A Pentagonále, öt ország (Olaszország, Ausztria, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Magyarország) együttműködési fóruma 1991. július 27-én Dubrovnikban vált, Lengyelország csatlakozásával, immár a régió hat országának együttműködési szervévé – ugyancsak görög számnévvel kifejezve –, Hexagonalévá. Amikor Dubrovnikban a hat ország miniszterelnökei megbeszélésüket tartották, még nem bomlott fel a CsehSzlovák Köztársaság, és már mutatkoztak ugyan Jugoszláviában a válságtünetek, de még Markovics miniszterelnök szövetségi kormánya igyekezett úrrá lenni ezeken.

Igen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy a Magyar Köztársaság kormánya nevében először is köszönetet mondjak házigazdáinknak, akik ilyen nehéz időszakban vállalkoztak ennek a konferenciának a kitűnő megrendezésére. Továbbá szeretnék köszönetet mondani az olasz kormánynak az elmúlt esztendőben végzett munkáért, amivel elősegítette a Pentagonále működését, és lehetővé tette, hogy sikeresen készíthettük elő a mai napot. Harmadikként viszont szeretném köszönteni a lengyel kormányküldöttséget, azt a tényt, hogy Hexagonálévá válhatott a Pentagonále, és hogy Lengyelország most már teljes jogú tagként vesz részt a működésünkben.

Úgy gondolom, hogy Dubrovnik és ez a terület, ahol ma konferenciánkat tartjuk, önmagában véve szimbolikus értékű. Szimbolikus azért, mert a Mediterránum és Közép-Európa szoros kapcsolatát jelképezi. Ez az a terület, ahol évszázadokon keresztül a népek együttélése, kereskedelmi kapcsolatok és a kulturális, szellemi hatások érvényesültek. Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból is külön jelentősége van, hogy Lengyelország tagja lett szervezetünknek.

Rendkívül fontosnak tartom azt is, hogy jelen vannak azok a szervezetek, és azok a gazdasági, pénzügyi szervezetek, mint a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank. Nagyon lényeges, hogy ebben az átalakulási folyamatban egymás mellett érvényesüljenek a gazdasági, pénzügyi szempontok, a kulturális szellemi kapcsolatok, a politikai szolidaritás gondolata és érvényesüljön a biztonság kérdése is, amelyik térségünk legfontosabb problémája – és ez nemcsak egyszerű katonai biztonsági kérdés, hanem politikai, szociális és gazdasági elemeket is tartalmaz. A régió gazdasági sikere a politikai stabilizáló tényezők sorában elsőrendű helyet kap. Kiemelkedő fontosságú, hogy konkrét beruházások, az infrastruktúra fejlesztése, elsősorban az útépítés, közlekedés, a szállítás megoldása érzékeltesse a lakossággal, érzékeltesse országaink népeivel, hogy itt egy valóságos szervezetről van szó, egy valóságos pragmatikus intézményről. Éppen ezért a térség egysége valamennyi ország közös érdeke. A térség egysége azt jelenti, hogyha bármelyik országban bizonytalansági tényezők, instabilizáló tényezők jelennek meg, azok kihatnak az egész térségre. Távolabbi régiókból szemlélve, más földrészekről szemlélve Európa egészében véve is kicsi, nemhogy ez a középkelet-európai térség. Éppen ezért, ha bármelyik országban a Hexagonále országain belül is vagy közvetlen szomszédaink körében krízis van, bizonytalanság van vagy belső konfliktusok, ne is mondjam, polgárháború, az mindnyájunkat sújt. Valamennyiünk gazdasági helyzetét, az irántunk való bizalmat veszélyezteti, hiszen együttesen szemlélnek bennünket, és szomszédaink bajai, szomszédaink instabilizálódási tényezői országainkra is együttesen hatnak. Ezért olyan fontos, hogy ezen a téren együtt tudjunk működni, és segítséget tudjunk egymásnak nyújtani. Ez ad valóságos értelmet a Hexagonálénak.

Közös felelősséggel tartozunk egymásnak, közös felelősséggel vagyunk egymás problémái iránt. Ezért úgy gondolom, hogy a helsinki alapokmány és a helsinki folyamat egészének tudomásulvétele után – amelyik kimondta azokat az alapkérdéseket, amelyek az elmúlt esztendőkben Európa szempontjából lényegesek voltak –, nem kell külön magyarázatot fűzni minden megnyilatkozáshoz, nem kell magyarázatot adni a közös felelősség értelmezéséhez. A helsinki folyamat kiemelkedő pontja volt a párizsi charta aláírása és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet állásfoglalása. Úgy gondolom, hogyha ezeket együttesen vizsgáljuk, akkor világosan megfogalmazódhat, hogy mit tekintünk belügynek és mit tekintünk a belügyekbe való beavatkozásnak, illetve mit tekintünk olyan közös problémának, amelyikben nem beavatkozásnak, hanem támogatásnak és segítségnek kell tekinteni az egymás problémái iránti érdeklődést. Magyarország és a magyar kormány soha nem fogja ezeket a kérdéseket másként tekinteni. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy kialakuljon és biztosítva legyen a gazdasági együttműködés minden területen és ebben különösen fontosnak tartjuk azt, hogy virágzó gazdasággal rendelkező országok, olyan jól működő piacgazdasággal rendelkező országok, mint Olaszország és Ausztria is tagjai ennek a szervezetnek és segítséget nyújthatnak: megtaníthatnak bennünket a modern gazdaság működtetésére, olyan országokat, amelyek eddig egy parancsuralmi rendszernek voltak a részesei. A demokratizálásban, a szabad piacgazdaságra való áttérésben kiemelkedően fontosnak tartjuk azt, hogy most együtt lehetünk Önökkel és a jövőt már együttesen építhetjük.

Szeretném a Pentagonále sikerei között megemlíteni azt, hogy egy olyan kényes kérdésben, mint a nemzeti kisebbségek ügye, az EBEÉ genfi konferenciájára a Pentagonále országai közösen készülhettek fel, és a Pentagonále országai éppen a nemzeti kisebbségi kérdésben, amelyik olyan fontos szerepet játszik ebben a térségben, egymással elvi egyetértésre tudtak jutni. Ez arra mutat, hogy a legnehezebb kérdésekben is megvan az egyetértés lehetősége.

Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy térségünk gazdasági fejlődése feltétlenül és közvetlenül hat a nemzeti és etnikai feszültségekre. Jól mutatja a világ különböző területein, hogy ha az etnikai, nemzeti, nemzetiségi feszültségek még szociális feszültségekkel, életszínvonalbeli kérdésekkel súlyosbodnak, az még fokozza az ellentéteket és a feszültségeket, ezért ebben az esetben különösen fontos, hogy a világ vezető ipari országai összehangolt és átfogó támogatást nyújtsanak térségünknek, és átfogó, globális pénzügyigazdasági stratégiával közelítsék meg térségünket és ezen belül a Pentagonále, illetve most már a Hexagonále országait.

Természetesen nem mehetünk el úgy Dubrovnikból, hogy ne szóljunk Jugoszláviáról, és ezt jelzi a politikai és gazdasági nyilatkozat mellett a harmadik nyilatkozat is, amelyik Jugoszláviáról szól. Fontosnak tartjuk és kiemelkedően jelentősnek, hogy éppen most, amikor Jugoszlávia ezeket a válságos napjait éli, hogy eljöttünk Dubrovnikba, és itt, Dubrovnikban juttatjuk kifejezésre Jugoszlávia népeivel a szolidaritásunkat és kívánjuk megadni mi is a támogatást ahhoz, hogy békés és demokratikus úton tudják rendezni Jugoszlávia köztársaságai, népei, nemzetei, nemzetiségei belső konfliktusukat.

Feltétlenül aggódunk Önökkel együtt az erőszakos akciók eszkalálódása miatt. Feltétlenül fontosnak tartjuk, hogy Jugoszlávia stabilizálódása e három hónap alatt, a moratórium időszakában sikeres legyen. Rendkívül fontosnak tartjuk a tizenkettek és a trojka működését. Eddigi nyilatkozatainkban is kifejezésre juttattuk álláspontunkat a nemzetek, népek önrendelkezési jogáról, a békés megoldás támogatásáról. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne lehessenek térségünkben kontrollálatlan hadseregek, kontrollálatlan fegyveres erők, erre tavaly novemberben a párizsi csúcsértekezleten elmondott beszédemben már utaltam. Rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy irreguláris fegyveres erők ne legyenek kontroll nélkül. Fontosnak tartjuk azt, hogy a katonai erők visszavonásra kerüljenek, és ne tölthessenek be olyan szerepet, amely a politikai renddel, a rendezéssel ellentétes. Úgy véljük, hogy ezekben a hónapokban rendkívül fontos a garanciák nyújtása a népeknek, nemzeteknek, mert a válságok mindig pszichikai válságokká válnak, az emocionális elemek előtérbe kerülnek és megnehezítik a rendezést.

Ezért nagyon fontos, hogy a demokrácia, a tolerancia, az emberi jogok garantálása biztosítva legyen, és hogy sikerüljön megtalálni azt a megoldást, amelyik valamennyi fél számára elfogadható. Amikor mi a szuverén köztársaságok konföderációjának gondolatáról beszéltünk, és amikor kifejtettük álláspontunkat, az mindig összhangban volt a nemzetközi megállapodásokkal, a brioni megállapodással, és mi úgy véljük, hogy a jelenlévő jugoszláv kormányküldöttség és Markovics miniszterelnök úr emberfeletti feladatot vállalt, amikor ebben a három hónapos időszakban arra vállalkozik, hogy megoldást találjon és mintegy levezényelje ezt a válságot, és mi úgy gondoljuk, hogy meg kell adni Jugoszlávia szövetségi kormányának azt az erkölcsipolitikai támogatást, amivel végre tudja hajtani ezt a feladatot. De ezt a feladatot nyilvánvalóan csak úgy tudja végrehajtani, hogyha Jugoszlávia alkotmányának megfelelően a jugoszláv államelnökség ellenőrzi, kontrollálja a katonai lépéseket, megakadályozza irreguláris fegyveres csoportok önálló tevékenységét, és ha összhangba tud kerülni Jugoszlávia tagköztársaságainak elképzeléseivel, és kellő garanciát tud nyújtani arra, hogy ezek a tagköztársaságok valóban biztonságban érezzék magukat. Ezt a garanciális elemet rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az egyes tagköztársaságok ne féljenek és ne rettegjenek sem irreguláris, sem reguláris katonai beavatkozásoktól, és mindent meg kell tenni ennek érdekében, az Európai Közösségnek, a népek családjának és nekünk a Hexagonálén belül meg kell adni a támogatást ahhoz, hogy bármilyen utat választ és bármilyen megoldásra kerül sor Jugoszlávián belül, az demokratikus, alkotmányos módon történjék, és ezt a három hónapot fel tudja erre használni Jugoszlávia szövetségi kormánya. Fontos, hogy ennek érdekében kifejezésre juttassuk azt, hogy Jugoszlávia és tagköztársaságai gazdasági, politikai és erkölcsi támogatást kapnak. De ez nyilvánvalóan csak úgy képzelhető el, hogy a demokratikus átalakulás, a pluralista politikai rendszer érvényesül, érvényesülnek a nemzetek önrendelkezési jogai, a kisebbségi jogok és az általános emberi jogok. Bízom abban, hogy sikerül ebben a három hónapban ezt elérni, ehhez a Hexagonálénak is meg kell adni az Európai Közösség részére a támogatást, mert ha a három hónapos moratórium időszakában nem sikerül eredményt elérni, annak katasztrofális következményei lennének. Ezért ez a három hónap nemcsak Jugoszlávia részére, nemcsak Jugoszlávia köztársaságai részére, hanem mindnyájunk számára a közös felelősséget jelenti. Ezért kérjük jugoszláv és jugoszláviai barátainkat, hogy aggódásunkat, aggodalmaink kifejezésre juttatását sohase illetéktelen beavatkozásnak tekintsék, hanem a szolidaritás és a támogatás megnyilvánulásának.

Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm, hogy itt lehetünk ebben a csodálatos városban, amelyik önmagában jelképe és szimbóluma a mi együttműködésünknek, és még egyszer köszöntöm külön is a lengyel küldöttséget, mert jelenlétük új dimenziókat ad a Hexagonálénak, új dimenziókat ad és új hidat jelent olyan térségek irányába, amelyek a mi továbbfejlesztésünket jelentik északi irányba és más szomszédos régiókba.