Bíró Zoltán, az Magyar Demokrata Fórum alapítóinak egyike, aki Antall József elnökké választását megelőzően az MDF vezetője volt, számos alkalommal célzott arra, hogy Antall Józsefet „valakik” küldték az MDF-be. Úgy is fogalmazott, hogy Antall „küldött ember” volt. A Rendszerváltás történetét Kutató Intézet Főigazgatójává történt kinevezését követően a „Figyelő” című lapban megjelent interjúban kijelentette: „talán nyugati vagy magyar piacbarát körök küldhették Antallt”. Véleményként megfogalmazott vádaskodására Kulin Ferenc nyílt levélben reagált, amelyben többek között a következőképpen érvelt:
„Régóta tudom, hogy másképpen ítéled meg a rendszerváltozás történetét, mint én, és természetesnek tartom, hogy meggyőződésednek minden visszaemlékezésedben és nyilatkozatodban hangot adsz. Mint mindannyian, akik szerepet vállaltunk a politikai fordulat „levezénylésben”, magam is ezt tettem minden adandó alkalommal, anélkül, hogy nyílt vitába bocsátkoztam volna Veled. Hogy most mégis erre szánom rá magam, annak a pozíciódban történt változás az oka. Igazgatója lettél a Rendszerváltozást Kutató Intézetnek, s ha ebben a minőségedben szólalsz meg, személyes véleményed ̶ ha akarod, ha nem ̶ sokak számára hivatalos álláspontnak tűnhet.
Az MDF egykori elnökségének tagjaként állítom: maga a feltevés is abszurd, mely szerint „nyugati vagy magyar piacbarát körök” olyan befolyásra tehettek volna szert a lakiteleki alapító atyák között, hogy szavazógépezetként használják őket titkos jelöltjük elnökké választása érdekében. Ne felejtsük el, hogy ̶ a kerekasztal tárgyalásokon kivívott tekintélyével akkor már országos hírnevű ̶ Antall József személye elnökjelöltként (fél évvel a választások előtt!) csak azok után került szóba, hogy az MDF alapítóinak egyike sem vállalta a jelölést. Való igaz, hogy az ügyvezető elnöki tisztségedről való lemondásodat azért fogadtuk el, hogy ̶ miként mondod: ̶ „ne adjunk támadási felületet” MSZMP-s múltad miatt, de nem kerülhetjük meg a kérdést, hogy miért csak és miért pont 1989 október utolsó napjaiban válhatott támadási felületté ez a „múlt”. Magad is jól tudod: nem Antall József politikai ambíciói teremtettek új helyzetet.
1989 őszén mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy az MDF addigi történetének legsúlyosabb válságát élte át. Az MSZP megalakulásával (1989 október 7.) kudarcba fulladtak azok ̶ az egykori állampárton belüli ̶ törekvések, amelyek egy korszerű, nemzeti érdekeket képviselő szociáldemokrata párt létrehozására irányultak, s a reform-szocialisták kudarca új helyzetet teremtett a magyar belpolitikában. Az úgynevezett népi baloldallal való összefogás lehetősége veszett el, márpedig a Magyar Demokrata Fórum stratégiája ̶ Pozsgay Imrének az 1987-es lakiteleki szerepvállalása óta, éppen személyes kapcsolatotok révén ̶ erre a lehetőségre épült. Rendkívül gyorsan kellett irányt változtatni, hiszen a következő évi országgyűlési választásokra készültünk, s a Fórum programjával összebékíthetetlen politikai filozófiát képviselő SZDSZ kezdett előre törni. Ebben a helyzetben két alapfeltétele volt az MDF talpon maradásának. Egyfelől egy világos, mozgósító erejű, átfogó új stratégiát kellett megfogalmazni, másfelől meg kellett találni azt az embert, akire a párt vezetősége és tagsága rá meri bízni a győzelemre esélyes párt irányítását és a majdani miniszterelnöki szerepkört.
Amikor Antall Józsefnek bizalmat szavaztunk, nemcsak új vezetőt választottunk, hanem az általa megfogalmazott új stratégiát is elfogadtuk. (1.) Feladtuk a semlegesség elvét, hogy deklarálhassuk érdekeltségünket az euro-atlanti integráció folyamatában. (2.) Az ún. „népi bal”-lal (reform-szocialisták) tervezett együttműködés ellehetetlenülése miatt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal készültünk koalícióra lépni, s végül (3.) a „harmadikutas” gazdaságpolitikai koncepció helyett a (nyugatnémet mintájú) szociális piacgazdaság rendszerébe való betagolódás mellett döntöttünk. Az eredeti lakiteleki program nem azért módosult tehát, mert a „nyugati piacbarát körök” által „küldött” Antall József beférkőzött közénk, hogy kiárulhassa az országot a Nyugatnak. Éppen ellenkezőleg: Antall Józsefre és az általa megfogalmazott irányelvekre azért volt szüksége az MDF-nek, mert a történelmi feltételek gyors változása az eredeti programot anakronisztikussá tette. 1989 őszén már az egész posztkommunista térség forrongott, s miután Moszkva reakciója kiszámíthatatlan volt, a Nyugattal való kapcsolatok kiépítésének gyakorlati kényszere súlyosabbnak bizonyult az ország semleges státusza és a „harmadikutas” gazdaságpolitika mellett érvelő elvi szempontoknál.”
Míg Kulin Ferenc az események hiteles tanújaként cáfolta a „küldött ember” teóriát, Fricz Tamás, a Fidesz holdudvarához tartozó politológus és publicista a Magyar Nemzet 2015. április 15-ei számában megjelentetett aktuálpolitikai indíttatású cikkében a miniszterelnökót már egyenesen „fogott” embernek nevezi. Az Antall József személyével és tevékenységével kapcsolatos tévhitek és rágalmak közül ez a legképtelenebb állítás.
A cikk elolvasásához kattintson a képre:
