tért rá. Az ülésnap végén dr. Antall József még egyszer szót kért:

Elnök: Szűrös Mátyás
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Antall József miniszterelnök úr kért szót.
DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök úr! Tisztelt Ház!
Említettem a törvényjavaslat előterjesztésekor, hogy még lehet, hogy szót kérek. Nem kívántam megzavarni az eddigi tárgyalást, most sem azért teszem, de röviden szeretnék nyilatkozni, miután az Országgyűlés ilyen nagy többséggel elfogadta a Televízió, a Rádió elnökének, illetve a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójának a kinevezéséről az új törvényt.
Szeretném, ha ez a törvény és ez a szavazás egyidejűleg véget vetne annak az áldatlan állapotnak, ami a sajtó és a politika között, ha úgy tetszik, az Országgyűlés és a sajtó, ha úgy tetszik, a Kormány és a sajtó között az elmúlt időszakban folyt.
Úgy gondolom, hogy közös nemzeti felelőssége az országnak, hogy milyen képet alkotnak rólunk, és milyen képet alkottatunk mi magunk rólunk. Úgy vélem, hogy az olyan lépések, amikor Magyarországon felelős szervezetek külföldi segítséget, külföldi döntőbíráskodást kérnek annak eldöntésére, hogy Magyarországon sajtószabadság van-e vagy sem, meglehetősen furcsának tűnhetnek. Ha ezt egy „banánköztársaság” teszi – ahogy az egyik hírlapíró írta –, akkor meg lehet érteni. (Felkiáltás: Úgy van!) De hogy Magyarországon, ahol a sajtószabadság olyan méretű – nyugodtan mondhatom –, mint sehol jelenleg a világban, ott egy ilyen lépés kizárólagosan Magyarország külső képének a megrontását szolgálja, s az irántunk való bizalmat csökkenti.
Kérdezem: volte egyetlen eljárás, mióta ez a Kormány hatalomra került, volte egyetlen olyan lépés, amellyel bármelyik újságírót akadályozták munkájában, vagy volte olyan lap, amely ellen eljárás történt, írt bármit is a Kormány, a Kormány tagjai, az Országgyűlés elnöke vagy akár a köztársasági elnök ellen?! Egy olyan országban, ahol a köztársasági elnököt nyugodtan támadhatta a sajtó, a házelnököt, a miniszterelnököt, kormányának tagjait, ott a sajtószabadságot megkérdőjelezni egyenesen politikailag erkölcstelennek tűnik! (Felkiáltások: Úgy van! – Nagy taps.)
Engedjék meg, hogy kifejezésre juttassam azt, hogy a magyar Kormány, s meggyőződésem, hogy az egész magyar Országgyűlés, s a megújhodásban részt vevő valamennyi politikai párt egyértelműen a sajtószabadság híve, és semmiféle olyan lépést nem tett, amely a sajtószabadságot sértette volna. Semmiféle hisztéria, semmiféle üldöztetési mánia, semmiféle jól kiszámított politikai manipuláció nem lehet indok arra, hogy Magyarországon megkérdőjelezze a meglévő sajtószabadságot. Én szükségesnek tartom azt, hogy ezzel kapcsolatban utaljak arra: feltétlenül szükség van egy korszerű sajtótörvényre, tájékoztatási törvényre Magyarországon, amely biztosítja a sajtószabadságot, és egyidejűleg biztosítja minden vonatkozásban a sajtó felelősségét, de úgy, hogy az a sajtó szabadságával soha ellentétbe ne kerüljön!
A magyar Kormány garanciát nyújt arra, hogy Magyarországon sajtószabadság lesz, és sajtószabadság érvényesül, és ennek jegyében foglaltunk eddig is állást. Minden olyan elképzelés és minden olyan vádaskodás, amikor meglévő, állami kezelésben vagy a Kormány felügyelete alatt lévő intézményeknél tett lépéseket félremagyaráznak, vagy azokkal kapcsolatban célzatos következtetéseket vonnak le, egyszerűen nem felel meg a valóságnak.
Úgy gondolom, hogy Magyarországon mi a szabad sajtót és mindazt, ami ezzel összefügg, a jogállamiság szerves részének tekintjük. Úgy gondolom, hogy semmiféle szervezet, semmiféle testület nem engedheti meg magának azt, hogy egy országban a szabad választásokon megválasztott Országgyűlést és a szabad választásokon megválasztott Országgyűlésnek felelős Kormányt ilyen vonatkozásban és ilyen cselekedeteiben kérdőjelezze meg.
Befejezésül engedjék meg, hogy felolvassak egy idézetet:
„Lehete valami ízetlenebb, vakmerőbb vagy veszélyesebb egy nép nyugalmára, mintha önalkotta testületek folyvást bírákul tolják fel magukat, és gyűléseikben az éj palástja alatt érvényteleneknek és semmiseknek nyilatkoztatják az Országgyűlés azon határozatait, melyeket maga a nép által választott képviselők legóvatosabb és legünnepélyesebb tanácskozásai szentesítenének?! Senki sem fogja a néptől elvitatni, hogy alkalmilag kérvényeket nyújthasson be, és a Kormányt valamely intézkedése iránt megkereshesse, vagy határozatai ellen felterjesztéseket tehessen, de hogy egy magamagát alkotta és fenntartó testület hatalmat vesz magának a Kormány egyik rendeletét alkotmányellenesnek, a másikat ártalmasnak nyilatkoztatni, ha valaki kétségbe meri vonni tanait, azon váddal illesse, hogy önző indokból indul ki, idegen hatalmak befolyása alatt áll, oly szemtelen szabadosság ez, melynek a legnemesebb indokok sem szolgálhatnak mentségül!”
Ezt az idézetet Eötvös József báró idézte A XIX. század uralkodó eszméiben Washington Györgytől. Nem hiszem, hogy a szabadságnak, a szabad sajtónak és egy jogállamnak és egy szabadelvű kormányzásnak jobb forrásaira hivatkozhatnánk!
Úgy gondolom, hogy ennek jegyében fejezzük be ezt az áldatlan állapotot és áldatlan háborúskodást, és kezdjünk hozzá ahhoz, hogy egy valóban szabad sajtó mellett korrekt magyar közélet legyen! Köszönöm. (Hosszan tartó nagy taps.)
ELNÖK: Köszönöm miniszterelnök úr nyilatkozatát. Mai ülésünket berekesztem. Viszontlátásra!
(Az ülésnap 15.28 órakor ért véget.)