(Dokumentumokkal)

Részlet Kónya Imre „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből

Antall József gyógykezelését egy hattagú orvos-csoport végezte. Schulteisz Emil, Németh György, Rák Kálmán, László Előd, Kiss János és Szlávy László professzorok a miniszterelnök teljes bizalmát élvezték. Teljes őszinteséget kért tőlük, meghallgatta a véleményüket, de a javasolt kezelések elfogadásáról, elutasításáról, vagy elhalasztásáról – miniszterelnöki feladatait figyelembe véve – maga határozott. 1991. április 23-án orvosaihoz intézett levelében részletes magyarázatot adott a szükséges, tartós gyógykezelés elutasításáról.

Átmeneti tünetmentesség után, 1991 novemberének végére a betegsége kiújult. Ígéretükhöz híven orvosai közölték vele állapotának súlyosságát, és javasolták a kemoterápiás kezelés azonnali elindítását. Antall József ezt elutasította és kizárólag a lokális sugárkezelést fogadta el egyedüli kezelési módként, s azt is csak január 2-ától kezdődően. 1991. december 5-én az orvosainak levélben fejtette ki döntésének okait, magára vállalva minden felelősséget.

Dokumentum „Antall József levele orvosainak 2.

Antall József ennek a levélnek a másolatát – előző levelének másolatával, valamint a politikustársai részére adott tájékoztatást tartalmazó „Feljegyzés betegségem tárgyában” elnevezésű irattal együtt – nem sokkal a halála előtt betette egy borítékba, amelyre saját kezűleg ráírta: „Orvosaim védelmére” és azt is, hogy: „Halálom esetén felbontandó”.

Antall József külföldön történő gyógykezelése kezdettől fogva felmerült, de a miniszterelnök hallani sem akart róla. A magyar orvosokkal szembeni bizalmatlanságnak tekinthetnék, mondta egy alkalommal, ha a magyar miniszterelnök külföldön kezeltetné magát. Ő pedig, tette hozzá, orvos-történészként különösen nagyra becsüli a magyar orvostudomány teljesítményét. Orvosai ugyan felvetették, hogy kialakulhat olyan helyzet, amikor csak a sejtátültetés segíthet, ez pedig Németországban nagyobb eséllyel hajtható végre, de Antall az utolsó pillanatig elutasította a műtét gondolatát. Azt azért elfogadta, hogy a magyar orvosok konzulensként bevonják a kezelésbe a kölni Diehl professzort. A miniszterelnök augusztusi németországi látogatása során a professzor egyértelműen közölte vele, hogy ötven százalékos esélye van arra, hogy a műtét meghosszabbítja az életét, de műtét nélkül legfeljebb hónapjai lehetnek már hátra. Antall ezt követően változtatott elzárkózó álláspontján, annál is inkább, mivel az őt kezelő magyar orvos csoport is egyetértett a kölni professzor által vázolt perspektívával. Végül 1993. október 6-án reggel Antall József elutazott Kölnbe, hogy alávesse magát a transzplantációs műtétnek. Hiába ódzkodott tehát, és hiába halasztotta azt az orvosi megoldást, amely gyógyulásának egyetlen esélyt adott, tudomásul kellett vennie, ha élni akar, szükség van a műtétre.

Dokumentum „Antall J. levelei orvosainak 3

Az indulást megelőző nap délelőttjén Antall fogadta a frakcióelnökséget. Előtte üzent: én jöjjek negyed órával korábban. Elmondta, minden eshetőségre felkészült. Írni fog egy vázlatos elemzést Kohl kancellárnak a magyarországi belpolitikai viszonyokról. Ha a legrosszabb következne be, tette hozzá. A másik, ha életben maradok, mondta tárgyilagos hangon, de nem lennék cselekvőképes. Erre az esetre felhatalmazlak benneteket, hogy nyújtsatok be konstruktív bizalmatlansági indítványt ellenem. Ne viccelj, szaladt ki a számon. Ugyan, intett le Antall. Lehet, hogy ez az utolsó közjogi ötletem, jegyezte meg, s elmosolyodott. Nem akarok olyan helyzetet, hogy Göncz, s ezzel az SzDSz kénye-kedvére legyen kiszolgáltatva az ország, tette hozzá. Mindezt egy levélben részletesen leírom. Szárazon, szinte katonásan, pattogóan beszélt. Az átmeneti időszakra Borosst alkalmasnak látom, mondta. Nem lesz átmeneti időszak, vetettem közbe, mert veled visszük végig a ciklust. Persze, legyintett Antall, de minden eshetőségre fel kell készülni.

A frakcióelnökséggel folytatott megbeszélésen is elmondta, hogy ötven százalékos az esély, de azt is, hogy kénytelen volt tudomásul venni: ha akarja még folytatni miniszterelnöki tevékenységét, nincs más alternatíva. Próbálta elkerülni a műtétet, mert ez legalább egy hónapos kiesést jelent a munkájából. Megjegyezte, hogy három éves miniszterelnöki tevékenysége alatt még nem volt ilyen hosszú ideig távol. Eddigi kezelései nem gátolták a folyamatos munkában és most is biztosítva van, hogy figyelemmel kísérje a hazai történéseket. Meg van szervezve a folyamatos konzultáció. A miniszterelnök igyekezett biztonságot sugározni, de nehezen tudta palástolni nyugtalanságát.

A transzplantációs műtét sikere azon múlik, hogy megindul-e a műtét utáni napokban a sejt-szaporodás. Amikor elindultam Amerikába, az október 23-ai ünnepségre, még nem találtak új sejtet. Los Angelesből, Dancs Kálmán barátomtól felhívom Rózsa Mariannt. Azt mondja, még mindig semmi, majd gyorsan hozzáteszi: az orvosok szerint ez így normális, tehát ne aggódjál. Hangja tele aggodalommal.

Los Angelesből hazafelé megszakítottam az utamat Washingtonban, ahol két nap alatt egy elég zsúfolt programot bonyolítottam le. Közben azért kerestem Rózsa Mariannt a Parlamentben, de közölték, hogy szabadságon van. Végül otthon találtam meg. Megtudtam tőle, hogy megindult a sejtszaporulat. Másnap Antallt is felhívtam Kölnben. Mondtam neki, hallottam a jó hírt és gratulálok. Igen, mondta elégedetten, és ráadásul az első sejtet épp október 23-án találták meg!

A miniszterelnök november 5-én érkezett haza, és azonnal belevetette magát a munkába. A műtét sikerült, de a kór hamarosan újra támadt, és a szervezet immunrendszere nem volt képes ellenállni. A diagnózis ezúttal: leukémia. Orvosai mindent megtettek élete megmentéséért, de csodákra ők sem voltak képesek. Antall József 1993. december 12-én meghalt. 61 éves volt csupán.

Kónya Imre