A magyar nagykövetek minden év nyarán értekezletre gyűlnek össze Budapesten. E többnapos megbeszéléssorozat során a miniszterelnök is előadást szokott tartani. 1993 júliusában nem tudott személyesen részt venni az értekezleten, de az alábbi „üzenetben” tájékoztatta a résztvevőket a magyar külpolitika prioritásairól július 20-án. A tájékoztatót Tar Pál washingtoni nagykövet olvasta fel.

Az üzenet teljes szövege megjelent az Új Magyarország 1993. július 21-i számában.

Őszinte szóval kérek elnézést, hogy az idén nem tudok eleget tenni a megtisztelő felkérésnek, nem adhatok személyes tájékoztatót a magyar diplomácia vezetőinek hazánk kül- és belpolitikai törekvéseiről, nem oszthatom meg gondolataimat Önökkel. De a miniszterelnök állandó helyettese, Boross Péter belügyminiszter úr és Jeszenszky Géza külügyminiszter úr mindezt megteszik helyettem. (Talán emlékeztetőül megjegyezhetem, hogy a jelenlegi magyar alkotmányos rendben nem létezik külön miniszterelnökhelyettesi, külön államminiszteri tisztség. A miniszterelnök állandó helyettesei jelenleg Boross Péter belügy, Für Lajos honvédelmi, Jeszenszky Géza külügy, Szabó Iván pénzügyminiszter urak.)

I. A magyar külpolitika irányvonala és főbb prioritásai

1.

Az euroatlanti politika következetes érvényesítése a politika, a gazdaságpolitika, a biztonságpolitika és a nemzetpolitika területén.

Az európai közösségi tagság és a NATOtagság elnyerésének igénye ezen az évtizeden belül legfőbb célkitűzésünk. A NATO, az új körülményekhez igazodó belső reformjaival – az ENSZ általános biztonsági szerepének érintetlenül hagyása mellett – a nemzetközi és az európai béke legfőbb biztosítéka, beleértve ebbe az Amerikai Egyesült Államok nemzetközi kötelezettségvállalását, az amerikaiak európai katonai, politikai és gazdasági jelenlétét. Ehhez kapcsolódik a Nyugateurópai Unió (NYEU) abban az esetben, ha sikerült valóban új életet lehelni belé. Az Európai Közösség katonai szervezetévé téve egyben a NATO szilárd európai pillérévé válhat. Ezt a magyar kormánypolitika már 1990 nyarán kifejezésre juttatta, ami akkor még nem talált megfelelő visszhangra. Úgy ítéltük meg már akkor is, hogy a még formális tagságot élvező varsói paktumbeli tagállamok számára ez valamiféle társulási lehetőséget nyújthat.

  1. Az Európai Közösség és a hozzá idomuló EFTAtagországok – jelenlegi társulási megállapodásunk maximális kihasználásával – jól szolgálhatják a rendes tagságunk előkészítését Brüsszelben egyes kormányoknál akkor, ha kemény diplomáciai munkát végzünk ennek érdekében, és gondoskodunk a hazai jogi és intézményes előkészítő munkáról. Maastricht elfogadása ténykérdés, de senki előtt nem lehet kétséges, hogy ez még a jelenlegi tagállamok tekintetében is problémákat vethet fel (közös valuta, parlamentáris ellenőrzés és egyéb részletkérdések). Magyarország számára nincs más út, az Európai Közösséggel járó tagság bármilyen következménye eltörpül a hátrányok mellett, amelyek akkor érnek bennünket, ha nem érhetjük el a rendes tagságot.
  2. A NATO-ban fel kell használni minden lehetséges eszközt a kapcsolat megszilárdítására, legyen az akár kétoldalú szerződések, új szervezeti formák kialakítása, közvetlen katonai kapcsolat létesítése (átrepülések engedélyezése, megfelelő jogi feltételek mellett az AWACSgépek repülésének engedélyezése, parlamenti együttműködés biztosítása). Meg kell tudnunk győzni arról a NATOtagállamokat, hogy törekvésünk nem veszélyezteti kapcsolatukat Oroszországgal, illetve Oroszországot és más szomszédainkat is meg kell tudnunk győzni arról, hogy ez nem irányul ellenük, hanem minden esetben a térség békéjét és a reformerők érdekeit szolgálja.

2.

Jó kapcsolat fenntartása a közvetlen szomszédokkal és az azok mögött lévő második régióba tartozó országokkal, így például elsősorban Oroszországgal, Lengyelországgal, Csehországgal, Bulgáriával és másokkal. A szomszédokkal való kapcsolatainkban nélkülözhetetlen elem a magyar kisebbségek iránti alkotmányos elkötelezettségünk prioritása, de ez nem jelenti viszonyunkban e kérdés kizárólagosságát.

  1. Nyilvánvalóan kiemelkedő jelentőségű a közvetlen szomszédok közül Ukrajnával fenntartott kapcsolatunk. Ukrajnának, mint európai értelemben vett nagyhatalomnak elfogadtatása és támogatása, mégpedig nemcsak pufferállamként, hanem ellensúlyozó erőként való fenntartása alapvető érdekünk. Arra kell törekedni, hogy Szlovákiával, Romániával, Szerbiával is jó irányba haladjanak mind a politikai, mind a gazdasági kapcsolatok, ennek érdekében – mint eddig is – mi megtesszük, ami rajtunk múlik. Úgy véljük, hogy Ausztria, Szlovénia, Horvátország esetében már meglehetősen jó kapcsolatokkal rendelkezünk. Feladatunk az is, hogy igyekezzünk a térséggel kapcsolatos véleményünket, információinkat megosztani a szomszéd országok politikusaival, illetve a térség ügyeiben állást foglaló nagyhatalmak vezetőivel, ahogy ezt eddig is tettük. Meg kell ezt tennünk minden esetben, akár elfogadják, akár csak késve ismerik fel. (Jó példa erre a délszláv válság.)
  2. Oroszországhoz különleges viszony fűz bennünket. Baráti és potenciálisan bizonyos értelemben szövetségi kapcsolat is állhat fenn a reformpolitikát folytató erőkkel. Mi elsősorban Borisz Jelcin elnök politikáját támogatjuk. Erre törekszünk mind diplomáciai, mind gazdasági vonalon, nagyra értékelve hosszú távon is kiegyenlítő szerepét az eurázsiai térségben, jó irányú befolyását a Balkánon, elsősorban az ortodox kultúrkörben. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a restaurációs politikai erők, a kormányzati ellenőrzés nélküli hadseregek a FÁKországokban, bizonyos demoralizációs és korrupciós jelenségek, valamint meghatározott politikai, katonai reflexek és tradicionális törekvések KözépEurópában és a Balkánon komoly veszélyt jelenthetnek nemcsak térségünknek, hanem egész Európának is.
  3. Szoros kapcsolat szükséges a visegrádi csoport tagállamai között, amelyek az Európai Közösség társulási megállapodással rendelkező országai. (Esetleg Szlovénia, majd békekötés után Horvátország is tagja lehet a csoportosulásnak.) Lengyelország egyértelmű és szoros politikai partnerségének biztosítás alapvető magyar érdek. A Csehországgal való jó szándékú kapcsolatunk ápolása mellett figyelembe kell venni a majd hét évtizedes cseh és szlovák együttélés örökségét, közös előnyeit, közös politikai, filozófiai hagyatékát (a benesi politikai gondolkodást). Éppen ezért világos és határozott állásfoglalásunknak mindig illúziómentesnek kell lennie, nem szabad túlbecsülni a közöttük lévő nézetkülönbségeket.
  4. Multipoláris világunkban Japán, Kína, India és a felemelkedett Ázsia országai elsősorban a világgazdaság szemszögéből, a gazdaságpolitikai stratégia és diplomácia keretében értékelhetők. Nem szabad lebecsülni a világpolitikában játszott szerepüket akkor sem, ha néha közönyt, értetlenséget tapasztalunk részükről térségünk közvetlen politikai törekvései iránt.
  5. A KözelKelet politikai kérdései közvetlenül érintenek bennünket. Az Európához kötődő politikai, stratégiai és energetika szimbiózis, a Mediterráneum sok évezredes összetartozása ezt világossá teszi. De azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a térség a vallási érdekeken túlmutató politikai fundamentalizmusnak az egyik leginkább veszélyes válságövezete. Különös hangsúlyt kap Észak–Dél konfliktusában, annak szociális és demográfiai vonatkozásában. A vasfüggöny leomlása nemcsak politikai, emberi, katonai eredmény, hanem a világ átjárhatóságával új aggodalmak forrása, ahol az új szociális vasfüggöny új veszélyeket rejt magában. A demográfiai alapokon nyugvó migráció a történelmi népvándorlás megismétlődő veszélyét rejti magában, amelynek egykori okaira olyan szemléletesen mutatott rá Bertrand Russel. Célszerű ennek az új veszélynek, a politikai fundamentalizmusnak a figyelemmel kísérése, mert nem kevesebbről, mint a XXI. század potenciális neobolsevizmusának vagy akár neofasizmusának kérdéséről van szó. Ugyancsak itt kell megemlíteni éppen ezzel összefüggésben, hogy az arab világ kezelésével együtt különleges figyelmet kell tanúsítani Törökország szerepének. Törökország az európai civilizációs struktúrájával és intézményrendszerével nemcsak az iszlám világon belül, hanem az egykori Szovjetunióból elkülönülő török nyelvű államok esetében is kiemelt befolyással rendelkezik. Végül itt kell megjegyezni, elérkezett az ideje annak, hogy Izraelt ne csak mint az újjászülető cionista államot kezeljük, hanem NyugatÁzsia, a KözelKelet olyan országát, amelynek a világ zsidóságához fűződő különleges kapcsolatai ellenére nem hagyhatjuk figyelmen kívül a közelkeleti földrajzi elhelyezkedését. (Téves analízis Izrael azonosítása a Zsidó Világszövetséggel.)
  6. FeketeAfrika és a Délafrikai Köztársaság sem tekinthető a magyar diplomácia számára figyelmen kívül hagyható területnek. Azt a néhány diplomáciai őrhelyet, melyet takarékossági intézkedések során meghagytunk Afrikában, távolról sem tekinthetjük „szélárnyékos” területnek, a politikai béke szigetének, ahol diplomatáink a „jobb idők” kivárására rendezkednek be kényelmes kiküldetésük során. Elvárjuk, hogy a nemzetközi diplomácia széles körébe bekapcsolódva, Afrika potenciális gazdasági nyersanyagbázisának és ökológiai jelentőségének megfelelően működjenek. Az a politikai szerep már nem felel meg a térségnek, amit egykor a szovjet diplomácia, sőt részben a kínai diplomácia szánt ennek a területnek a kommunista politikai rendszerek terjesztésében. Ennek szociális és demográfiai bázisa ugyan nem szűnt meg, de pszichológiai térvesztése már a baloldali erők körében is nyilvánvalóvá vált.
  7. Nem térek ki bővebben a LatinAmerikában szolgálatot teljesítők feladatkörére. Nyilvánvaló, hogy e térségben is – anélkül, hogy a térséget sematikusan egy egységnek tekintenénk –, meg kell találni a gazdaságpolitikai, gazdaságdiplomáciai együttműködés lehetőségét. Nem tagadva a kiegyenlítő szerep szükségességét a világpolitikában, Magyarország számára politikai és katonai értelemben egyaránt Észak-Amerika élvezi a prioritást. Mindemellett jelentős feladata diplomáciai képviseleteinknek, hogy a gazdaságpolitikai célkitűzések mellett a latinamerikai magyarsággal való kapcsolatainkat is ápolják.
  8. Hasonlóan nem térek ki külön a nemzetközi szervezetekre, ezek feladatkörére, a már említett NATOra, EKra, EFTAra, valamint a regionális külpolitikai szervezetekre. Ezekről számos alkalommal szóltunk, értékelésüket megadtuk. Az ENSZ Biztonsági Tanács kérdésében Magyarország megfelelő időben és formában már jelezte, hogy véleménye szerint indokolt Németország és Japán állandó tagsága a Biztonsági Tanácsban, amely megfelel a világ új fejlődésének, a közel fél évszázaddal ezelőtt kialakult struktúra módosítása szükségességének. A regionális szervezetek (KEK, visegrádi csoport stb.) sohasem jelenthetik a NATO tartós előszobáját, az Európai Közösség „fogorvosi várószobáját, azok alternatíváját. Ezt el kell utasítanunk nemcsak a befogadást ellenző nyugati diplomatákkal szemben, hanem a hazai provinciális gondolkodású politikusainkkal, kritikusainkkal és szervezeteikkel, illetve az érintett tagországok egyes vezetőinek szkeptikus kijelentéseivel ellentétben.

II. Néhány külpolitikai diplomáciai vonatkozású igény és követelmény

1.

Nem kívánunk különbséget tenni a misszióvezetők felelőssége között. Mindenki egyformán felelős a fogadó állammal kapcsolatos viszony fejlesztése, a magyar nemzeti érdekek szolgálata és a szabad választások alapján létrejött Országgyűlés és kormány iránti alkotmányos és politikai lojalitás kérdésében. Minden ezzel ellentétes magatartás, nyilvános vagy rejtett törekvés, annak megnyilvánulása személyes konzekvenciák levonásához vezethet. Ezt sohasem titkoltuk, az esküt tett kormány hivatalban léte utolsó pillanatáig érvényes.

2.

Diplomatáinktól, a Külügyminisztérium minden magasabb és alacsonyabb beosztású munkatársától következetesen elvárjuk a nemzetközi jog, a diplomáciatörténet és a nemzetközi kapcsolatok elveinek és gyakorlatának ismeretét, az alapvető közgazdasági és gazdasági, politikai ismereteket, az ezzel összefüggő készséget, a fogadó ország és a magyar belpolitika alapvető ismeretét, általános tájékozódást, tájékozottságot a folyamatos változásokban, végül, de nem utolsósorban azt az általános műveltséget, amely alkalmassá tesz az adott országban akkreditált diplomaták közötti érintkezésre, a fogadó országban megszerezhető tekintélyre, a magyar kultúra képviseletére.

A nyelvtudásról és nyelvismeretről, mint evidenciáról nem kívánok Önöknek szólni, de feltétlenül szükségesnek tartom az angol és a francia nyelv, illetőleg a fogadó országokban használatos első vagy másodlagos nyelv ismeretét. Jelentéseikben és tájékoztatásaikban elvárjuk, megköveteljük az egyenes, esetenként sarkosított megfogalmazást, természetesen megfelelő hitelesség birtokában. Ezért még nem ért senkit semmiféle hátrány. Közhelyeket tartalmazó, tompított, semmitmondó gondolatokkal teli „kasztrált”, formális jelentések elfogadhatatlanok mind a Külügyminisztériumnak, mind a kormánynak, bármennyire is a túlélést és a látszólagos egyéni érdekeket szolgálnák. Nem kívánok összehasonlítást végezni a korábbi és az újabb diplomaták között, jól és rosszabbul működők mindkét kategóriában akadnak, szempontjaink egységesek, a fentiek érvényesítését kívánjuk önmagukkal szemben, azok érvényesítését a beosztottak irányításában.

3.

Minden félreértés elkerülése érdekében közlöm, hogy az egységes képviseleti rendszer kiépítését és érvényesítését kívánjuk biztosítani, amiben a nagykövet meghatározó, irányító szerepe érvényesül. Jó együttműködést kell kialakítani a társminisztériumok képviselőivel (Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, Honvédelmi Minisztérium, Művelődési és Közoktatási Minisztérium és az egyéb magyar szervek). Az ezzel öszszefüggő konfliktusok, a kivizsgálást, illetőleg a konzekvenciák levonását vonják maguk után. Feltétlenül szükséges ugyanakkor, hogy a Külügyminisztériumon belül a közigazgatási államtitkár és a felülvizsgálati hatáskörrel felruházott helyettes államtitkárok irányítása alatt a leghatározottabban érvényesüljön az igazgatási feladatok koordinálása és a minisztériumnak mint egységes hivatalnak a működése. A közigazgatási államtitkár a törvényekben meghatározott feladatkörben felelős a minisztérium államigazgatási működésének biztosításáért. (Természetesen a politikai irányítás, a politikai államtitkár külön meghatározott szerepköre mellett.) Nem megkerülhető a miniszter, az államtitkárok és a helyettes államtitkárok folyamatos és állandó információs kapcsolata. Csak így biztosítható a központ és a külképviseletek jó működése.

4.

Magyarország változatlanul a hatpárti megegyezésen alapuló külpolitikáját kívánja érvényesíteni, ahogy ezt számtalan alkalommal kifejezésre juttattuk. Vonatkozik ez az alapvető nemzeti, nemzetpolitikai stratégiai kérdésekre, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehetnek hangsúlybeli különbségek az egyes politikai pártok között. De megengedhetetlennek tartjuk, hogy alapvető magyar nemzeti érdekekkel szemben foglaljanak állást egyes pártok és képviselőik, rontsák a nemzet, a magyarság képét, jó esetben mazochista reflexeknek tűnő önkorbácsolást végezzenek külföldön. Nem tűrhető el kényes kérdésekben a magyar diplomácia és kormánypolitika végrehajtásakor, hogy akár felelős parlamenti bizottságok vezetői, akár tagjai ellentétes irányú párt célokat szolgáló megjegyzéseket, megalapozatlan kijelentéseket tegyenek, vagy utólagos kommentárjaikkal erősítsék azokat. Őszinte örömmel venném tudomásul, ha legalább hallgatásukkal ellensúlyoznák azokat a bizonytalan, nemegyszer tartózkodó vagy éppen tévesnek bizonyult megítéléseiket, amit nem egy alkalommal tanúsítottak az ország legkényesebb ügyeiben (délszláv válság, szovjet puccs, Jelcin legutóbbi súlyos helyzete stb.). A kormány sohasem használta ki az e téren szerzett negatív tapasztalatait.

III. Belpolitikai kérdések

Belpolitikai kérdésekről nem kívánok részletesen szólni, ezeket Boross Péter belügyminiszter úr fogja megvilágítani. Az Önök feladata a magyar belpolitikai élet reális, a hazai és a külföldi sajtó extrém megnyilvánulásaival ellentétes, sőt azt kiegyenlítő képviselete. A kormány e téren követett politikája semmiféle ellentétes magatartást nem fog eltűrni, ehhez működése utolsó pillanatáig ragaszkodni fog. Nem kívánok a választásokkal foglalkozni, ezek nem a politikai analízis, hanem a jóslások kategóriájába tartoznak. Reális elemző számára elegendő, ha öszszehasonlítja országunk helyzetét külpolitikai, katonapolitikai és gazdaságpolitikai szempontból bármely környező országgal.

Végül tanácsként felhívom arra a figyelmet, hogy 1990-ben, a választásokat megelőzően mind a nemzetközi, mind a hazai sajtó, illetve tömegkommunikáció, sőt a diplomácia is a megvalósulttól eltérő jóslásokba bocsátkozott. Ez 1994-ben is megismétlődhet. Szerencsésnek ítélném, ha saját diplomatáink nem esnének e tévedésbe. A továbbiakról érdekelt minisztertársaim fognak Önöknek előadást tartani.

Kívánok Önöknek jó pihenést a nyári időszakban és rendkívül aktív, hatékony munkát a továbbiakban, megköszönve eddigi munkájukat.