(Nem egy paksi csőszkunyhóban, s nem is álruhában…)
Részlet Kónya Imre „…és az ünnep mindig elmarad?” című könyvéből
Tölgyessy egyébként Csurka távozása után néhány perccel érkezett. Nem mondta, de valószínűleg összefutott vele a folyosón. Ezt csak azok kedvéért emelem ki, akik váltig állítják, hogy az általuk paktumnak nevezett megállapodást Antall az MDF vezetőinek tudta nélkül készítette elő és írta alá. Hogy világos legyen: a tárgyalások nem egy paksi csőszkunyhóban, hanem az MDF Bem téri székházában folytak, ahová Tölgyessy nem álruhában, hanem kicsit kinyúlt, barna szvetterében érkezett…
Ami a pénteki megbeszélést illeti, Antallnak igaza volt abban, hogy a kétharmadhoz Tölgyessy ragaszkodott, s hallani sem akart más megoldásról. Attól viszont nem zárkózott el, hogy a jelenlegi alkotmánnyal szemben ne az összes képviselő, hanem a szavazásnál jelenlévő képviselők kétharmadában gondolkodjunk. Azt egyértelműen érzékeltette, hogy ő Antallt tekinti partnernek, velünk csupán egyeztet, de vele akar megállapodni. Ehhez képest komoly előrehaladás volt, hogy azért jó néhány törvény esetében, ami az ő javaslatában kétharmados lett volna, úgy nyilatkozott, hogy hajlandó megfontolni az érveinket. A konstruktív bizalmatlanságról viszont azt mondta, eddig erről szó se volt, tanulmányoznia kell a javaslatot.
Közben kiderült, amit azért sejtettem, hogy az a szombati külföldi út nem aktuális, tehát nincs akadálya annak, hogy másnap, immár Antallal együtt próbáljuk a megállapodást végleges formába önteni.
* * *
Ezen a tárgyaláson Tölgyessy már sokkal rugalmasabb. Elfogadja mindazt, amiről előző nap úgy nyilatkozott, hogy „nem zárja ki” az SzDSz álláspontjának a módosulását. A nagy vita továbbra is a médiavezetők kinevezési rendje. Antall tőle szokatlan szenvedélyességgel érvel az ellen, hogy a médiavezetőkből valamiféle közjogi méltóságot kreáljunk. Konkrétan a televízióról vitatkozunk. Antall azt mondja, továbbra is fenntartja, hogy a kinevezés miniszterelnöki jogkör. A parlamenti megválasztást nem tudja elfogadni. Különben sem érti az SzDSz problémáját, hiszen Hankiss Elemér nekik is elfogadható. Esetleg felmerülhet, mondja, hogy a médiavezetőket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezze ki, de ezt is aránytévesztésnek tartaná, hiszen ezzel a médiavezetőket kvázi miniszteri szintre emelnénk.
Tölgyessy megerősíti, nekik Hankiss személye elfogadható, de ragaszkodnak ahhoz, hogy a médiavezetők személyének kinevezése később is konszenzus alapján történjék. Erre pedig kizárólag a kétharmados parlamenti megválasztás jelent biztosítékot. A konstruktív bizalmatlanságról azt mondja, elvileg elfogadható, de csak akkor, ha mindenben sikerül megállapodnunk. Abban maradunk, hogy másnap, vasárnap délután újra találkozunk. Ezen a megbeszélésen Tölgyessyn kívül már Kis János pártelnök is jelen lesz, s teszünk egy utolsó kísérletet a megállapodás létrehozására. Antall azt mondja, ő bízik a megegyezésben. Beszélt is Bogdán Tiborral, aki vállalta, hogy segít az alkotmánymódosítás szövegének véglegesítésében.
Bogdán a kerekasztal-tárgyalásokon a választójogi törvényt kidolgozó szakbizottságban képviselte az MSZMP-t. Persze járatos volt az alkotmányjogban is, hiszen ő volt Kilényi Géza helyettese az új alkotmány előkészítésére Kulcsár Kálmán igazságügy miniszter által létrehozott csapatban. S miután Kilényi alkotmánybíró lett – ha nem is az Alkotmánybíróság elnöke, amiben eredetileg alappal bízhatott – Bogdán Tibor lépett a helyébe. Amikor szombat délután bementünk hozzá, miniszterhelyettesi szobájában fogadott bennünket. Ott volt Kajdi József is, aki, mint az I/1-es bizottság tagja, pontosan tudta, miről van szó. Mi hoztuk magunkkal a konyhaasztalunkon készült verziót, Balsaiék hozták a sajátjukat. Éjfélre járt, mire elkészült a másnapi megállapodás mellékletét képező normaszöveg. Tölgyessy késő este csatlakozott, szemmel láthatóan nagyon kimerülten. Volt néhány észrevétele, de végül mindennel egyetértett.
Dokumentum: Emlékeztető az 1990 április 28-i előkészítő tárgyalásról
* * *
A vasárnapi tárgyalásra Tölgyessyék végül is hárman érkeznek. Kis János megfontolt, Pető barátságos, Tölgyessy pedig feladva korábbi szerepét, Antall partneréből pártelnökének szakértőjévé válik, illetve úgy viselkedik.
Jól érzékelhető, hogy a szabaddemokraták a legfőbb kérdésnek a sajtó- és médiaügyet tekintik. Evidens, hogy az erre vonatkozó törvényeket a kétharmados körből nem hajlandók kiengedni. A kinevezések ügyében Antall kifejti, szeretné a kérdést a holtpontról elmozdítani. Bár alkotmányos meggyőződése tiltakozik az ellen, hogy mindenféle médiavezetőket közjogi státusba emeljenek, de abba hajlandó belemenni, hogy a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezze ki őket. Hozzáteszi, ez is indokolatlanul megemelné ezt a funkciót, ami ízlése ellen van, de legalább nem annyira, mint egy kétharmados parlamenti döntés. Kis János azt mondja, a maga részéről el tudja fogadni ezt a megoldást.
Aztán elkezdődik a vita a kétharmados törvények köréről, ebben Tölgyessy és Balsai a legaktívabb. Amikor egy-egy kérdésben körbemegyünk és nyilatkozunk, Kati is én is általában annyit mondunk: Péter, konstruktív bizalmatlansági indítvány… Késő este van, amikor Kis János végre rábólint: oké, legyen a konstruktív bizalmatlansági indítvány.
A megállapodás tervezetét én írtam. Nem azért mondom, de tényleg jó szöveg. Szó van benne a kormányzó pártok s az ellenzék közös felelősségéről, a demokratikus intézmények megszilárdulásáról, s az ország kormányozhatóságáról. S persze mindarról, amiben eleve világos volt, hogy megegyezünk. Kis János bólintása után viszont kimentem Rózsa Mariannhoz, és a megállapodást a konstruktív bizalmatlanságról szóló résszel kiegészítettük.
Amikor elmennek a szabaddemokraták, Antall azt mondja, késő este van ugyan, de úgy illik, hogy a megállapodást kézbesítsük politikai partnereinknek. Ne csak a kisgazdáknak és a kereszténydemokratáknak, hanem a Fidesz-nek is. Tehát a hajdani Ellenzéki Kerekasztalnak. Pozsgayval én magam fogom közölni a „jó hírt”, jelenti ki Antall, majd némi gonoszkodással hozzáteszi: Ezt nem szívesen engedném át senkinek. Akkor döbbenek rá, hogy a mai nappal egy politikai párharc is befejeződött. A megállapodás aláírásával az utolsó akadály is elhárult a szabad választáson győztes MDF elnökének kormányfővé választása elől, a leváltott rendszer államminiszterének köztársasági elnöki ambíciója pedig végérvényesen meghiúsult.
Érdekes, az SzDSz nem tartotta fontosnak szövetségese tájékoztatását. Orbán Salamontól tudta meg, hogy megszületett a megállapodás. Balsai a kereszténydemokratákhoz ment, mi pedig Torgyánhoz az Endrődi Sándor utcába. Egy társasházi lakás, gyönyörű kilátással. Előtte, úgy száz méterrel Czinege Lajos volt hadügyminiszter – részben sorkatonákkal építtetett – háza. Utána ugyanannyival, a hegy felőli oldalon a Latinovits-villa. A színészkirály maga tervezte, s itt lakott haláláig Ruttkai Évával…
* * *
A megállapodás aláírása külön történet. Körbemegy a papír, ott van mindannyiunk neve. Balsai mellettem ül, sápadtan mondja: figyelj, ezt ne írjuk alá… Mondja is Antallnak, hogy szerinte elég, ha a két pártelnök írja alá a megállapodást, de Antallnak más a véleménye. A mellékletek is körbejárnak. Balsai tesz még egy halvány kísérletet, hogy legalább azokat ne… Aztán Antallra néz, s megadja magát.
Balsaival ellentétben nekem nincsenek rossz érzéseim. Persze én is tudom, hogy az MDF-ben vannak, akik zsigerből elutasítanak minden megállapodást, ha a szabaddemokratákról van szó. Még azt is, amelynek egyetlen alternatívája az SzDSz-szel közös kormányzás, a nagykoalíció. De a rendszerváltozást már régóta úgy fogom fel, mint politikai megállapodások egymáshoz kapcsolódó sorát, amely fontos előzmények – a rendszer ellen szerveződő csoportok monori és lakiteleki találkozója – után, tulajdonképpen az Ellenzéki Kerekasztal létrehozásával indult. Ez a mai valószínűleg az utolsó a sorban… Bár ebbe csak véletlenül csöppentem bele, örülök, hogy ennek is részese lehettem.
Ezek a politikai megállapodások ugyanis az ország érdekében álló hatalmas változásokhoz vezettek. Egypártrendszerből többpárti demokrácia, önkényből jogállam, felülről irányított gazdaság helyett magántulajdonon alapuló piacgazdaság. Ha létezik békés, erőszakmentes forradalom, akkor mindazt, ami Magyarországon 1989 tavaszától kezdve, bő egy esztendő alatt lezajlott – a változások mértéke alapján – méltán nevezhetjük forradalomnak: megállapodásos forradalomnak…
Dokumentumok: