1990. június 7-én, alig több mint két héttel a kormány hivatalba lépése után ült össze a moszkvai Kremlben a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete. Az ülés elnöki tisztét – a rotáció szerint – a magyar miniszterelnöknek kellett ellátnia, aki Göncz Árpád és Für Lajos társaságában utazott Moszkvába. Itt tette meg javaslatát a Varsói Szerződés felbontására. A magyar delegáció tagja volt még Somogyi Ferenc külügyminisztériumi közigazgatási államtitkár és Szokai Imre h. államtitkár, Borits László altábornagy, vezérkari főnök és Györke József nagykövet.

A szovjet delegációt Gorbacsov elnök vezette, tagja volt Rizskov miniszterelnök, Sevardnadze külügyminiszter, Jakovlev, a Legfelső Tanács tagja és Jazov hadügyminiszter. Bulgária küldöttségét Mladenov elnök és Lukanov miniszterelnök vezette, az NDK-ból De Mezier miniszterelnök és Sabine B. Pohl, a Népi Kamara elnöke vett részt, Lengyelország delegációja élén Jaruzelski és Mazowiecki miniszterelnök állt, Romániából Iliescu és Petre Roman érkezett, a Cseh és Szlovák Köztársaságot Václav Havel államfő és Marian Calfa miniszterelnök képviselte.

Tisztelt Tanácskozás! Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim!

Első ízben van szerencsém – társaimmal együtt – részt venni a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén, az alig több mint fél éve kikiáltott Magyar Köztársaság képviseletében. Kötelességemnek tartom, hogy mindenekelőtt a magyarországi változásokról szóljak, és fejlődésünk követendő nemzetközi célrendszerét vázoljam fel.

Ez év tavaszán, több mint negyven év után első ízben a magyar nép valóban demokratikus, szabad választásokon vehetett részt a helyreállított, többpártrendszerre épülő új választójogi törvény alapján. A választók abszolút többségének kinyilvánított akarata egyértelmű volt: a korábbi rend további javítgatása helyett átfogó politikai és gazdasági rendszerváltozásra van szükség. Az új Országgyűlés összetétele, a létrejött koalíciós kormány ezt a döntést tükrözi. Az alkotmány módosításával, a sarkalatos törvények egész sorának elfogadásával határozott lépéseket tettünk a pluralista demokrácia, a szabadság politikájának, a szociális piacgazdaság rendszerének megteremtése felé. Célunk a legfejlettebb Európa értékeinek és normáinak érvényesítése a társadalom életének minden területén, így külkapcsolatainkban is. Hosszú és nehéz út áll előttünk. Büszkék vagyunk arra, hogy országunkban a radikális fordulat vérontás nélkül valósult meg. Erőt ad az a tudat, hogy kipróbált, bevált értékek felé tartunk, s nem utolsó sorban az a tény, hogy nem vagyunk egyedül: Közép- és Kelet-Európa legtöbb állama – ha talán eltérő ütemben is – ugyancsak a diktatúra, a tervutasításos gazdálkodás és az egypárti társadalmi rendszer meghaladása, az Európához való felzárkózás, a jogállamiság és a szabad piacgazdaság rendje felé vett irányt.


Tisztelt Elnök Úr!

Az átfogó közép-kelet-európai változásokra nem kerülhetne sor a nemzetközi, s különösképpen az európai politikai helyzet teljes átalakulása nélkül. A háború után az ideológiai konfrontációra épült rendszer totális politikai, katonai, gazdasági és ideológiai szembenálláshoz, a hidegháborúhoz vezetett. Ez napjainkra visszavonhatatlanul szétmállott, romjaiban hever. Az európai kapcsolatok rendező elemévé egyre inkább a kölcsönösen felismert reális érdekek tiszteletben tartása, az összemberi és sajátosan összeurópai értékek elfogadása válik. A katonai erő, a két katonai-politikai blokk jelentősége egyre csökken, örömteli módon felértékelődött a gazdasági együttműködés, illetve a humanitárius-emberi, jogi dimenzió. Mindez az összeurópai folyamat kiemelkedő eredményeit hozta meg a minden korábbinál tartalmasabb bécsi záródokumentumban. Lehetségessé vált, hogy Bécsben a közeli siker reményében fejlődjenek a 23 állam tárgyalásai a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek radikális csökkentéséről, illetve a harmincötök tárgyalásai a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések új generációjáról. Egyetértve Gorbacsov elnök úr javaslataival, kijelentem, magyar részről azon vagyunk, hogy minden módon közreműködjünk a bécsi tárgyalások mielőbbi sikerre vitelében. Ígéretesen bontakoznak ki a második, illetve a harmadik kosár utórendezvényei. Reális lehetőségként számolhatunk az EBEÉ 35 résztvevő országa csúcstalálkozójának megtartásával még ez évben. Noha a tömbstruktúra még áll, a két szövetség tagállamai közötti sokoldalú kapcsolatrendszer létrejött, párbeszéd kezdődött a két tömb intézményei között is.

A közép- és kelet-európai változások, a német nép önrendelkezésen alapuló egyesülésének igénye és általános elfogadása minőségileg új helyzetet teremt. A bipoláris szembenállás ideológiai ellehetetlenülése nyomán sem Európa, sem a németség mesterséges megosztottsága nem maradhat fenn. Elvi fontosságú, hogy a német egység az összeurópai folyamat keretében valósul meg. Németország NATO-, valamint EK-tagságából fakadó kötelezettségei elégséges és kívánatos garanciát jelentenek majd ahhoz, hogy szuverenitása kiteljesedjék, szomszédai vagy a tágabb földrész jogos biztonsági érdekeinek veszélyeztetése nélkül. Meggyőződésünk, hogy Németország integráns építője lesz az egységes európai politikai, gazdasági, kulturális, humanitárius és a jogi tér megteremtésének. Ehhez a 2+4 tárgyalási fórum a szükséges garanciákat képes lesz megteremteni. A Magyar Köztársaság arra törekszik, hogy az NDK-val kialakított szövetségesi, szerződéses viszony és együttműködés folyamatos legyen az egyesülő Németországgal is, amelyre mindkét német államtól ígéretet is kaptunk.

A minőségileg új helyzetben az összeurópai biztonság és együttműködés olyan új struktúráját és intézményrendszerét kívánatos kiépíteni, amely alkalmas a megváltozott viszonyok tükröztetésére. Alappilléreit a politikai-biztonsági, a gazdasági és a humanitárius együttműködés elért szintje kell, hogy alkossa, amelyre az intézményesülő párbeszéd épületét emeljük majd. Véleményünk szerint a helsinki normák alapján kötött kétoldalú és regionális szerződések rendszere az egységes európai biztonsági struktúra szerves elemévé válhat. Döntő lesz, hogy a helsinki folyamat kellően támaszkodjék a már meglévő, jól működő európai szervezetekre is, s azokat továbbfejlesszük, összeurópaivá tegyük. Ez ugyanakkor azt is feltételezi, hogy a nem életképes szervezetek megszűnjenek.

A kontinens biztonságát építve a katonai aspektusok területén elsőrendű fontosságú a tárgyalások folyamatosságának biztosítása. A huszonhármak első – közeli – megállapodásának aláírását követően további átütő eredményekre törekedve kívánatos fenntartani a tárgyalások lendületét a következő helsinki utótalálkozóig. Hasonlóan kellene kezelni a harmincötök bizalom- és biztonságerősítési fórumát is. 1992-től – kellő előkészítés után – megkezdhetné a munkát a harmincötös körű biztonságpolitikai fórum. Az új összeurópai struktúrák kialakulását segítik a huszonhármak vagy harmincötök kommunikációs rendszerének kialakítását szorgalmazó – közöttük magyar – javaslatok, illetve a harmincötök éves rendszeres szakértői találkozóinak megvalósítása, amely a katonai doktrínákkal foglalkozó szeminárium szerepét is betöltő katonai-biztonsági tanácskozásrendszer kerete lehetne.

Magyar részről kezdeményezzük az elfogadott emberi dimenziós rendszerhez hasonló konfliktuskezelő mechanizmus létrehozását politikai-katonai téren is. Melegen támogatjuk az ezt célzó javaslatokat. E mechanizmus keretében kötelező információbiztosításra, két- és többoldalú találkozókra kerülhetne sor.

A magyar fél gondosan tanulmányozza az átfogó európai katonai biztonsági és politikai struktúrára vonatkozó elképzeléseket, a lengyel, a csehszlovák és a szovjet javaslatokat is. Mi a reális, a helsinki folyamatba illeszkedő, a gyökeresen átalakuló, és a leépülő tömbstruktúrákat kiegészítő, majd fokozatosan azok helyére lépő új, átfogó összeurópai biztonsági rendszer megteremtésén vagyunk.

Elvi jelentőségű, hogy e rendszer mind a 35 EBEÉ-tagállam aktivitására építsen, sem az Egyesült Államok, sem Kanada aktív részvétele nem nélkülözhető, ahogy a Szovjetunió felelős részvétele sem. Ennek kapcsán hangsúlyozni kívánom: magyar részről üdvözöljük az Egyesült Államok európai katonai kötelezettségvállalásának fontosságát elismerő szovjet felfogást; azt valljuk, az USA katonai jelenléte stabilizáló tényező, meghatározó, pozitív befolyással lesz a német egység helyreállítása után is. Az európai egység megteremtésében támaszkodni kívánatos a szilárd atlanti együttműködésre, amely két világháború során bizonyította be Európa és Észak-Amerika elválaszthatatlanságát, függetlenül attól, hogy melyik állam melyik oldalon áll. Mi nem kívánjuk kizárni a Szovjetunió népeit az Egyesült Európából. Mi ellenezzük, hogy az Európát ma kettéosztó vonal egyszerűen csak keletebbre helyeződjék át. A megosztottság teljes felszámolása az egyedüli reális alternatíva. Amikor a széles értelemben vett atlanti gondolatot hangsúlyozzuk, nem a kissingeri észjárást követjük, hanem ellenkezőleg: az európai integrációs folyamat része kell legyen a Szovjetunió, és ebbe bevonva Észak-Amerikát is!

Elnök Úr!

Európai helyzetértékelésünkben gyökerezik a magyar Országgyűlésnek és kormánynak a Varsói Szerződés jövőjével, a Magyar Köztársaság tagságával kapcsolatos felfogása.

1956-ban Nagy Imre forradalmi kormánya határozott döntést hozott Magyarország kilépéséről a Varsói Szerződésből, ami akkor egyoldalú deklaráció volt. Mára – és ebben egyetértés van köztünk – a Varsói Szerződés, mint az európai szembenállás egyik maradványa, felülvizsgálatra szorul. A jelenlegi körülmények között értelmét veszíti a szerződés katonai szervezete, amely felfogásunk szerint mellőzhetővé válik a jövőben, és fokozatos, 1991 végéig történő felszámolása is kívánatos lehet. Természetesen ez egyeztetett tárgyalások, erőfeszítések eredménye kell, hogy legyen, s ebben a folyamatban nem lenne célszerű senki részéről egyoldalú lépéseket tenni. Meggyőződésünk szerint erőfeszítéseinket nem e szervezet reformálgatására kellene fordítani – amely évek óta semmilyen érdemi eredményt nem hozott –, hanem az új, közös európai biztonsági és együttműködési struktúra létrehozására, illetve a VSZ ehhez való illesztésére. A Magyar Köztársaságban uralkodó felfogás szerint ugyanis biztonságunkat az európai és a regionális együttműködésre, nem pedig a katonaipolitikai szövetségek erőegyensúlyára, vetélkedésére kell építeni. Nem kevesebb, hanem több biztonságot akarunk. Nemcsak Kelet-Európa, hanem egész Európa szövetségese akarunk lenni.

A Magyar Köztársaság részéről tárgyalásokat kezdeményezünk a Varsói Szerződés jellegének, funkciójának és tevékenységének felülvizsgálatáról, különös tekintettel a kollektív európai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozásának és az ahhoz való illeszkedés feladatára. Addig is, amíg ezek a tárgyalások eredményre vezetnek, számba kellene venni azokat az elemeket a VSZ gyakorlatából, amelyek sértik a tagállamok szuverenitását, és ezeket hatályon kívül kell helyezni. A magunk részéről vissza kívánjuk szerezni szuverén rendelkezésünket a Magyar Honvédség felett; ebben az irányban parlamentünk már megtette az első lépéseket. A magyar szuverenitás visszaállítása ugyanakkor nem jelenti kapcsolataink egyoldalú feladását a Varsói Szerződés tagállamaival. Konkrét javaslataink megfogalmazásánál természetesen abból fogunk kiindulni, hogy se a Magyar Köztársaság, se a vele szövetséges államok, így a Szovjetunió biztonsága ne csökkenjen, köztünk az együttműködés harmonikusan fejlődjék, csakúgy, mint Európa többi államával. Elképzeléseink megvalósításának előmozdítása során összhangra törekszünk az összeurópai folyamatokban zajló és soron következő lépésekkel. Ki kell iktatni a konfrontáció elemeit is a VSZ-ből.

Javasoljuk, jelen ülés döntsön egy olyan, nagyköveti különmegbízottakból álló különleges kormánybizottság felállításáról, amely felülvizsgálja a Varsói Szerződés jellegét, funkcióját és működését, és ez év utolsó negyedévéig konkrét javaslatokat tesz a Politikai Tanácskozó Testületnek a Varsói Szerződés felülvizsgálatáról, beleértve a katonai együttműködés és szerveinek fokozatos felszámolását, figyelembe véve az európai biztonsági és együttműködési folyamat fejlődését és körülményeit. A javaslatok kidolgozását célszerűnek tartjuk úgy időzíteni, hogy a Politikai Tanácskozó Testület még az ez év végén esedékes EBEÉ-csúcstalálkozó előtt azokat áttekinthesse, s a tagállamok az európai biztonság és együttműködés jövőjét döntően meghatározó csúcstalálkozó előtt világos képpel rendelkezzenek a Varsói Szerződés jövőbeni arculatáról, kapcsolódásáról az összeurópai biztonság kiépítését célzó erőfeszítésekhez. Célszerű a PTT ezen rendkívüli ülését arra is felhasználni, hogy a tagállamok véleményt cseréljenek az európai biztonság és együttműködés továbbfejlesztéséről és elmélyítéséről. Magyar részről készek vagyunk Budapesten helyt adni a Politikai Tanácskozó Testület rendkívüli ülésének.

Szülessen döntés arról is, hogy a PTT ülésén elfogadandó döntésnek megvalósítása mielőbb, de legkésőbb 1991. január 1-jével megkezdődjék.

Tisztelt Tanácskozás!

A magyar külpolitika a tíz helsinki elv maradéktalan érvényesítésére, az egyenrangú demokratikus államok átfogó együttműködésére irányul. A EBEÉ elvei és a Nyugat-Európában érvényes minden olyan norma betartásához azonban ragaszkodunk, amelyeket az itt képviselt államok is önként vállaltak vagy vállalni készülnek. Mi azon leszünk, hogy a helsinki folyamatban közösen kimunkált ajánlások fokozatosan nemzetközi jogi érvényű normákként érvényesüljenek. Ezek a kötelezettségek feltétlenül ki kell, hogy terjedjenek a nemzeti kisebbségek kezelésére is.

Abból indulunk ki, hogy nincs demokrácia a nemzeti kisebbségek jogai nélkül. A demokrácia iránti elkötelezettségünk miatt sürgetjük, hogy mielőbb épüljenek ki a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogai gyakorlásához szükséges intézményes keretek. Legyenek biztosítottak a nemzetiségi önszerveződés lehetőségei, jöjjenek létre autonóm nemzetiségi intézményi struktúrák a közpénzekből történő arányos részesedés alapján, hogy a nemzetiség autonóm módon dönthessen a nemzetiségi lét alapvető kérdéseiben. Fontos, hogy a nemzetiség akadálytalanul ápolhassa rokoni, baráti kapcsolatait, megőrizhesse sokszínű kulturális és népi hagyományait, történelmi emlékeit, a magánéletben és a közéletben használhassa és ápolhassa anyanyelvét, beleértve az iskolai oktatást minden szinten. Úgy véljük, hogy mindehhez kétoldalú alapon, regionális és összeurópai szinten is megfelelő biztosítékokat, valamint mielőbb intézményes kereteket kellene létrehozni.

Elnök Úr!

Meggyőződésünk, hogy sok- és kétoldalú szerződéses kapcsolataink egész rendszerét modernizálni, továbbfejleszteni kell, arccal a legfejlettebb európai normák és gyakorlat felé.

Ha ez megvalósul, akkor a demokrácia útját vállaló országaink között az együttműködés, a baráti és jószomszédi viszony valóban tartalmas kapcsolatrendszere jön létre. A fejlett Európához való mielőbbi csatlakozásunk feltételezi, hogy rendezzük, megfelelő mechanizmusokkal kezeljük az országaink közötti viszony ma még megoldatlan kérdéseit. A rendezés mikéntje nagyban meghatározhatja országainknak a kontinens fejlettebb államaihoz való felzárkózásának ütemét, realitását.

Tisztelt Tanácskozás!

Örömmel üdvözöljük, földrészünk és országunk érdekeivel egybeesőnek értékeljük a szovjet–amerikai tárgyalások eredményeit, az első megállapodást a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló egyezmény fő elemeiről, a megállapodást a vegyi fegyverek korlátozásáról, illetve a nukleáris kísérletek korlátozásáról. Ezek az egyezmények végrehajtásuk nyomán, miközben világunkat biztonságosabbá teszik, további fontos egyezmények – közöttük a harcászati nukleáris fegyverek korlátozása – felé vezető utat is megnyitják. Reálissá válhat a multilaterális leszerelési fórumokon folyó munka felgyorsítása is.

Fontosnak tartjuk, hogy az összeurópai folyamatban teendő lépéseink iránya és üteme a két szuperhatalom fejlődő kapcsolataival összhangban legyen. A harmincötök ez évi csúcstalálkozója megköveteli az ütem felgyorsítását a huszonhármak tárgyalásain, és a 2+4 tárgyalások sikeres befejezését. Kívánatosnak tartjuk, hogy a „Nyitott égbolt” konferencia budapesti tárgyalásai mielőbb folytatódjanak. A harmincötök csúcstalálkozója, melynek megtartását kezdettől fogva nagy reményekkel támogatjuk, napirendjénél fogva a leszerelés és az új Európa építésének mérföldköve hivatott lenni. E célok minden erőfeszítést megérnek.

Elnök Úr!

Szakértőink részt vettek a tanácskozásukról kiadandó Nyilatkozat és a belső jegyzőkönyv szerkesztésében, álláspontunkat kifejezésre juttattuk, azokat elfogadjuk.

Végezetül szeretnék őszinte köszönetet mondani Gorbacsov elnök úrnak, szovjet házigazdáinknak a szívélyes fogadtatásért, a munkához biztosított kiváló feltételekért.