Az interjút – más pártok (Független Kisgazdapárt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt) vezetőivel együtt – Giczy György készítette „Beszélgetések a pártok képviselőivel” címmel a Vigilia 1990. 3. sz. számára. Az Antall Józseffel folytatott beszélgetés szövege a 206–208. oldalon jelent meg.

Dr. Antall József, volt piarista diák, középiskolai tanár, levéltáros, muzeológus. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatóhelyettese, főigazgatója (1984), 1956-ban forradalmi bizottsági elnök. A Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, jelenleg elnöke.

– Milyen értelemben lehet az MDF-et középpártnak nevezni?

– Kossuth Lajos mondta, hogy a pártok baloldali, jobboldali megjelölésének a parlament padsorain kívül nem sok értelme van, hiszen minden relatív. A változó évtizedek során – a politikai felfogás legkisebb változtatása nélkül – váltak irányzatok, illetve egyes emberek hol „baloldalivá”, hol „jobboldalivá”. Ugyanakkor az elmúlt évtizedek során az európai politikai életben mégis kialakult valamiféle hagyományos, bár nem egzakt besorolása a pártoknak, általában a baloldalhoz sorolva kommunista és „baloldali” szocialista pártokat, a balközéphez a szociáldemokratákat és a radikálisokat (a liberalizmus „baloldalát”), a jobbközéphez a kereszténydemokrata, nemzeti irányú liberális és konzervatív pártokat, illetve a jobboldalhoz a fasiszta és nemzetiszocialista radikális irányzatokat. A kérdés nehézségeit az is jelzi, hogy más képet kapunk, ha például a szociális kérdések iránti fogékonyságot vesszük figyelembe – akkor a kereszténydemokraták közelebb állnak a szociáldemokratákhoz, mint például a liberálisokhoz –, illetve ha a metodikában, a magatartásban, a frazológiában vizsgáljuk a pártokat – akkor gyakran baloldali irányú pártok tűnnek tévesen jobbra állónak.

Igen jellemző erre az SZDSZ egyik szóvivőjének nyilatkozata (Somogyi Néplap, 1989. nov. 1.):

„Tölgyessy Péter meglepő módon a baloldalhoz sorolta az SZDSZ-t a magyar politikai palettán.

Az SZDSZ balközép párt. Balra áll például a tipikusan jobbközép MDFtől, amely nemzeti, nacionalista (sic!) és keresztény párt. Az SZDSZ ettől balra, a szociáldemokrácia és a liberalizmus irányában helyezkedik el.

Tény, hogy az MDF-nél keményebbek vagyunk a régi állampárttal szemben. Mégis azt állítom, hogy ha itt letisztul a demokrácia és megerősödik az MSZP, mi – bár ettől kétségtelenül jobbra –, ám a középhez képest ugyanazon az oldalon helyezkedünk majd el, közvetlenül a szociáldemokrata párt mellett.”

Nem kívánok most e helyen vitatkozni a nyilatkozónak az MDF-et érintő minősítésével, legalábbis ami a „nacionalizmus” vádját illeti. Ez azok közé az igaztalan vádaskodások közé tartozik, amelyekkel igen sokan éltek – ennél súlyosabb formában is – az MDF-fel szemben a külföldi és a hazai sajtóban. Nem vették észre, hogy ezzel nemcsak bennünket vádolnak, hanem az ország presztízsének ártanak. De azt Tölgyessy helyesen mutatta be, hogy az SZDSZ a jelenlegi magatartás és benyomások ellenére közelebb áll az MSZPhez, mint az MDF vagy a Kereszténydemokrata Néppárt, ha politikai irányvonal szempontjából vizsgáljuk a pártokat.

Az MDF-et tehát a „bal” és a „jobb” közötti középpárti formációnak azért szokták és szoktuk minősíteni, mert az európai pártpolitikai szóhasználatban „centrum”pártokról is beszélünk, amelyek bizonyos kiegyenlítődést mutatnak a markáns „bal” és „jobb” között.

– Milyen értelemben és hogyan érvényesül az MDF-ben a kereszténydemokrata hagyomány?

– Az MDF abból a szellemi körből alakult ki, amely Illyés Gyulához állt közel, illetve az egykori Nemzeti Parasztpárt (1956-ban: Petőfi Párt) centrumának eszméit (Kovács Imre, Bibó István stb.) vállalta leginkább a politikában. Kiszélesedve, a hagyományos magyar liberalizmushoz és a kereszténydemokráciához húzó írókkal, tudományos kutatókkal és más értelmiségiekkel bővült. Az önálló szervezetté válásakor (1988. szeptember) – a még soraiban található más felfogásúak mellett – már egyértelműen érvényesült a népi-nemzeti (egykori falukutató), a liberális irány (erősen agrár hagyományú orientációkkal, Független Kisgazdapárt), valamint a kereszténydemokráciával azonosulók befolyása. Ez a folyamat a homogenizálódás felé tart és az MDF az Osztrák Néppárthoz és más nyugat-európai néppártokhoz, az Európai Demokrata Unió (EDU) különböző, részben kereszténydemokrata, részben konzervatív liberális pártjainak az irányához közeledett. A liberális, a keresztény és a szociális elem valamennyi nyugat-európai kereszténydemokrata irányú pártnak a sajátja. Természetesen hangsúlyozottan interkonfesszionális, nem világnézeti jellegű programpárt, amelyben az európai kereszténység, a keresztény etika indíttatása meghatározó. Éppen a világnézeti jelleg hiánya különbözteti meg a Kereszténydemokrata Néppárttól. A KDNP is hangsúlyozza interkonfesszionális jellegét, éppen a világnézeti meghatározódottsága miatt nyilvánvalóan szorosabban kötődik össze katolicizmussal, mint a protestantizmussal, amit pártpolitikai hagyományai is erősítenek. Megítélésem szerint a kereszténydemokrácia magyarországi képviseletének hasznára válik, ha egymással együttműködik, különösen nemzetközi vonatkozásban akár szervezeti formában is a két szervezet (párt). A magyarországi pártstruktúrában még nem fejeződött be az integrálódás és a differenciálódás folyamata, ez inkább csak a parlamenti választások után fog kialakulni. Az MDF politikai elkötelezettsége egyértelmű a liberális jogállam és a szociális állam szintézisével, a szociális piacgazdaság vállalásával és a keresztény értékek képviseletével, egyensúlyban tartva a nemzeti és az európai, az egyéni és a közösségi emberi jogokat.

– Ön családi hagyomány alapján kötődik a kisgazdapárthoz, a jelenlegi pártállása szerint MDFes és egyben a kereszténydemokráciát is vállalja?

– Az előző kérdésre adott válaszom alapján már elég világos, hogy nem tekintem egymással szemben állóknak ezeket az irányzatokat és pártokat. Az MDF felvázolt politikai filozófiai elemei – nem ilyen elnevezésekkel – más országok pártjaiban is megtalálhatók; hasonlóak az egyesült holland kereszténydemokráciához, illetve a CDU-hoz. A Független Kisgazdapárt a liberális jogállam és a parlamentarizmus vállalásával olyan időben, amikor más, korporációs elképzelések voltak divatban, nagy érdemeket szerzett. A kereszténydemokrácia elemei sem hiányoztak soha a programjából, talán nem véletlen, hogy a Demokrata Néppárt éppen a kisgazdapártból kivált katolikus képviselőkből jött létre 1947-ben.

Személyes vonatkozásban pedig megjegyezhetem, hogy apám révén valóban már kisgazdapártinak születtem (1932), de ide tartozónak éreztem magam és aktívan tevékenykedtem itt 1956-ban. De szoros kapcsolatban álltam – a falukutató írók is nagy hatással voltam reám – a Petőfi Párttal, személyesen Bibó Istvánnal és Farkas Ferenccel. Ugyanakkor pedig egyik alapítója voltam a Kereszténydemokrata Ifjúsági Szövetségnek (még a fegyveres harcok idején jött létre, O’sváth György volt a főtitkára). Akkor is úgy éreztem, hogy ezeket az irányzatokat integrálni kellene, mert az európai kereszténydemokrácia és a nemzeti demokrácia (a kisgazdapárt programjában modellje közelíthető egymáshoz), amitől egyáltalán nem állt távol a Bibó szellemiségét vállaló Petőfi Párt sem. Éppen ezért éreztem magamhoz közel állónak az MDF-et, mert azokat a politikai irányokat láttam együttesen jelentkezni, amelyeket mindig integrálandónak éreztem.

– Az MDF egyházpolitikai célkitűzései?

– Azt hiszem, hogy nem szükséges most a lelkiismereti szabadság és az egyéb politikai törekvések viszonyát elemeznem. A fentiek alapján ezek már evidenciák. De az egyházak szerepét igen nagyra értékelem a történelemben és a jövőben egyaránt. A történelem igazolta, hogy amilyen fontos volt az állam szerepének megfogalmazása az iskoláztatás, a szociális kérdések kezelésében, annyira jelentős az egyházak szerepének megőrzése, bizonyos kiegyensúlyozottság megteremtése e téren is. A megváltozott körülmények között most érzem igazán az eljövetelét annak az egyházi autonómiának, a katolikus autonómia azon történelmi modelljének, amelyet Eötvös József és az egyház nem egy kiemelkedő tagja vallott a múlt század derekán, és amely akkor nem valósulhatott meg. Magyarországon az egyházak újjászervezésére van szükség az elmúlt évtizedek totális diktatúrája után, amely egyébként egyházpolitikai vonatkozásban igen sokáig tartotta hadállásait. Ez azonban nemcsak szervezeti, hanem erkölcsi, vallási probléma is. Az egyházaknak nem a parlamenti harcok, a pártok csetepatéi állhatnak az érdeklődésük középpontjában, hanem azok felett állva a társadalom egészét érintő nagy kérdések megoldására kell törekedniük, a modern kor gépezetével szemben álló egyes embernek a támaszaként.