A II. világháború után a világban még a szóhasználatból is eltűnt Közép-Európa. A leereszkedő Vasfüggöny rossz oldalára került emberek valóban Kelet-Európában, a szovjet birodalomban találták magukat. De Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország lakosai, az írók, a gondolkodók ebbe nem törődtek bele, még felkeléseik leverése után sem. A Közép-Európa gondolat az európaiság és a szabadság igényét fejezte ki. Az 1980-as évek végén a diktatúrába és a szovjet uralomba beletörődni nem hajlandók a Szovjetunió megrendülését kihasználva elsöpörték az európai kommunista rendszereket.
Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország demokrata politikusai, a szabad választások nyomán megalakuló kormányok eltökélt szándéka volt a korábbi szolidaritás megőrzése és a közös célokért történő egybehangolt, vagy közös föllépés. Miniszterelnöki expozéjában Antall József is hitet tett mellette. 1990 novemberében, a hidegháború utáni új Európa alapelveit rögzítő Párizsi Karta aláírásakor javasolta a magyar miniszterelnök lengyel és csehszlovák partnereinek, hogy találkozzanak a három ország politikai vezetői a következő év elején Visegrádon. Antall, Havel és Walesa az 1991. február 15-i csúcsértekezleten elfogadott Együttműködési Nyilatkozatban foglalta össze országaik közös politikai és gazdasági törekvéseit, szándékukat, hogy egybehangolják a szovjet uralom eszköze, a Varsói Szerződés (amelynek a csapatai, azaz a szovjet katonák még területünkön tartózkodtak) fölszámolására irányuló politikájukat.
Közép-Európa magja három történelmi királyság: Lengyel-, Cseh- és Magyarország. Létükért, függetlenségükért sok háborút kellett vívniuk a szomszédos nagyhatalmakkal. Azt, hogy érdekeiket közösen hatékonyabban tudják képviselni, már a Visegrádon 1335-ben tartott három-király-találkozó, talán az első európai csúcstalálkozó, megmutatta. Közép-Európa történelme azt igazolta, hogy az agresszióval, a kívülről jövő hódító vagy csak fenyegető törekvésekkel szemben közösen kell fellépni, védve e térség lakóinak értékeit, hagyományait. Elsősorban ez motiválta a perszonális uniókat, illetve Nagy Lajos, Mátyás, a Jagellók, Báthori István, Bethlen Gábor és a Rákócziak "visegrádi" területeket egyesítő, szövetségbe tömörítő politikáját. A napóleoni háborúkban hiába vérző lengyel légiók magávalragadó jelszavát, "A Ti szabadságotokért és a miénkért!” mi, magyarok is vallottuk 1848-ban, és ez adta a világtörténelmi jelentőségét 1956-os forradalmunknak és az 1989-es békés rendszerváltozásnak is.
A II. világháború után a világban még a szóhasználatból is eltűnt Közép-Európa. A leereszkedő Vasfüggöny rossz oldalára került emberek valóban Kelet-Európában, a szovjet birodalomban találták magukat. De Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország lakosai, az írók, a gondolkodók ebbe nem törődtek bele, még felkeléseik leverése után sem. A Közép-Európa gondolat az európaiság és a szabadság igényét fejezte ki. Az 1980-as évek végén a diktatúrába és a szovjet uralomba beletörődni nem hajlandók a Szovjetunió megrendülését kihasználva elsöpörték az európai kommunista rendszereket.
Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország demokrata politikusai, a szabad választások nyomán megalakuló kormányok eltökélt szándéka volt a korábbi szolidaritás megőrzése és a közös célokért történő egybehangolt, vagy közös föllépés. Miniszterelnöki expozéjában Antall József is hitet tett mellette. 1990 novemberében, a hidegháború utáni új Európa alapelveit rögzítő Párizsi Karta aláírásakor javasolta a magyar miniszterelnök lengyel és csehszlovák partnereinek, hogy találkozzanak a három ország politikai vezetői a következő év elején Visegrádon. Antall, Havel és Walesa az 1991. február 15-i csúcsértekezleten elfogadott Együttműködési Nyilatkozatban foglalta össze országaik közös politikai és gazdasági törekvéseit, szándékukat, hogy egybehangolják a szovjet uralom eszköze, a Varsói Szerződés (amelynek a csapatai, azaz a szovjet katonák még területünkön tartózkodtak) fölszámolására irányuló politikájukat. Ez a szépen megfogalmazott dokumentum rögzítette a három ország új vezetésének régóta vallott elveit, politikai és gazdasági törekvéseit, hogy céljuk „a totalitárius rendszer társadalmi, gazdasági és szellemi megjelenési formáinak felszámolása”, a parlamenti demokrácia és a jogállam, valamint a korszerű piacgazdaság kiépítése, és hogy minél hamarabb és teljesebb mértékben részt vegyenek az európai integrációban. Jelentős volt annak hangsúlyozása, „hogy a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségeknek az európai hagyományos értékeknek megfelelően, az emberi jogokról szóló nemzetközi dokumentumokkal összhangban, az összes jogokat élvezniük kell, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet, valamint az oktatás területeit is beleértve.” Elköteleztük magunkat „a helyi, a regionális és nemzeti közösségek iránt toleráns, a gyűlölettől, a nacionalizmustól, a xenophobiától, illetve a szomszédokkal való viszálykodástól mentes” társadalom mellett. Gyakorlati lépésként jelöltük meg a biztonságról folytatott konzultációkat, a piaci alapú gazdasági együttműködést, az észak-déli irányú közlekedési infrastruktúra fejlesztését. Az állam- és kormányfők által aláírt Ünnepélyes Nyilatkozat örömmel állapította meg, hogy "nemzeteink történelmi együvé tartozásának tudata és igénye immár akadálytalanul és népeink valóságos érdekeivel összhangban nyilvánulhat meg a politikai akarat legmagasabb szintjén."
Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke ezt követően elfogadta a tagországok népei által sosem jóváhagyott katonai-politikai szövetség feloszlatását, erre július 1-jén Prágában került sor. Ha akkor a három ország négy nemzete nem a közös gondolkodás és közös cselekvés útját választja, a jelentős nagyságú magyar lakossággal rendelkező három szomszédunk nacionalista politikusait könnyen megkísértette volna a csábítás valamiféle frontba tömörülni a kisebbségi jogokat szorgalmazó Magyarországgal szemben, ahogy ezt tette a két világháború között a Kisantant, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia Magyarországot gúzsba kötő szentségtelen szövetsége.
A volt kommunista tömb „éllovasai” közösen érték el a társulási egyezmény aláírását az Európai Közösséggel 1991. december 16-án, majd egy évre rá létrehozták saját szabadkereskedelmi övezetüket, a CEFTA-t. Éveken át együtt érveltek a biztonságukat szavatoló NATO-tagságért, amíg 1999. március 12-én ez meg nem valósult. (Szlovákia Meciar korábbi miniszterelnök bárdolatlan politikája miatt ezt lekéste egy ütemmel.) Az EU-tagságot előkészítő tárgyalásokat kezdetben ugyancsak egymással egyeztetve folytatták.
Közép-Európa egysége különösen a kultúrában bontakozott ki és alkotott annyi maradandót. Ezt hatékonyan őrzi és erősíti megpályázható pénzekből működő közös programokkal a mind ismertebb és népszerűbb Visegrád Alap.
Végül, de nem utolsósorban, Visegrád jó példa, pozitív minta lehet más, egymással szomszédos, de egymással vetélkedő, akár egymásra haragudó ország-csoportok számára is. Maga a szó azt jelenti, hogy magas vár, fellegvár. Legyen ez az Antall által fölépített magas vár erős vár, egy jó irányt mutató világítótorony magunk és mások számára!
Jeszenszky Géza